Sok a jóból
Hideg a kezem, nem szabad.
Mikor összeérünk, akkor érzem,
hogy most váltam le rólad végképp.
Különös, kölcsönös érzés: már érezni tudlak.
Hol van a Dél túlzó boldogsága,
abból, ami egyszerre sok volt,
hol van elásva, ami megmaradt?!
Szaglászom a fagyos, féltékeny földet.
És vonyítok is, ha már megteltem szagokkal.
Jaj, a teremtés már elõttem el lett rontva.
Jaj, szabad akarat - tovább ronthatom.
Összekeveredett alkatrészek: mi lesz,
és mi volt a sorsom?
Hogy ronthatta így el a felnõttet a gyerek?
Hideg a kezem, mikor egymáshoz érünk
sem múlik el belõlem a semmi egészen,
de talán jobb is így.
Félek a másik embertõl,
és tõlem õ, mert õ is ember -
így vagyunk és csak így lehetünk:
zavart összhang egy õsi renddel.
Köszi, I. Tőled van. Nagyon tetszett s meg kell itt őrizzem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése