2011. február 24., csütörtök

Velence. Karnevál.



A mulatság
A farsang Dél-Európa egyik legkedveltebb és legnagyobb ünnepe volt. Ilyenkor viszonylag büntetlenül és nyíltan ki lehetett mondani a dolgokat. A hatalmas parádékat már akkoriban is a Szent Márk téren rendezték. A nézelődők saját erkélyükről bámészkodhattak, sőt akár tojással is dobálhatták a felvonulókat, a beöltözött alakoknak pedig megengedték, hogy büntetlenül betörjenek magánházakba. A húshagyó csütörtöki ünnepségek eredetileg díszes felvonulással kezdődtek, amelyeket virágkoszorúkba öltöztetett ökrök vezettek. Amikor a felvonuló tömeg elére a Szent Márk teret, akkor a dózse szeme láttára lefejezték az ökröket egy éles kard egyetlen csapásával. A velencei karnevál sok részletet megőrzött a múltból: a dózse vendégei az erkélyről üdvözlik a népet. Megszólalnak a harsonák, s léggömbök százai repülnek a magasba. A Campanile tornyából a Dózsepalota egyik oszlopára erősített drótkötélen lassan csúszik lefelé a papírral bevont gipszgalamb. A galamb a hajdani karneválok egy momentumára emlékeztet: akkoriban egy fiatal kötéltáncos haladt át a téren a harangtorony és a Palazzo Ducale Foscara Loggia-ja között kifeszített kötélen. Az ünnepségsorozat végén – húshagyó kedd éjjelén – az egybegyűltek maszkjukat levetve búcsúztak el.
Húshagyó kedd a karnevál utolsó napja és egyben csúcsnapja is. Az utolsó nap búcsúznak el a Karnevál Hercegétől, és ahogy az első napon mindent odaadtak neki, ekkor mindent elvesznek tőle. Hogy elűzzék a tél rossz szellemét, s hogy valójában véget érjen a mulatozás, szimbolikusan megölik a karnevált. A Karnevál Hercege élt, evett, ivott, de a karnevál végén kellőképpen elbúcsúztatják: elkísérik utolsó útjára és megsiratják. Az álarcosok kendőkkel törlik az arcukat, hogy kifejezzék bánatukat. A Herceget még bíróság elé is viszik, s rá kennek minden rosszat, ami a városban történt, s kiszabják rá a büntetést. Ezután a nép a máglyához kíséri. A máglyánál az élő alak helyet cserél a szalmabábúval, amit aztán a tűzre dobnak. A karnevál fontos eleme a tűz, amely a megtisztulást jelképezi.

A karnevál szó eredete
A karnevál szó eredetére két teória alakult ki. A legvalószínűbb, hogy a karnevál szó a középkori latin „carne levare” szóból ered, melynek jelentése: „hús elhagyása”. A hús azonban nem csak a keresztény ünnep böjtmegelőző jellegére utal, hanem a farsangi eszem-iszomra is. Ilyenkor ugyanis rengeteg hús fogyott.

A karnevál rövid története
A karnevált sokan a Dionüszosz ünnepekkel rokonítják. Ez nem alaptalan, mivel az ókori Görögországban volt egy olyan Dionüszosz ünnep, amely éppen a mai farsangi időszakra esett. Ez volt a kis Dionüszia, amelyet a falvakban ünnepeltek. Az ekkor rendezett vidám mulatságokat álarcos felvonulások kísérték. (Ezekből alakult ki később az athéni vígjáték.) Míg Görögországban Dionüszosznak áldoztak, addig az ókori Rómában a február 15-én rendezett Lupercalia-ünnepeken kecskét szenteltek az isteneknek. A Saturnaliák ősrégi latin ünnep, melynek napja december 17.-re esett, de az egész ünnep teljes egy hetet vett igénybe. Az egész idő alatt teljes munkaszünet és korlátlan jókedv uralkodott. A középkorban is tovább éltek ezek az álarcos, állatjelmezes felvonulások. Ezeket a régi, pogány ünnepeket később egyház keresztény tartalommal töltötte meg. Ekkor alakult ki a vízkereszttől hamvazószerdáig tartó időszak farsang elnevezése (a német faseln – mesélni, pajkosságot űzni – szóból). A farsang hazája Olaszország, ahol ez a régi római Saturnalia ünnepekből származott, melyeket a keresztény egyház nem tudott a nép tudatából kiirtani, s kénytelen volt e régi pogány ünnepnek némi vallásos színezetet adni. Korábban nem csak álarcos felvonulásokat tartottak, hanem a velencei karnevál még állatviadalairól, valamint római kori lóversenyeiről is híres volt. Velence külön történelmi magyarázattal is szolgál: a hagyomány szerint a köztársaságnak a császárhú Ulrico pátriárka felett aratott győzelme óta tartanak ünnepségeket ilyenkor, a Piazetta San Marco-n. Az első írásos emlékek, melyek megemlítik a karnevált, 1094-ből származnak. A 13. század végén nyilvánították hivatalos ünnepnek a húshagyókeddet, és a maszkkészítőknek már a középkorban saját alcsoportjuk volt a festők céhén belül. Európa több országába is eljutottak az itt készült maszkok, Magyarországra is innen hozatták a ruhákat és az álarcokat Mátyás korában. Velence a 18. században nyerte el a karneválok városa címet. Ekkor Európa nemesei már százával özönlötték el a várost, hogy jól kimulathassák magukat. 1896-ban például az Osztrák-Magyar Monarchia királya, Ferenc József is részt vett (inkognitóban) a karneválon. A köztársaság bukása után a város fejlődése alábbhagyott, a karneválról meg is feledkeztek. 1980-ban újították fel a Velencei Karnevált. A karnevál látogatottsága fokozatosan nő, főleg az utolsó hétvége zsúfolt.

Tradicionális figurák és viseletek
A maschera-öltözék néha szürke, de leggyakrabban fekete velencei köpenyből áll, s a köpeny selyemből van. A fejre fátyolból és fekete csipkéből egy pici kámzsát tesznek, ennek bauta a neve. Az arc többi részét fehérre festett álarc takarja, ezt voltonak hívják, ami elfedi az arcot, de a szájat szabadon hagyja. Az egészet a kalap tartja, amelyet fehér tollbokréta díszít.
A bauta volt az első maszk, és kizárólag az arisztokraták viselték. Egy másik tipikus velencei maszk a pestisdoktor. Először az 1630. évi velencei pestis idején említi egy bizonyos Lancetta nevű patikus, hogy néhány orvos „különös viseletben” járja a pestises utcákat, hatalmas csőrszerű álarcot viselnek, a fejük búbjáig beöltöztek, kesztyűs kezükben hosszú pálca.

2011. február 16., szerda

Olasz est

A La Piazetta étteremben vacsoráztunk hétfő este. Olyan volt mint a filmekben vagy legalább Olaszországban. Ahogy beléptünk megkérdezték, hogy van-e foglalásunk, persze nem volt, mert nem is gondoltuk, hogy előre asztalt kell foglalni. Kevés idő után asztalhoz kísértek. Sok ember volt, nagyon sokan olaszul beszéltek és a magyar vendégek közül is voltak, akik olaszul rendeltek :) A Babymmel mosolyogtunk. Eszünkbe jutott, hogy Olaszországban egy kerek hétig rosszul használta a barátunk a 'prego' szót és a végén aztán jó nagyot kacagtunk, amikor kiderült, hogy mit is jelent:)
Ezért lemondtunk arról, hogy legalább távozáskor olaszul köszönjünk el.
Szép esténk volt, a vacsora finom volt, az emberek kedvesek.

Hétvége képekben :)





Három napja szívemen
hintázik a szerelem,
hintázik a szerelem
három napja szívemen. (Kormos István)

Édesen alszol

Elaludtál
Sokáig néztelek
Édes vagy, szép vagy
Szeretlek.

(G.J.B)

2011. február 11., péntek

miért?

Meg kell tanulnunk kiiktatni a kellemetlen gondolatokat, és sohasem foglalkozni velük. Máskülönben életünk végéig azt kiáltoznánk, hogy "Miért?", telesírnánk a zsebkendőnket, és semmire sem jutnánk.
(Libba Bray)

Azt mondják, hogy mindennek megvan az oka, akkor is, ha nem látjuk a 'miérteket'...ezekre viszont csak később jövünk rá. Lehet, hogy egyszer én is megtudom...

2011. február 4., péntek

Úszás és egészség

Az úszás az egyik legrégibb sport, mely szinte egyidős az emberiséggel. Szerencsére, bármelyik életkorban elsajátíthatjuk, jótékony hatását mind a fiatalok és az idősebbek is igénybe vehetik.

A legrégebbi emlékünk egy 5000 éves egyiptomi történelmi képen található, mely két úszó alakot ábrázol. Az ókori görögöknél az úszás a műveltség fokmérője volt, de érdekes mód nem szerepelt az olimpiai játékokon.

A rómaiaknál a fürdőzés, az úszás kultúrája rendkívül magas fokú volt. A középkorban már megváltozott a szerepe, hiszen az úszást erkölcstelennek, parázna dolognak tartották, ezért tiltott tevékenységnek számított.

Aztán már Napóleon idején szintén megváltozott a funkciója, az úszás a katonák kötelező kiképzésévé vált, a cél az lett, hogy a katonák ruhástól, fegyverrel a kezükben, csendben (mellúszással) tudjanak úszni.

Az ausztrál Arthur Cavill találta ki a hátúszást, de ő még tulajdonképpen hanyatt fekvő mellúszást végzett, azaz karjai egyszerre nyúltak hátra, lábai pedig békatempóval mozogtak. A hátúszást 1912-ben az amerikai Harry Hebner fejlesztette tovább, váltott kar- és ollózó lábmunkával nyert olimpiát 100 m-en.

A legfiatalabb úszásnem a pillangó, amelyet a német Erich Rademacher mellúszás közben talált ki, amikor egy szoros célba való benyúlás során kiemelkedett a vízből, és szinte ráugrott a falra.

Egészségre gyakorolt hatása

Az úszás megmozgatja a test összes belső izmát, fejleszti az állóképességet, növeli a hatékonyságot és mozgékonyságot. Az úszás tizenkétszer hatásosabb, mint az edzőteremben végzett testmozgás. Mivel a víznek nagy az ellenállása, ezért a vízben végzett gyakorlatokkal 600 kalóriát égethetünk el óránként.

Emellett hajlékonnyá és rugalmassá is válunk. Az úszás ismétlődő mozdulatai ugyanis növelik az izmok rugalmasságát, különösen a váll, a csípőtájék és a térd izmait tartják kiválóan karban. Rendben tartják a gerinc stabil állását, nyújtja az izmokat, s mindezen túl lelki békénk stabilizálódásához is hozzá járul. A sportsérülések valószínűsége, a többi sportághoz viszonyítva nagyon kicsi, leszámítva persze a sakkot.

Egy indiai mondás szerint a lélegzés maga az élet. Az úszás az egyetlen olyan sportág, amely légzésszabályozásra kényszerít bennünket, és ezt nagyon fontos lenne beépíteni mindennapjainkba. Az úszás alkalmával megnövekszik a tüdő kapacitása, minek hatására sokkal mélyebbeket és nagyobbakat tudunk lélegezni.

Hozzájárul a szív egészséges működéséhez. Segít a gerincproblémákkal küszködöknek. A víznek úszás közben a testre nehezedő nyomása 15-20 kg-nak felel meg, ami folyamatos, enyhe masszírozó hatást jelent. Ezáltal nyugtat, elűzi az idegességet és a feszültséget.

A tae bo mellett most már az úszás is a kedvencem lett :)

barátság (?)

Milyen furcsa ez a világ, és benne az ember...
A múlt héten ébredtem rá arra, hogy a szép dolgok olyan hamar elmúlnak, vagy átváltoznak, valaminek, valakinek a hatására, vagy csak egyszerűen az idő elteltével.
Igaz az, hogy a szerelemből egyből lehet gyűlölet, a barátság egy perc alatt eltűnhet két ember között, a vonzalom megszűnik mihelyt kicsit közelebb kerültünk vágyaink tárgyához, és amit nagyon kívántunk, az első harapás után lehet nem is annyira finom már.
Egyik nap még nagyon szeretünk valakit, igaz barátunknak tekintjük, akinek bármit elmondunk, minden titkunkat megosztunk és biztonságban érezzük magunkat, a másik nap pedig hallani sem akarunk róla, megcsalva és kihasználva érezzük magunkat.
Eddig még nem tudtam, hogy ilyen könnyen el lehet veszíteni valakit. És azt sem hittem volna, hogy ennyire el tudna szomorítani egy ilyen eset.
Most már tudom...

