A babona az egyik magyarázat szerint úgy keletkezhetett, hogy amikor a fiatal lányok találkoztak a fekete füstfaragóval, utána mindig azt mondták, hogy „szerencsém volt, mert nem kormozott össze”. Egyfajta elképzelés szerint ebből a mai korra csak az maradt meg, hogy „szerencsém lesz, hiszen találkoztam egy kéményseprővel”.
Praktikusabb oldaláról közelíti meg a kérdést az a magyarázat, miszerint azért hoz szerencsét a kéményseprővel való találkozás, mert régen azoknál a házaknál, ahova mentek, nem fordult elő a tüzelésből eredő tragédia, nem égett le a ház, hiszen a fából épült vagy gerendavázas, náddal, zsúppal fedett házakra különösen veszélyes volt a tűz.
Ám az sem kizárt, hogy a hiedelem az ősi világba nyúlik vissza, ugyanis a rómaiak szerint a tűzhelyben lakott a család védőszelleme. A sztyeppéken élő népek pedig úgy hitték, hogy a sámán az elrévülésekor a sátor füstnyílásán át közlekedik a szellemekkel együtt. Így ragadhatott a kéménnyel, tűzhellyel kapcsolatban álló kéményseprőre is valami jótékonynak tulajdonított hatás a szellemek dicsfényéből. Ezen pedig még az sem változtatott, hogy fekete, szurkos és kormos, mint az ördög.
Nem hiszek a babonákban, de mindig mosolyognom kell, ha látok egy kéményseprőt. Hogy szerencsém lesz-e tőle, azt nem tudom, de hogy jobb kedvem, az biztos.
Nem mindennapi jelenség egy kéményseprő, nem mindennapi szakma, amit gyakorolnak, ezért számomra kicsit különleges emberkék :)
Ma reggel munkába jövet találkoztam a kéményseprővel. Kicsi korom óta őt látom a faluba is, ahol lakom, laktam és itt Vásárhelyen is. Ismerem is őt, hú ha vajon így még nagyobb szerencsém lesz? :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése