2013. december 27., péntek

2013. december 24., kedd

Ünnep


Békés, boldog Karácsonyt kívánok minden kedves olvasómnak, barátomnak!

2013. december 22., vasárnap

Peer Krisztián: Sok a jóból

Sok a jóból

Hideg a kezem, nem szabad.
Mikor összeérünk, akkor érzem,
hogy most váltam le rólad végképp.
Különös, kölcsönös érzés: már érezni tudlak.
Hol van a Dél túlzó boldogsága,
abból, ami egyszerre sok volt,
hol van elásva, ami megmaradt?!
Szaglászom a fagyos, féltékeny földet.
És vonyítok is, ha már megteltem szagokkal.
Jaj, a teremtés már elõttem el lett rontva.
Jaj, szabad akarat - tovább ronthatom.
Összekeveredett alkatrészek: mi lesz,
és mi volt a sorsom?
Hogy ronthatta így el a felnõttet a gyerek?
Hideg a kezem, mikor egymáshoz érünk
sem múlik el belõlem a semmi egészen,
de talán jobb is így.
Félek a másik embertõl,
és tõlem õ, mert õ is ember -
így vagyunk és csak így lehetünk:
zavart összhang egy õsi renddel.


Köszi, I. Tőled van. Nagyon tetszett s meg kell itt őrizzem.

2013. december 21., szombat

tisztaság

Kitakarítottunk ma. Az egész házat. Egész nap dolgoztunk, de úgy hiszem mégis könnyebb volt, mint azt a kicsi szívünket kitakarítani. Annyi kosz összegyül az évek alatt, hogy ünnepekkor legfeljebb csak megfeledkezünk róluk, vagy elrejtjük azokat, aztán ugyanolyanok leszünk.
Sérelmek, félelmek, negatív gondolatok, önzőség, türelmetlenség, harag, düh mind egymásra rakodva feketítik be szívünket, lelkünket. Sokszor nem is akarunk túl nagyot takarítani s máskor pedig nem is találjuk a csodaszert, ami ezeket mind letisztítaná.
Kívánom, hogy fehér Karácsonyunk legyen. Fehérek legyünk kívül, belül, s a nagy hó ne csak betakarja piszkos dolgainkat, hanem le is mossa azokat rólunk.
Jó szívtakarítást!
:)

2013. december 18., szerda

Várakozás, vágyakozás


...arra várom, vágyom, hogy eljöjjön a karácsonyi hangulat, 
hogy békés legyek és boldog.

2013. december 17., kedd

örök (?) barátság

Szerencsés vagyok. Soha nem kellett egyedül lennem. Egy éves voltam, amikor megszületett a kistestvérem, a barátnőm, a másik felem. Olyan jó volt vele együtt felnőni, óvodába, iskolába vele együtt járni.
Aztán később barátaim lettek. Mindig szerettem, ha sok mindenkire kell gondolnom. Tíz éves korom óta mindig volt legjobb barátnőm. Az első legjobb barátnőmet valamikor 14 éves korom körül kezdtem elveszíteni, vagyis jobban mondva, mindenki talált magának egy közelebbi társat, akivel a mindennapjait, a titkait megossza. Négy év telt el, amíg végleg elszakadtunk, sajnos most már két sort sem írunk egymásnak. Nem szomorú, hogy így alakult, mert úgy éreztem, hogy mindketten tudjuk, hogy eddig tartott.
A második legjobb barátnőm csak lassan lopakodott be szívembe, más volt mint én, de másságunk ellenére kiderült, hogy testvérekként tudunk létezni. És ezt annyira éreztük, tettük, hogy idegenek is azt kérdezték tőlünk, hogy testvérek vagyunk-e.
Nyolc év után elváltak útjaink, de életünk szinte minden fontos eseményén megpróbáltunk egymás mellett lenni. De elmaradoztak lassan a tea melletti beszélgetések, a hosszú éjszakák, amikor a sötétben képesek voltunk órákat beszélgetni, a bulikra való közös készülődés, a reggelig tartó táncok, a hosszú séták, a közös reggelik, a panaszkodásaink a fiúkról/párjainkról, titkainkról.
Tudom, hogy miért van mindez, de mégis hiányzik, s kicsit fáj, hogy nem lehet ezt már visszacsinálni.
Távolság van most közöttünk, időeltolódás, és ami a legszőrnyűbb, hogy laptop... nem tea és nem egy csendes szoba, ahol mindenféléről lehet mesélni. Nincs már az a közelség...
Változunk. Nem csak életünk, életkörülményeink, hanem mi magunk is. Nem vagyunk ugyanazok az emberek, akik pár évvel ezelőtt. Nem tudjuk ugyanannak a személynek elmesélni legmélyebb gondolatainkat, mindennapi kis történéseinket.
Úgy érzem, ahhoz kell a közelség, kell, hogy pont akkor legyen ott, pont akkor tudjam elmesélni neki, amíg tart a hév, amíg nagyon dühös/szomorú/boldog vagyok.
És van még legjobb barátnő, aki megbírkozott régen legmerészebb tetteimmel, aki hátát tartotta értem, aki tanácsot adott s ad még most is. De most már életünk más más szakaszainál tartunk, s kevés alkalom adódik arra, hogy elmondjuk egymásnak mi nyomja a lelkünk, vagy mi repít fel a magasba.
Tudom, hogy mindennek meg van a rendje, csak néha nagyon tud hiányozni egy találkozás, egy jó beszélgetés.
Azt mondják, nem jó ha az embernek nem csak egy legjobb barátja van. Nekem mégis jó.
Mert létezik még egy legjobb barátnő, aki legkésőbb lépett be az életembe, de az eddigi legintenzívebb szakaszába, s ezért sok sok mindent megtudott rólam, álmaimról, vágyaimról.
S ő az, aki amikor megkérdezi, hogy: Hogy vagy, J.? És kimondja a nevem, akkor abban a kérdésben az van benne, hogy hogy van a lelkem s mi történik velem. S ha nem is mondom, úgyis tudja... (:
Hálás vagyok érte, csak most az fáj, hogy életkörülményeink, s más emberek miatt nem tudunk annyira közel lenni, mint ahogy szeretnénk, s annyi időt együtt tölteni mint régen.
Azt szokták mondani, hogy ami erős és igazi, kiállja a próbát.
Nem akarom, hogy elkopjanak, felszínessé váljanak ezek a legjobb barátságok.
Vajon meddig tart az örök barátság? :)

2013. december 14., szombat

The XX: Intro


Egy év, egy hónap és két nap


...ennyi időt töltöttem eddig a Földön testvér nélkül.
Olyan jó, hogy vagy!

Boldog születésnapot neked, kedves T.!
11.12.13 :)

2013. november 23., szombat

A legmerészebb szülinapi ajándékom!


Köszönöm, I.! :)

A legillatosabb szülinapi ajándékom :)

 
A nagy-nagy kedvenc: Daisy by Marc Jacobs
Köszönöm, drága Tesóm!

A nagy meglepetés: Prada Candy
Köszönöm, K.!

A legeslegszebb születésnapi ajándékom!

Köszönöm a csodálatos hetet! A sok ajándékot! A szép perceket!

Drake: Hold On We're Going Home


Novemberi könyv

Hogy soha ne feledjem el! 

Köszönöm azt a pár csodálatos pillanatot!

Tom Odell: Another Love


My babies from NY (:

 London Fog Knightsbridge Tote Bag




Nine West Savvy Sandals


2013. október 23., szerda

O.-nak

Az éjjel álmomban megöleltelek. Hiányzol! 

2013. október 19., szombat

Passenger : Let Her Go



Well you only need the light when it's burning low
Only miss the sun when it starts to snow
Only know you love her when you let her go

Only know you've been high when you're feeling low
Only hate the road when you're missin' home
Only know you love her when you let her go
And you let her go

Staring at the bottom of your glass
Hoping one day you'll make a dream last
But dreams come slow and they go so fast

You see her when you close your eyes
Maybe one day you'll understand why
Everything you touch surely dies

But you only need the light when it's burning low
Only miss the sun when it starts to snow
Only know you love her when you let her go

Only know you've been high when you're feeling low
Only hate the road when you're missin' home
Only know you love her when you let her go

Staring at the ceiling in the dark
Same old empty feeling in your heart
'Cause love comes slow and it goes so fast

Well you see her when you fall asleep
But never to touch and never to keep
'Cause you loved her too much
And you dived too deep

Well you only need the light when it's burning low
Only miss the sun when it starts to snow
Only know you love her when you let her go

Only know you've been high when you're feeling low
Only hate the road when you're missin' home
Only know you love her when you let her go

And you let her go
And you let her go
Well you let her go

'Cause you only need the light when it's burning low
Only miss the sun when it starts to snow
Only know you love her when you let her go

Only know you've been high when you're feeling low
Only hate the road when you're missin' home
Only know you love her when you let her go

'Cause you only need the light when it's burning low
Only miss the sun when it starts to snow
Only know you love her when you let her go

Only know you've been high when you're feeling low
Only hate the road when you're missin' home
Only know you love her when you let her go

And you let her go

2013. október 17., csütörtök

másvilág...

Őszi délután volt. Talán még ünnepnap is, de ünneplés helyett heves beszélgetés folyt kettejük között. Azt mondta a lányról, hogy két párhuzamos életet él, a valóságot és egy saját világot, ahol minden úgy történik, ahogy ő azt elképzelte. S ha a valóságban nem úgy alakulnak a dolgok, mint az elképzelt világában, akkor összetörik.
Most is ez történt, csak ült az ágy szélén és folytak a könnyei, de csak az egyik szeméből.

Mert igaz! Félig ebből a világból való és félig egy más világból. Félig itt él és félig ott. A másik világban pedig mindig boldog s a boldogság buborékok hosszú életűek ott, s a csodák is tovább tartanak mint három nap.


2013. október 1., kedd

Reményik Sándor: Ne ítélj


Istenem, add, hogy ne ítéljek –
Mit tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységből a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy ne ítéljek.

Istenem, add, hogy ne bíráljak:
Erényt, hibát és tévedést
Egy óriás összhangnak lássak –
A dolgok olyan bonyolultak
És végül mégis mindenek
Elhalkulnak és kisimulnak
És lábaidhoz együtt hullnak.
Mi olyan együgyűn ítélünk
S a dolgok olyan bonyolultak.

Istenem, add, hogy minél halkabb legyek –
Versben, s mindennapi beszédben
Csak a szükségeset beszéljem.
De akkor szómban súly legyen s erő
S mégis egyre inkább simogatás:
Ezer kardos szónál többet tevő.
S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem,

De egyre inkább csak igen.
Mindenre ámen és igen.
Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül.
Ámen. Igen. És a gonosztól van
Minden azonfelül.


The Best Exotic Marigold Hotel



  • But perhaps what we fear is that it will be the same, so we must celebrate the changes, because, as someone once said, everything will be all right in the end, and if it's not all right, then trust me...
  •  Everything will be all right in the end and if it's not all right, then it's not yet the end.
  •  The only real failure is the failure to try, and the measure of success is how we cope with disappointment.
  •  But it's also true that the person who risks nothing, does nothing, has nothing. All we know about the future is that it will be different. But perhaps what we fear is that it will be the same. So we must celebrate the changes.
  • - Nothing here has worked out quite as I expected.  -Most things don't. But sometimes what happens instead is the good stuff.

     

2013. szeptember 25., szerda

Rebecca Ferguson: Glitter & Gold


DSIDA JENŐ: MEGBOCSÁTOD-É?



Szél vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy port híntettem égszínkék szemedbe?

Nap vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy leperzseltem hófehér karod?

Ősz vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy ingválladra tört levelet szórtam?

Fű vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy megcsiklandtam rámtipró bokádat?

Víz vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy áztattalak forró könnyesőben?

Árny vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy véletlenül arcodra vetődtem?


2013. szeptember 12., csütörtök

Bebe: Siempre Me Quedará



Siempre Me Quedará

Cómo decir que me parte en mil
las esquinitas de mis huesos,
que han caído los esquemas de mi vida
ahora que todo era perfecto.
Y algo más que eso,
me sorbiste el seso y me decían del peso
de este cuerpecito mío
que se ha convertío en río.
de este cuerpecito mío
que se ha convertío en río.
Me cuesta abrir los ojos
y lo hago poco a poco,
no sea que aún te encuentre cerca.
Me guardo tu recuerdo
como el mejor secreto,
que dulce fue tenerte dentro.
Hay un trozo de luz
en esta oscuridad
para prestarme calma.
El tiempo todo calma,
la tempestad y la calma,
el tiempo todo calma,
la tempestad y la calma.
Siempre me quedará
la voz suave del mar,
volver a respirar la lluvia que caerá
sobre este cuerpo y mojará
la flor que crece en mi,
y volver a reír
y cada día un instante volver a pensar en ti.
En la voz suave del mar,
en volver a respirar la lluvia que caerá
sobre este cuerpo y mojará
la flor que crece en mi,
y volver a reír
y cada día un instante volver a pensar en ti.
Cómo decir que me parte en mil
las esquinitas de mis huesos,
que han caído los esquemas de mi vida
ahora que todo era perfecto.
Y algo más que eso,
me sorbiste el seso y me decían del peso
de este cuerpecito mío
que se ha convertío en río.
de este cuerpecito mío
que se ha convertío en río.
Siempre me quedará
la voz suave del mar,
volver a respirar la lluvia que caerá
sobre este cuerpo y mojará
la flor que crece en mi,
y volver a reír
y cada día un instante volver a pensar en ti.
En la voz suave del mar,
en volver a respirar la lluvia que caerá
sobre este cuerpo y mojará
la flor que crece en mi,
y volver a reír
y cada día un instante volver a pensar en ti.

Y.T.

2013. szeptember 4., szerda

Alice`s Tea Cup - A magical place :)




More here:
Még több itt:
https://www.facebook.com/alicesteacup

Egy csodálatos nap az én kicsi Annámmal. :)

Wall Street and Tiffany & Co.




A mosoly a legelőnyösebb ékszer, amit egy hölgy csak viselhet. (Susanna Clarke)
...és egy Tiffany ékszer :)

Bonsai Museum - Brooklyn Botanic Garden





Brooklyn Botanic Garden's extensive bonsai collection is one of the finest in the world. The collection of approximately 350 trees is the second oldest in the country and one of the largest on public display outside Japan, with as many as 30 specimens on exhibit at any given time. Cold-temperate trees form the core of the collection, but tropical, subtropical, Mediterranean, and warm-temperate species are also represented.
 (http://www.bbg.org/discover/gardens/bonsai_museum)

Miminek, New Yorkból :)





2013. augusztus 13., kedd

különös nyár...

 Igazi nyár, olyan nyár, amikor minden megtörténhet, és meg is történik... 













nincsenek véletlenek!

Ha valaki azt mondja, add alább, hagyd ott, te csak menj tovább, erős hittel, mert semmire sem vágysz véletlenül. Egyetlen érzés sem jön csak úgy.
(Oravecz Nóra) (0802)

szentjánosbogarak

Láttatok ezen a nyáron szentjánosbogarakat?
Az én estémet több heten is át ünnepélyesebbé tették, főleg az esti szaladásokat villanyozták úgymond fel :)
A Green Wood temető körül szaladunk esténként. Lehet kicsit félelmetesnek hangzik, de egyáltalán nem az. Csend van, nyugalom és sok kicsi apró zöld fény olyan széppé varázsolja ezt a helyet, hogy meglepődve néztem, hogy milyen csodás a természet!
Elképzeltem, hogy ezek kis fények egy-egy eltűnt lélek felvillanása és rég nem látott lelkek találkozása :)

Képek nem készültek, de a következő netes képpel szemléltetni próbálom ezt a kis csodát.


§ szentjánosbogarak §
 § Green Wood Cemetery Brooklyn§

2013. július 24., szerda

én(ek)


Ha az éj titkokkal teljes árnyéka beteríti a földet, midőn a természet elszenderedett és innepel - akkor támadnak fel leghatalmasabban érzései... Oly édes, bájoló érzés - és mégis fájdalmas. Az örömtűl dobog szívem - és mégis könnyel telik szemem.
(Kármán József)

2013. július 15.

A sors akkor állít minket nagy döntések elé, amikor a legkevésbé sem számítunk rá. Ilyenkor derül ki, elég bátrak vagyunk-e, hogy megváltoztassuk az életünket. Ilyenkor nem tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna, és nem hivatkozhatunk arra, hogy még nem vagyunk felkészülve a döntésre. A próba nem vár. Az élet nem néz hátra.
(Paulo Coelho)




Cause with your hand in my hand and a pocket full of soul
I can tell you there's no place we couldn't go
Just put your hand on the glass, I'll be tryin' to pull you through
You just gotta be strong...

2013. július 12., péntek

Wass Albert: Csaba

  • A széles, üres utcán egymagában jött a lámpagyújtó ember, s valami roppant vigasztaló erő volt abban, hogy jött, a maga idejében, mint mindig, lassú imbolygással a Főtér felől. Mert a nagy, magányos utcán, a sok néma kapu és ablak között, mikor bent a szobákban felnőtt emberek sírtak, ez a sok kigyúló, kicsi láng mégiscsak békességet és estét jelentett. Ó, milyen hatalmas ember egy ilyen lámpagyújtó! Amikor mindenki fejvesztetten kapkod, mindenki jajgat és panaszkodik, és sötét tikokat suttognak lezárt szobákban, mindenki fél és sír és szitkozódik: akkor ő jön egyes-egyedül, mintha nem történt volna semmi, és megszokott régi mozdulattal meggyújtja az alvó lámpásokat. Nem fél és nem sír, de amerre elhalad, jön a világosság vele az üres utcán végig. S a gyermek az ablakban didergő, nagy vágyat érzett akkor: lámpagyújtó leszek! S tudta, ha megnő, majd bejár minden utcát, ahol sötét van és hideg, és az emberek félve a szobákba bújnak. Világítóbot lesz a kezében, és rendre gyújtogatja majd a lámpásokat, hogy világosság legyen, s ne féljen senki se többet. Erre gondolt, s kint a lámpától lámpáig verődő embert nézte. Valami olyant érzett, amit még soha eddig. Nem tudta, mi az. Valami összeszorította a torkát, valami égette a szemeit, és valami fájt. És ugyanakkor, mintha valami felemelte volna, és valami ott bent a szíve tájékán nagyon szép és nagyon nagy volt abban a percben. Fel kellett szökjön az ablak mellől és berohanjon a belső szobába, ahol a nénik ültek.- Ilona néni! Ilona néni! Én lámpagyújtó leszek!
  • Furcsa, ahogy az idő az ember fölött tovamegy. Események, emberek, gondolatok jönnek és mennek, érzések hullámzanak az ember lelkén keresztül, aztán egy idő múlva nem marad belőlük semmi. Elkallódnak szerte az életben, mint apró haszontalan holmik a házban. Itt-ott valami leszakad az emberből, valami láthatatlan kis lelki cafat, odaakad egy ajtókilincshez, egy-egy ablakpárkányhoz, rozoga padlóhoz, keskeny sétaúthoz. Az ilyeneket emlékeknek nevezzük, tiszteljük őket hosszabb-rövidebb ideig, aszerint, hogy mekkora bennünk a romantika. Aztán szépen és észrevétlenül végképpen elmaradnak mellőlünk, mint halk szavú régi barátok, vagy mint az élet, aki velünk indult s valahol egyszer lemaradt.

    Ez utóbbi a kedvenc Wass Albert idézetem. Amikor ehhez a részhez értem, hosszú percekig újra meg újra elolvastam. Annyi minden és mindenki eszembejutott. S lassan egy könnycsepp is leszaladt arcomon.
    ...
     

Wass Albert: Adjátok vissza a hegyeimet

  • Ne mondjátok, hogy keressek magamnak máshol helyet a világban, mert nincsen ennek a világnak helye, ami az enyém volna azon az egyen kívül. Ne mondjátok, hogy befogadtok ebbe vagy abba az országba, mert nincsen nekem azokban az országokban semmi keresnivalóm. Ne mondjátok, hogy lelek magamnak hegyet a Kordillerrákban, vagy a Sierra Nevadán: mert a más hegyei azok, nem az enyimek. Az én számomra nincs szépségük és nincs békességük azoknak a hegyeknek. Adjátok vissza az én hegyeimet!
Azt hiszem mindenki érzi a fenti igazságot, aki hosszabb vagy rövidebb időre elhagyja az otthonát.
Én érzem, én tudom. Az otthon vár, haza kell mennem...
Otthon kell élnem...

Wass Albert: Kard és kasza

Otthon mindig azt gondoltam, hogy ha majd itt leszek New Yorkban, akkor csak angolul fogok olvasni, jó alkalom lesz ez arra is, hogy gyakoroljam a nyelvet és talán még a szókincsem is gyarapodjon.
Bevallom, nem így történt. Valahogy mégis szívesebben olvasok magyar könyveket.
S mivel ez a város jó nagy, s több percben, félórában, órában telik míg az ember célba ér, idő is sok jut az olvasásra.
Wass Albertet olvastam. A télen részt vettem egy Wass Albert felolvasó esten, s újra megjött a kedvem a regényeihez.
Lenyügözött a Kard és kasza.

Olvassátok el, ha eddig nem tettétek.

Pár kedves idézet belőle:

  • Aki haragot visel a szívében, bárki ellen is, az vesse ki onnan, mert a szívben rejtőzködő harag megmérgezi a lelket, meg a testet.
  •  A papok azt próbálják elhitetni az emberrel, hogy a pokol meg a mennyország az valahol a túlvilágon van, valami ismeretlen helyen, (...) pedig bolondság ez, bolondság bizony. A pokol is, meg a mennyország is itt van bennünk, életünk minden napjában. Ha az elfogultság útját járva gonoszat cselekszünk, az ördög belénk költözik és a lelkünket szorongatja. Ha a megértés útját választjuk s azt csináljuk, ami helyes és jó, akkor a mennyország békessége van bennünk, s mindegy, hogy mi történik, ezt a belső békességet nem veheti el tőlünk senki.
  •  Az ember lelke olyan, mint a gyémánt, amit csiszolni kell hosszú időn keresztül, míg teljes fénye és szépsége kitisztul. Kinek ami hibája van, annak a hibának a kijavítása miatt vissza kell jönnie a földre újra meg újra.
  • Ha egyszer azt mondod, hogy ekkor meg ekkor ott leszel valahol, és mégsem vagy ott, akkor csak egy mentséged lehet. Valami szörnyűséges dolog történt és elpusztultál. Mert, ha még élsz, csak egy kicsikét is, akkor is hírt adsz valamiképpen, hogy miért nem lehetsz ott, ahol várnak reád. Mert az emberi élet legdrágább kincse az idő, nem lehet pótolni semmivel. S aki másokat várakoztat, az időt lop el tőlük. Ha csak pénzt lop el másoktól, azt jóváteheti. De az ellopott időt nem lehet pótolni semmivel.
  •  Akié a föld, azé a jövendő... de csak azé lehet a föld, aki együtt él vele, közel áll hozzá, aki megérti a föld szavát... magyarnak lenni Erdély földjén annyit jelent, mint mindig egy lépéssel előbb lenni... egy kicsit többnek lenni minden tekintetben... többet dolgozni, többet szenvedni, többet adni, többet tudni, többet érezni, többet gondolkozni... okosabbnak lenni, hajlékonyabbnak lenni... meghajolni a viharban, mint a mezőségi gyertyánfa, földig hajolni, ha kell... de meg nem törni soha! A fenyő hasad, a tölgyfa törik, de a gyertyán hajlik, mint az acélrugó és kiegyenesedik újra meg újra... Erdély földjén csak a gyertyán-embernek van jövendője.

2013. július 1., hétfő

József Attila

MEDÁLIÁK

1
 Elefánt voltam, jámbor és szegény,
hûvös és bölcs vizeket ittam én,
a dombon álltam s ormányommal ott
megsímogattam a holdat, a napot,
és fölnyujtottam ajkukhoz a fát,
a zöld cincért, a kígyót, a kovát, -
most lelkem: ember - mennyem odavan,
szörnyû fülekkel legyezem magam - -
2
Porszem mászik gyenge harmaton,
lukas nadrágom kézzel takarom,
a kis kanász ríva öleli át
kõvé varázsolt tarka malacát -
zöld füst az ég és lassan elpirul,
csöngess, a csöngés tompa tóra hull,
jéglapba fagyva tejfehér virág,
elvált levélen lebeg a világ - -
3
Totyog, totyog a piócahalász,
bámul, bámul a sovány kanász,
lebeg, lebeg a tó fölött a gém,
gõzöl, gõzöl a friss tehénlepény -
egy fáradt alma függ fejem felett,
a hernyó rágott szívéig szemet,
kinéz hát rajta és mindent belát,
virág volt ez a vers, almavirág - -
4
Lehet, hogy hab vagy, cukrozott tejen,
lehet, hogy zörej, meredt éjjelen,
lehet, hogy kés vagy ónos víz alatt,
lehet, hogy gomb vagy, amely leszakad -
a cselédlány könnye a kovászba hull,
ne keress csókot, ez a ház kigyúl,
hazatalálsz még, szedd a lábodat -
füstölgõ szemek világítanak - -
5
Disznó, de akin jáspis a csülök,
fábul faragott istenen ülök,
hejh, bársony gyász, a tejen tünj elõ!
meghalok s mázsás szakállam kinõ
s ha megrándul még bõröm, az egek,
hátamról minden hasamra pereg;
hemzsegnek majd az apró zsírosok,
a csillagok, kis fehér kukacok - -
6
Ragyog a zöld gyík, sorsom keresi,
zörget a búza: magvát kiveti,
rámnéz a tó, ha belé kõ esett
s a sírók sóhajtotta fellegek,
a háborúkkal hívott hajnalok,
ugró napok és rezgõ csillagok
körülkóvályogják nyugodt fejem -
világizzása hõmérsékletem - -
7
A küszöbön a vashabú vödör, -
szeresd a lányt, ki meztéláb söpör,
a szennyes lé lapulva árad el,
tajtékja fölgyûrt karján szárad el -
én is bádoghabokba horpadok,
de kélnek csengõ és szabad habok
s végigcsattognak tengerek lován
a lépcsõházak villogó fogán - -
8
Borostyánkõbe fagy be az ügyész,
fekete frakkban guggolva kinéz,
meredten nézi, hogy mi féltve föd,
cirógat, áld a fény, a szél, a köd,
befut a rózsa, amint rothadok,
pihévé szednek hûvös kócsagok
és õszi esték melege leszek,
hogy ne ludbõrzzenek az öregek - -
9
Barátommal egy ágyban lakom,
nem is lesz hervadó liliomom,
nincs gépfegyverem, kövem vagy nyilam,
ölni szeretnék, mint mindannyian
s míg gõggel fortyog a bab és sziszeg,
fõzelékszínû szemmel nézitek,
hogy széles ajkam lázba rezgve ring
s fecskék etetnek bogárral megint - -
10
Szakállam sercenj, reccsenj, kunkorodj,
boronaként a vetésen vonódj -
az ég fölött, mint lent a fellegek,
egy cirógatás gazdátlan lebeg
s e hûvös varázs húzva, szeliden,
szakállamon majd egykor megpihen
s vörös fonatján bütykömig csorog
jó ízzel-gõzzel, mint a gyógyborok - -
11
Huszonhárom király sétál,
jáspiskorona fejükben,
sárga dinnyét edegélnek,
új hold süt a balkezükben.
Huszonhárom kölyök császkál,
csámpás sityak a fejükben,
görögdinnyét szürcsölõznek,
új nap lángol jobbkezükben.
12
Az eltaposott orrú fekete,
a sárga, kinek kékebb az ege,
a rézbõrû, kin megfagyott a vér
és a lidércként rugódzó fehér -
- - - - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - - - - -
1928

Rihanna: Stay