2012. november 29., csütörtök

Ha'zirend :)


Dior Christmas :)






Eskü

Egymás kezét fogták. A lány sírt és elcsukló hangjával megígérte, hogy jó feleség lesz, gondját viseli majd férjének és leendő gyerekeiknek.
Ott ültem mellettük tanúként s a kiszaladó könnyeim között láttam, hogy L. mennyire szorítja leendő felesége kezét. Bátorította, de neki sem volt egyszerű. Nem is olyan gyerekjáték az esküvősdi :) Nagy izzadságcsepp folyt le a barkóján...
És megígérték... Aláírták, aláírtam.

Éreztem, hogy néz. Hátrafordultam és szavak nélkül értettük egymást. Rám mosolygott kedvesen... tudta, hogy könnyeket is fog látni.

Meghitt volt a hangulat és mindenki elérzékenyült. A háttérben a lágy dallam, a versrészletek, az eskü mondatai mindenkit megérintettek. Még ilyen polgári esküvőn sohse voltam.

Sok boldogságot nektek!

2012. november 23., péntek

Budapest, here we come!

találkozás, utazás, újabb találkozások.
izgalommal teli nap :)

Tesó, várlak!
Barátnőm, jövök!

Amikor ott ragadsz a hegyekben egy buszmegállóban, vagy egy vidéki úton, vagy ha a folyó kiöntött a medréből és keresztülhömpölygött a hálószobádon, vagy ha totálkárosra törted az autódat, vagy ha minden barátod kidőlt mellőled az influenzajárvány miatt, ha nem akar elmúlni az a csúnya, makacs fejfájásod... a nővéred egyszerűen csak ott van veled.
(Pam Brown)



2012. november 21., szerda

Barcelona :)


O.-tól, Barcelonából :)

Dreams...



They say that dreams,dreams are memories…memories of another life.

 (Once Upon A Time)

Elolvastam ezt a mondatot az ilkavontorok.blogspot.com-ról, nagyon megtetszett, de nem tudtam, hogy a kis kedvenc sorozatom egyik mondata. 
Délután pedig pont azt a részt néztem meg, amiben ez benne volt.
Rám talált :) Rám talál! 



2012. november 13., kedd

Szív versus Agy

Nem tudtam, hogy nézzek rá...
Az agyam folyton azt mondogatta, hogy: 'Haragszol Rá, ne akard őt látni!', de a szívemben nem volt semmi düh vagy harag. Csak egy kis szomorúság...
Azt hittem még barátok vagyunk, még felköszöntjük egymást születésnapunkkor és időnként megkérdezzük: 'Hogy vagy?'
De lehet már nem...

"Furcsa, ahogy az idő az ember fölött tovamegy. Események, emberek, gondolatok jönnek és mennek, érzések hullámzanak az ember lelkén keresztül, aztán egy idő múlva nem marad belőlük semmi. Elkallódnak szerte az életben, mint apró haszontalan holmik a házban. Itt-ott valami leszakad az emberből, valami láthatatlan kis lelki cafat, odaakad egy ajtókilincshez, egy-egy ablakpárkányhoz, rozoga padlóhoz, keskeny sétaúthoz. Az ilyeneket emlékeknek nevezzük, tiszteljük őket hosszabb-rövidebb ideig, aszerint, hogy mekkora bennünk a romantika. Aztán szépen és észrevétlenül végképpen elmaradnak mellőlünk, mint halk szavú régi barátok, vagy mint az élet, aki velünk indult s valahol egyszer lemaradt.(Wass Albert)"

De nem akarom...

Ahogy most írom ezt a bejegyzést, a rádióban a következő dalt játsszák. Semmi sincs véletlenül...
Dire Straits: So far away


9th of November 2012. birthday. születésnap. 2012. november 09.


  • The nicest picture: A legszebb kép:
From my sister :) Drága tesómtól :)

  • A legjobb születésnapi köszöntő: Boldog megszületésnapot! :)
 
  • A legviccesebb videó :)
 


2012. november 6., kedd

(titkok)

Az embernek joga van ahhoz, hogy titkai legyenek. Joga van ahhoz, hogy megőrizze életének azokat az intimitásait, amelyek csak rá tartoznak. Ez nem becsapás, ez nem bizalmatlanság. S ha valaki mégis így értékeli, az a fél, ő nem bízik a másikban, amikor egy teljes életet ellenőrzés alatt akar tartani.
(Popper Péter)

2012. november 4., vasárnap

A többi csak homok...

Egy filozófiaprofesszor azzal kezdte az egyetemi előadását, hogy fogott egy befőttesüveget, és megtöltötte 5-6 cm átmérőjű kövekkel.
Majd megkérdezte hallgatóit:
„Ugye tele van az üveg?” „Igen” – hangzott a válasz.

Ezután elővett egy, apró kavicsokkal teli dobozt, és elkezdte beleszórni a kavicsokat az üvegbe. Miután az apró kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres helyeket, megint megállapították, hogy az üveg tele van. Ezután a professzor elővett egy, homokkal teli dobozt és elkezdte betölteni a homokot a befőttesüvegbe. A homok természetesen minden kis rést kitöltött.
„És most – mondta a professzor – vegyék észre, hogy ez az önök élete. A kövek a fontos dolgok – a családod, az egészséged, a gyermeked, a barátaid – ha minden mást elveszítenél, az életed akkor is teljes maradna. A kavicsok azok a dolgok, amelyek még számítanak, mint a munkád, a házad, az autód. A homok – az az összes többi. Az apróságok. Ha a homokot töltöd be először, nem marad hely a kavicsoknak és a köveknek. Ugyanez történik az életeddel. Ha minden idődet és energiádat az apróságokra fordítod, nem marad hely azoknak a dolgoknak, amelyek igazán fontosak számodra. Fordíts figyelmet azokra a dolgokra, amelyek alapvetők a boldogságod szempontjából. Játssz a gyermekeddel. Menj el orvosi ellenőrzésre.
Rendszeresen látogasd rokonaidat. Törődj a pároddal.
Mindig szakíts időt barátaidra.
Mindig lesz időd dolgozni, takarítani, bevásárolni, rendet rakni.
Először a kövekre figyelj – azokra, amik igazán számítanak.
Állítsd be a prioritásokat. A többi: csak homok. . . .

2012. november 2., péntek

50 people, 1 question



'Be the smartest person in the world...'
And what about you?

Találkozás.

Évente kétszer vagy háromszor szoktunk ebben a formában találkozni.
Mindig O. a kapocs, ha hazajön, összegyűlünk és ott folytatjuk, ahol abbahagytuk.
Öt teljesen különböző ember, más-más célokkal, felfogással, elképzeléssel...
és mégis van valami, ami összeköt, valami megmagyarázhatatlan jó, amitől felszabadultan tudunk beszélgetni és sokat-sokat kacagni.

Szép esténk volt, lányok!
:)