2011. május 29., vasárnap

Regrets



Ezt a videót egy kedves barátom mutatta meg. Annyira elgondolkodtató... végigfut az élet előttünk egy ilyen kérdés hallatán.
Jó időnként elgondolkodni, ideig óráig szótlanul kinézni magunkból, aztán meg jól benézni önmagunkba. Nem egyszerű a kérdés. Szinte mindenki a videóból elkezdett gondolkodni, nem lehet erre egyből felelni.
Hogy is vagyok én ezzel a kérdéssel? Én sajnálom, hogy nem tettem meg pár dolgot...
. hogy nem mentem el egyszer sem Gödemesterházára, amikor B. hívott a líceumi évek alatt. Most nincs itt... ha hívna, most mennék...
. hogy nem kezdtem el líceumban kosárlabdázni a magasságom miatt. Most lehet magasabb lennék és tutti jobban tudnék kosarazni mint most.
. hogy nem voltam bátrabb, akkor, amikor szükség lett volna rá, hogy kimondjam mit érzek, vagy legalább kimutassam.
. hogy az egyetemi évek alatt nem mentem ki Amerikába legalább egy nyárra, most akkor Amerika kicsit lennebb lenne a bakancslistámon.
. hogy nem jutottam el Veronába ezelőtt 2 éve, amikor Olaszországba jártam. így még része a bakancslistámnak.
. hogy nem utaztam ki Budapestre a tavaly november 26-án a Havasi Balázs Symphonic Concert Show-jára. Most nem csak a postán küldött dedikálásos CD-t nézném, hallgatnám, hanem átélhettem volna egy csodálatos élményt.

és vannak olyan dolgok is, amit nem tudok ide írni, de a helyüket meghagyom
. ki______________________________________________________________
. jf______________________________________________________________
. tr______________________________________________________________

Minden, ami megtörtént és ami nem történt meg, része az életemnek. Tudom, hogy mindennek oka és magyarázata van, még akkor is, ha most nem látom a lényegét, még akkor is, ha nem tudom megválaszolni a kérdéseket.
És azt is tudom, hogy ha egyszer valamit nagyon erősen akarunk, az megvalósul. Tapasztaltam és nagyon nagyon jó érzés, átélni olyant, amiről csak álmodni mertem és amit csak képzeletben vittem véghez.

Azt is hiszem, hogy a fenti listámból sok minden megvalósulhat még és boldog vagyok, hogy sok minden jó és szép történt velem eddig az életemben.

Pipacsok



Milyen szép a pipacs! Milyen szép május! Milyen szép a nyár!

Törékeny, rövid éltű, szép pipacsokat láttam ma még zöldelő búzatáblákban.

Nyári este

Nincs jobb annál, mint péntek este kinn ülni a csillagos ég alatt barátokkal, kedves emberekkel és rumos forrócsokit inni :)
Imádom a forró nyarat!

2011. május 25., szerda

Imádom! Havasi Balázs örök "szerelem"!



Van a zene... A csodálatos. Mindent elmond neked, és mindent elmond rólad. A zene, ami egy fehér lapon a laikus számára csupán különféle jelek valamiféle megfoghatatlan, értelmezhetetlen halmazának tűnik. De az értő szem már látja a dallamot, ami lelkében életre kel, amit másokkal megoszt. És ebben a pillanatban a zene már nem csak a hangok meghatározott sorrendjét jelenti. Ettől kezdve a barátod. Beszél hozzád, mesél neked, végigvisz tájakon, érzelmeken, életeken. Ha szeretsz valakit, elmondja neki. Ha félted őt, helyetted beszél. Szavakkal, vagy akár szavak nélkül mutatja meg érzéseidet neki. Mesél, mesél, mesél. Igen a zene él, életet ad. És összeköt embereket, szíveket, lelkeket. Amikor a másikkal, akivel ezt a dallamot meg szeretnéd osztani, együtt hallgatod, és tudod, érzed, hogy számára ugyanazt mondja, ugyanazt meséli. Amikor a zenében megértitek egymás gondolatait, érzéseit, ugyanazt élitek át, élitek meg. Akkor, abban a pillanatban a zene híddá válik, és így köt össze. Vele.
(Csitáry-Hock Tamás)

reklám!

2011. május 24., kedd

V

Itthon(itthon)vagyok. Csend van. Kimentem és ott egy mélyebb csend várt. A kutyák ugatása törte csak meg. Virágillat van, nyugodtság és szépség.
Szeretem.

Egy májusi hétfő

Hétfő... munka, rohanás, hétkezdés, feladatok. Egész nap futok, dolgozom, mindenki a nyakamon van, nem tudok elbúcsúzni a Babymtől, a legjobb barátnőmtől, mert nem tudok egy félórára lelépni, kicsit ideges vagyok, délután 6 óra és még az irodában vagyok... aztán mégiscsak elindulok. nincs esernyőm és közben el kezdett nagy cseppekben esni,visszamegyek és egyik diáklánytól kérek egy esernyőt, újra elindulok és pár perc múlva zuhogni kezd...csak úgy ömlik a sok víz. beázik a cipőm, a lábam, a fehér szoknyám és lassan nem számít már, hogy van-e esernyő nálam.

És most azt hinné az ember, hogy na ez volt a hab a tortán, a hétfő tortájának a habja.
És tényleg az, de a jó értelemben vett hab.
Olyan jól esett ez a májusi nagy eső :) Az esernyő nélküli emberek szaladtak, eresz alá bújtak, én meg lépdeltem a kis csurom vizes cipőmmel a nagy pocsolyákban. Hazaértem és olyan volt, mintha új napot kezdtem volna:) Hallgattam az eső kopogását az ablakpárkányon és az egyik kedvencemet és közben rend lett a házban és ebéd is készült.

2011. május 23., hétfő

Május 22

Az első igazi nyári napom... napozással, eperrel, fagyival:) Hiányzott már nagyon...
Szép vasárnap volt.
És a csokor is szép volt, amit kaptam. Köszönöm!


Hétvége Bettymmel

Köszönöm, hogy jöttél. Köszönöm a sétát, a beszélgetést, az ajándékot, a kacagást.

Azt nem köszönöm meg, hogy elvittél Valakit! :)

A Ruha...



Az elmúlt héten menyasszonyi ruhákat nézegettünk a barátnőnknek. Nagyon jó volt a hangulat, nagyon szépen mutattak a ruhák rajta.
És mosolygott, mindvégig mosolygott :)
Azt mondta, hogy nagyon jó érzés A Ruhát felpróbálni :)

Már most kívánok nektek sok boldogságot, szép életet. És öröm legyen a Ruha után minden egyes perc.

Jó tanácsok: (:

1. Tűrjétek el egy-MÁSt. A gazdag magyar nyelv ilyen szépen fejezi ki az egyik ember más-voltát a másikhoz mérten.
2. Tartsatok ki egy-MÁS mellett.
3. Nézzétek el egy-MÁSnak azt, amit szeretnétek megváltoztatni.
4. Hallgassátok meg egy-MÁSt.
5. Fogadjátok el egy-MÁSt. Fogadjátok el MÁS-nak, fogadjátok el MÁS-ként.

Fogadjátok el MÉGIS! Ez az indokolás nélküli, isteni, önzetlen szeretet.
(Gyökössy Endre)


Összetartozik-e két ember?
Ezt az összetartozást nem az dönti el, hogy miféle veszedelmes drámákat élnek át, nem is a templomi örök hűség Isten előtt - hanem az, hogy minden viszály ellenére a fejlettebb, érzékenyebb lélek felemeli-e boldogtalan, elvadult társát, avagy az húzza le őt a saját poklának színvonalára.
Ha az utóbbi: azonnal válni kell.
Ha az előbbi: maradni, s vállalni minden keserves áldozatot.
Minden út "erkölcsös", amelyik fölfelé vezet.
S "erkölcstelen", ha a mélységbe visz.
(Müller Péter)

2011. május 19., csütörtök

Adele: Set fire to the rain



Adele a kedvenc! :)

Greta Garbo



Nem egy filmcsillag vált már életében legendává. De a filmvilág összes csillagai közül csak egyről tudunk, akinek karrierje csúcsán volt ereje hátat fordítani a filmiparnak, mely naggyá tette, s akinek neve 45 évvel visszavonulása után is mindenkiből érdeklődést vált ki: GRETA GARBO. A zárkózott, kissé félszeg svéd lánynak, aki áruházi eladóból lett hihetetlen rövid idő alatt a filmtörténet egyik legnagyobb hatású egyénisége, élete csupa ellentmondás, állandó menekülés a számára terhes nyilvánosság elől. Hollywood megteremtette mítoszát, felismerte szépsége vonzerejét, de igazi színészi kvalitásait sohasem eléggé. A könyv Garbo aránylag rövid, de állandó feszültségekkel és fordulatokkal teli pályafutását eleveníti fel, mely egybeesik az amerikai film nagy felfutásának izgalmas korszakával. Szerzője Csengery Judit, rádióműsoraiból is (színész-életrajzok, zenés színházi beszámolók, külföldi kulturális tudósítások) jól ismert színész-előadóművész. Garbo életét a színházi szakember szemével látja, számos filmtörténeti érdekességgel hozva közelebb egy időszakot, melynek Garbo eszményképe volt,. Hogy a Garbo-filmek ma is sikeresek, az talán egyedülálló személyisége mágikus hatásában rejlik, arcának felejthetetlen szépségét e könyv számos fényképe idézi fel.

Kedvenc idézetem:

"Ne beszéljünk énrólam. És ne beszéljünk a családomról. Én nem akarok a világnak beszámolni a szüleimről. Sem fivéremről és nővéremről. Ők az enyémek. Miért kellene átadom őket másoknak? És ne érdeklődjenek a szokásaim iránt sem. Mindenkinek a szívében rengeteg olyan érzés van, amelyet soha nem mondhat el másoknak. A szívben lakozó dolgok az ember legsajátosabb tulajdonságai. Magánörömök, magánbánatok. Ha az ember elmondaná őket másoknak, ezzel leszállítaná valódi értéküket-olcsóbbá tenné saját maga belső mivoltát... Olyan, mintha eladnám a legbelső énemet..."

Elment.

Vasárnap hajnalban megtörtént az elkerülhetetlen. Eljött az idő és a testvérem elment. Érzések kavalkádja kerített hatalmába.
Először mindig jön az elutasítás. A gondolat, az ötlet elutasítása, a nehézségek és a gátak felsorolása, hogy valahogy marasztalni tudjam. Aztán szépen lassan megbarátkozom a gondolattal, hogy mégiscsak elmegy. Akkor a pozitívumokat próbálom meglátni. És amikor már ezek is ott vannak, akkor elkezdek segíteni neki, cselekedettel, tanáccsal... és reménykedem, hogy jó lesz minden.

És a búcsúzás? Tőle nem szoktam meg azt, hogy búcsúzkodni kell. Eddig én mentem hosszabb időre, de az én kicsi tesóm még nem... vagyis nem ilyen meghatározatlan időre.
Nehéz volt egyrészt maga a gondolat, de helyt álltam elég jól :) Nem akkor sírtam, amikor T. is látott :) ettől meg jó erősnek éreztem magam :)

És akkor, ott a reptéren már bíztam abban, hogy minden jó lesz.

Időnként el kell búcsúzzunk emberektől.

De majd jönni fog, vagy megyek, megyünk. Nem végleg van ez...