De azért bízni kell az emberben, nem?
Mi lenne, ha senkiben sem bíznánk meg, ha nem tudnánk megosztani gondolatainkat, érzelmeinket. Én ezt nem tudnám csinálni. Valaki kell legyen, aki tud rólam, ismer engem, segít nekem.

Tudom, hogy mindenki téved, senki sem tökéletes, de amikor a nagyon közeli emberekben csalódunk, akkor úgy érzem, azt lehet a legnehezebben megbocsájtani...pedig szeretném, ha minden a régi lenne...

2011. február 3., csütörtök

Találkozás

Osztálytalálkozóm volt a múlt héten. Kicsit besegítettem a szervezkedésben, de most másnak volt az ötlete, hogy újra lássuk egymást. Nem volt rossz ötlet, örvendtem neki és készültem is erre.
Ott voltunk, régi alfások, egyesek kicsit, mások nagyon megváltozva, de alapjában véve mind ugyanazok...
Házasságok kötődtek az elmúlt évben és már tervek vannak az idénre is, gyerekek születtek és születni fognak, külsőre sokan a fiúk közül megférfiasodtak :), a lányok megnőiesedtek, felelősek lettünk mind valamiért, valakiért.
Egyesek komolyan veszik az életet, mások nem, vagy még mindig nem, kénye, kedve szerint alakítja mindenki. Egyesekkel egyetértek, egyesekkel nem, egyesekkel egyet érzek, egyesekkel nem, de mindenkinek örvendtem, szeretem ezeket a találkozásokat, amikor nosztalgiázni lehet kedves emberekkel.
Hiányoztak páran... és hiányzott nekem az igazi barátom, az, aki az első percektől fogva lélektársam volt, akit a legjobban szeretek a barátaim közül.
Vannak emberek, akik nem is voltak igazán részesei az életemnek, de most itt voltak, beszélgettünk, és időnként még találkozunk is... és vannak, akik mindig ott voltak mellettem, aztán időközben el kellett engednem.
Az mondják, az igazi barát, az mindig van, mert ha már nincs, akkor azt jelenti, hogy nem is volt.
Nem tudom...
Annyit tudok csak, hogy az igazi barátom még mindig megvan, több száz kilométerre tőlem, és mégis...

Felnőttünk...és ez egy kicsit szomorú. Amikor gyerekek vagyunk, felnőttek akarunk lenni, hogy hatalmunk legyen, amikor pedig felnőttek vagyunk, akkor a gyerek önfeledtségével akarunk boldognak lenni, játszani és nem törődni a világgal.

2011. február 1., kedd

Korcsolya




A múlt héten korcsolyáztam életemben először :)
Babym volt a tanítómesterem, igazán kedves és bíztató. Az első lecke megvolt. Jó élményekkel mentünk haza.
Szép esténk volt :)
Nagyon tetszett, Babym büszke volt rám :)

"Tengerszem hártyás jegén táncolsz, hóval borított jegenyefenyők alatt. A hó szinte izzik körös-körülötted, gyöngéd kékre halványítva az éjjel feketéjét, a telihold elmosódik a párában, és mintha higanyezüstöt verítékezne, szellemképesek a csillagok, s oly közel hajol az ég a földhöz, hogy már-már összeölelkezik vele. Rideg gyönyörűség, téli mese. Az életed. Táncolsz, félszegen, attól tartva, hogy beroppan alattad a vékony jég, táncolsz, részegülten, már nem törődve a jeges mélységgel, s egyszer csak felemelkedsz. Felujjongsz, hiszen szárnyalsz..."

Köszönöm Baby ezt az újabb élményt!

You are special

Legtöbbször a fájdalom leküzdhető, de néha akkor ér, amikor nem számítasz rá. Mélyen övön alul üt, és nem enged el. (...) Nem kerülheted el, és az élet mindig újabbakkal szolgál. (Grace Klinika)