Tudom, hogy tesó, te is olvasod ezt. Puszillak, szeretlek, s várlak addig míg jössz :)

2011. május 15., vasárnap

Váci Mihály: Százezer út

Én mindig másként gondolom,
amit elém kínál a lét.
Ha rádnézek is – álmodom
egy velünk történő mesét.
Ha azt mondanám: – Jó, igen.
Ne vedd komolyan, el ne hidd:
- másodpercenként a szívem
igent biccent és nemet int.
Mert én magam is szüntelen
más vagyok, mint aki vagyok,
- sem az, akinek képzelem
sem az, ami én akarok
maradni, lenni: egyre más,
és mire elfognám, megint
új arc, szédület, kusza láz,
arcom rám soha nem tekint.

Bármely tükörben nézzem is:
- Megvagy! Idenézz! – sír, nevet,
de már is más, ahogy a víz
ragyogtat minden új eget.
Míg alszom tán ébren vagyok,
s ébren meg mélyen álmodom.
Hiszed – ölelsz, mint hű rabod,
s szíved tán épp elárulom.

És ha ellened vétkezem,
akkor hű sírásom keres,
s míg téged simít két kezem,
talán haragtól kék eres.
Mikor hozzád szegez a kín,
talán máshol feltámadok,
s ha hívnak csavargásaim,
mindig feléd vándorolok.

Rádnézek: – s hol vagy, nem tudom.
S bármit nézzek, az mind te vagy.
Elhagylak százezer uton,
hogy megleljem kapuidat.
És mindig másra vágyom,
mint amit szívből akarok.
Szomorún érzem fájón,
azt, ha boldog vagyok.

Mikor a legforróbban élek,
legjobban gyilkolom magam,
s a legéltetőbb szenvedélyek
átölelnek halálosan.
Mert nincs határa semminek,
a van, a nincs fojtva ölelik
egymást; ha dobban a szíved,
mindig meg is hal egy kicsit.

A van, a nincs két végű hinta,
és lengő hinta minden itt:
- ez mélybe dönt, szállni tanítva,
az zuhantat, míg felröpít.
Ha öröm hív – már vár a kín,
- a hinta egyre fel le száll,
ha égben vagy, lenn pokol int,
s ha mélyben – fentről fénysugár.

Ne kérj válaszokat, szívem.
Az igazságból is csak azt
tudom csupán, hogy elhiszem,
de nem azt tudom, hogy igaz.
Már másképp hiszem a világot
s régóta másképpen tudom.
De nem igaz, jó egy se – látod,
hát hagyd – majd újra álmodom.

2011. május 11., szerda

Vasárnap- Stúdió színház

Universitatea de Arte din Târgu-Mureş
Művészeti Egyetem, Marosvásárhely
2009-2010-es évad
Magyar tagozat

Szilágyi László - Eisemann Mihály
Én és a kisöcsém
- zenés vígjáték két részben -

Szereplők:
Kelemen Félix, gyáros: Mihály Alpár Szilárd
Kató, a lánya: Kiss Bora
Andersen Willy: Kónya Ütő Bence
Vadász Frici: Kiss Andrea
Dr. Sas: Horváth Gyula
Dr. Vas: Vass Csaba
Zolestyák: Moşu Norbert
Piri: Bekő-Fóri Zenkő
Bözsi: Derzsi Tímea
Végrehajtó, Pincér: Barabási Tivadar III. é.
Görlök:
Balog Dóra III. é.
Kiskamoni-Szalay Lilla III. é.
Czikó Juliánna II. é.
Riţiu Ilka Krisztina II. é.
A zenekar tagjai: András Emőke, Ila Gábor, Kiss Lajos, Kozsik Szabolcs - a Zenepedagógia Kar hallgatói

Díszlet- és jelmeztervező: László Ildikó
Zenei vezető: Csíky Csaba
Koreográfus: Luca Kinga
Rendezőasszisztens: Kányádi Szilárd III. é.
Dramaturg, asszisztens: Nagy Júlia III. é.

Rendező: Parászka Miklós
Osztályvezető tanár: Killár Kovács Katalin

A nagy baráti csapat színházba indult vasárnap délután :) Olyan jó érzés volt együtt lenni, sokan lenni, egy teljes sort elfoglalni és nagyokat kacagni :)

És finom volt az Artemis-es mentás forró csoki és a mindenkori limonádé is :P

Tornacipő és Jazz

Szombat este a lányokkal egy négy órás beszélgetés után kikötöttünk a Jazzbe. Teljesen felkészületlenül érkeztem oda. Tervben sem volt, hogy arra felé megyünk.
És mégis megmutattam a Hilfiger tornacipőm :)
És bevállalós voltam :)
És buliztam :)
És jó emberekkel találkoztam :)

És nem volt csend...
És nem fáztam...




Fázott a szívem.

A nagy hallgatás okozta- e, vagy a hideg lassan átszivárgott a ruhán, a bőrön, s beszívódott a csontok közé: de egyszerre érezte, hogy fázik. Valami belső fázás volt ez, valami belülről vacogtató, kietlen érzés. "Elindulok" - gondolta. De nem mozdult mégsem. Nem mozdultak a lábai, a kezei, az izmai. Érezte, hogy valami a vállaira nehezül, és mozdulatlanságra kényszeríti. Valami nyomja lefele, oda a farönkhöz, nem képes felkelni róla. Döbbenet futott át rajta, szinte remegtető döbbenet. És ekkor egyszerre megérezte a csöndet maga körül. A vállain, a fákon, a hegyeken, a levegőben. Azt a súlyos, fehér csöndet, mely, mint egy láthatatlan nagy búra, ránehezedett kereken a világra, és a világ nem volt képes moccanni alatta, még lélegezni sem. Igen, egy rettenetes csöndet érzett maga körül és maga fölött, egy halott csöndet. Egy csöndet, amely maga a semmi volt.
(Wass Albert)

A szombati napom a mély hallgatásról szólt, a döbbenet utáni mély hallgatásról. Ilyenkor nem Júlia vagyok, valaki szomorú, halk szavú lány lépik belém és alig-alig él.
Az eső is esett, hideg is volt nagyon és beszélni sem tudtam, hangom sem volt, erőm sem volt, csak bandukoltam hazafelé a szürkeségben.
Fázott a szívem is és otthon is hideg volt.

2011. május 5., csütörtök

Világ

Világgá menni: ez a szabadságot jelentené, az élet újrakezdését. Ez nagyon kevés embernek adatott meg. Mindenki vágányokon fut, és ragaszkodik hozzájuk.

2011. május 4., szerda

Frederic Moyersoen: Saboteur


A játékosok törpéket személyesítenek meg. Mindegyikük vagy aranyásó vagy szabotőr. Az aranyásók mélyítik az alagutat, egyre mélyebbre vájva a hegybe, keresve a kincseket, a szabotőrök megpróbálják ezt minél jobban akadályozni. A csapatok tagjai próbálják segíteni egymást, bár gyakran nem tudják, hogy ki kicsoda. Ha az aranyásóknak sikerül eljutni a kincshez, akkor aranyhoz jutnak, míg ha a szabotőrök ezt megakadályozzák, üres kézzel távoznak. Ha az aranyásók sikertelenek, akkor a szabotőrök kapnak aranyat. Az aranyat a szabályok szerint osztják szét egymás közt. Akinek a 3 forduló után a legtöbb aranya lesz, az nyer.


Az este mindannyian törpék voltunk. Egyesek gonosz törpék, mások jó törpék.
Mindkét szerepből jutott rám, de jobb volt jó törpének lenni, bányászni és aranyat találni :)
A végén sikerült a jó törpém segítségével a legtöbb aranyat összegyűjteni :)

Sokáig tudtunk volna még játszani, de a lámpásunk eltört, a szekerünk eltört és így a sötétben haza kellett menjünk, ki ki a maga törpéjével, a maga törpeházába :)

2011. május 3., kedd

Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú

Előttünk már hamvassá vált az út
És árnyak teste zuhant át a parkon,
De még finom, halk sugárkoszorút
Font hajad sötét lombjába az alkony:
Halvány, szelíd és komoly ragyogást,
Mely már alig volt fények földi mása,
S félig illattá s csenddé szűrte át
A dolgok esti lélekvándorlása.

Illattá s csenddé. Titkok illata
Fénylett hajadban s béke égi csendje,
És jó volt élni, mint ahogy soha,
S a fényt szemem beitta a szívembe:
Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,
Vagy áldott csipkebokor drága tested,
Melyben egy isten szállt a földre le
S lombjából felém az ő lelke reszket?

Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek, -
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szívembe visszatér,
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!

Dream(!)

We grow great by dreams. All big men are dreamers. They see things in the soft haze of a spring day or in the red fire of a long winter's evening. Some of us let these great dreams die, but others nourish and protect them; nurse them through bad days till they bring them to the sunshine and light which comes always to those who sincerely hope that their dreams will come true.
(Woodrow Wilson)

30. szülinap

Egyik ismerősöm betöltötte a 30. életévét, ő ezt így élte meg :) (facebook-os bejegyzés:)
Tetszett, ezért megtartottam magamnak is.

'Istennek minnyá csúdája lesz, hogy ennyien feladatba adták neki, hogy engem éltessen... köszi mindenkinek és Neki is, hogy még nem durcult be rám.
Kicsit olyan érzés betölteni a 30at, mint amikor megtudtam, hogy nincs Mikulás... kicsit mellbevág, csöppet lesúlyt, de mégis csudálatos, mert Ajándék mégis van.
Ja és akik azt hiszik, hogy 30at betölteni szar, azok még sosem kaptak pókemberes polót szülinapjukra! :P '

2011. május 2., hétfő

Nomád Camping Vármező- "reklám"



A Nomád Camping egy ötletesen berendezett, megtervezett hely. A jurták szépek, a tulipános festett bútorok csodásak, minden elismerésünk, de... és itt jön a DE:

- egy 12 személyes csoportot nem tudtak úgy kiszolgálni, hogy valakinek ne rontsanak, vagy tévesszenek el a menüjéből valamit
- szóval senki sem azt kapta, amit rendelt: sőt olyan dolgok is asztalra kerültek, amiről a pincérke azt állította, hogy nincs
- felháborító volt az, hogy a notesz segítségével sem tudtak eligazodni és azt akarták velünk elfogadtatni, amit kiküldtek a konyháról
- és persze a kavarodások miatt egyeseknek nagyon sokat kellett várniuk, azért, hogy a végén mégse azt kapják, amit igazából rendeltek
- a krumpli még főtt
- a csülökből nem volt 12 darab, hát hogy is lett volna...
- a kukoricás lisztes halra pedig azt mondta a pincérke, hogy olyat ne rendeljünk. amikor megkérdeztem, hogy miért mondja ezt, az volt a válasz, hogy a kemencés halat egyszerűbben és gyorsabban el tudják készíteni, a másikkal több a munka
- na ez már több volt a soknál!
- kezdtük érteni, hogy miért nem volt tele egyedül ez a hely egész Vármezőn
- első és utolsó alkalommal látogattalak meg kedves Nomád Camping.

dal(unk)



Egy ideje ez a dal kísért minket a nap különböző szakaszaiban. Most éjjel 'jött' 2 óra körül és megtalálta azt a taxit, amivel hazafelé utaztunk.
Szeretjük... nem bánjuk, ha kísért. Lehet a mi dalunk akar lenni.
S ezért éjjel a parkban és a lépcsőházban is elénekeltem(tük), hogy tudja, hogy szeretjük, ha jön :)

egyedi és új

Szombaton este valami miatt nem jöttek a szavak... vagy ha jöttek, akkor nem jó sorrendbe vagy nagyon összekeveredve. Az agyam mindig előbbre volt, mint a kiejtett szavak, s így született meg az engünket szavam: az engem, nekünk és minket szavak keveredéséből.

És nem ez volt az egyetlen :), de a többit csak kontextusba lehet jól megérteni, s az pedig nehezen idézhető :)

Engünket jól megkacagtatott ez a szó :)