2011. március 30., szerda

Andre Rieu

Tanács

Ne rohanj és ne emészd magad, csak látogatóba jöttél ide, ezért állj meg, és érezd a virágok illatát!
(Walter Hagen)

Lenka: We will not grow old



You and me will be lying side by side
Forever forever
Underneath this adolescent sky
Together together
And you will hold my heart inside your hand
And You'll be the one, the one to tell me

Oh, we've got a long, long way to go
To get there
We'll get there
But oh, if there's one thing that we know
It's that we will not grow old

You made me swear that our hearts will never die
No never, no never
Cause no one seems to believe that we can fly
Forget them, forget them
Oh, you told me

Oh, we've got a long, long way to go
To get there
We'll get there
But oh, if there's one thing that we know
It's that we will not grow old

Oh, how could we know that day, it came with age
That oh, the feeling would fade...

2011. március 28., hétfő

Sárgarépafőzelék

Hozzávalók 4 személyre:

* 1 kg sárgarépa
* 1 evőkanál vaj
* 3 evőkanál liszt
* 2 dl tej
* 2 evőkanál cukor

Elkészítés:

A sárgarépát megtisztítjuk, megmossuk, tormareszelőn lereszeljük.
A vajat lábasba tesszük, felmelegítjük, beletesszük a reszelt sárgarépát, és kb. 1 dl vizet öntünk alá. Csipetnyi sóval megsózzuk, és kb. 15 perc alatt puhára pároljuk. Amikor megpuhult, meghintjük a liszttel, elkeverjük, majd felöntjük a tejjel, és simára keverjük. Cukorral ízesítjük, és jól felforraljuk.

Nem készítettem még, de nagyon finomat ettem a hétvégén. :)

2011. március 25., péntek

Valóságos tavasz



Aztán eljő végre a valóságos tavasz; de nem bomlik ám, hanem robban, csodájával ezerszeresen meghaladva képzeletemet, emlékeimet. Akár a szerelem.
(Vavyan Fable)

Magnólia

A zamatos citrusok, az édes magnólia és az érzéki pézsma páratlan harmóniája. A Volare Magnolia Parfum de Toilette nőiességet és kifinomultságot sugall.

Ez az én újabb parfümöm :)

2011. március 23., szerda

Juhász Gyula: Mese

Egy világvégi házban
világszép lány lakott,
világ végére néztek
ott mind az ablakok.
Nem járt előtte senki,
nem látott senkit ő,
az Óperencián túl
megállt a vén idő.
A világszép lány nézte
a csillagos eget,
tavasz táján szívében
valami reszketett.
Hajába rózsát tűzött,
valakit várt nagyon,
de csak a csillag nézett
be a kis ablakon.
S a csillag oly közömbös,
hideg és halovány.
S hiába várt örökké
a világszép leány...

Eau de parfum for men :)

Reggel 7 óra 45 perc van. A Borsos Tamás utcába vagyok, munkába sietek... nem is sietek, sétálok. Egy öltönyös férfi mellett megyek, aztán elhagy. Előttem van 5 lépéssel és árad utána a parfüm illata. Nem rossz, sőt... jó, de sok, túl sok. Nem gondoltam volna, hogy férfiak is túlzásba vihetik ennyire a parfümözést. Még hallottam egy-két példát rá, de alapjában véve a nők tulajdonsága a 'túlillatozás'.
Meggyorsítom a lépteim, hogy maradjon el a férfi és az illat, de ugyanabban az időben megelőz egy srác, aki feltételezésem szerint iskolába megy. Újabb illat. Ez sem rossz :) Ez már nem annyira sok. 2 perc alatt 2 férfi illat.
És aztán jön egy rendőr... ő büdös :)))) jaj csak viccelek, neeeem, ő is illatozik.
Ez most már a harmadik parfüm amit érzek. Ma reggel a férfi illat dominál :) Ebben az utcába biztosan :)

2011. március 22., kedd

A bakancslista



'A régi egyiptomiaknak volt egy szép gondolatuk a halálról. Mikor a lelkünk a mennyek kapujába ér, az istenek két kérdést tesznek fel. A válaszon múlik, hogy bebocsátást nyernek-e. (...)
1. Leltél-e örömöt az életben? (...)
2. Vittél-e örömöt mások életébe?'


'Azok által méretünk meg, akik hozzánk mérik magukat.'


Örök kedvenc ez a film! Megnéztem a diákjaimmal is és nagy sikernek örvendett :) Sok sok bakancslistát kaptam tőlük. Bárcsak válhatna valóra minden kívánt dolog!

2011. március 18., péntek

Dixit társasjáték-est

A tegnap munka után nagy készülődésben voltunk Babymmel, kollégák jöttek hozzánk barátnőikkel, feleségeikkel társasjátékozni. Babym volt a konyhatündér, én voltam a tisztaságtündér :)
Két játékkal próbálkoztunk, de az alábbi jött be inkább, az Attack nevű játéknál csak addig jutottunk, hogy a 20 oldalas szabályzatból elolvassunk párat, azaz egy valaki elovassa, a többi meg oda sem figyelt :) Lemondtunk róla és kijelöltük azt a személyt, aki felkészül a szabályzatokból következő alkalomra.
A második játék az nagyon tetszett, Dixit a neve és a 2010-es év játékának választották.
Egy mesélős, interaktív játék. Lényege, hogy mindenki képes kártyákkal játszik, egy körben egy játékosnak leírást kell adnia a kezében található egyik lapról. Ez lehet egy mondat, egy szó, idézet, bármi. Sem túlságosan könnyű, sem túlságosan nehéz feladványt nem érdemes adni. A játékostársak a kezükből (6 slot) kiválasztanak egy-egy kártyát, ami minél jobban megfelel a hallott leírásnak, majd átadják azt a leírónak, aki titokban megkeveri, és tetszőleges sorrendben kirakja azokat. A többiek leadnak egy titkos tippet. Amennyiben mindenki kitalálta, melyik lapról van szó, a feladványt adó játékos nem kap pontot. Ha senki, akkor sem kap pontot. A tippelőket félrevezető, ötletesebb kártyákat közösbe rakó játékosok viszont pontokat kapnak. A pontok kiosztása után mindenki húz egyet, a játék addig tart, amíg a kupacból el nem fogynak a kártyák.

Nagyon tetszett nekünk, lányoknak. Sokat kacagtunk az asszociációkon és rájöttünk, hogy a fiúk olyan sok időt töltenek együtt az irodában, hogy szinte jobban ki tudták találni egymás gondolatait, mint mi.
A kártyák nagyon szépek, meséből kiragadott képek, momentumok, kedves, színes rajzok.

2011. március 17., csütörtök

Ilyen szép hóvirágokat láttam a reggel :)

Vers

Mese
Koppan.
Keskeny vége az égig ér.
Nem látod,
De nézel.
Rád kacag a létezés.

Piroslik.
Önnön tüzében
forog
újra meg újra.
Üres gyomorból
születsz.
Ha látja és fújja.

Ha látja és fújja
az összes követ
mi előtte száll:
Talán rád néz
és emel.
Nem kér, de vár.

És ha egyszer átölel.
S melegében a csillagok csücskén elalszol.
Hálás lehetsz, hogy élsz.
Ne kérd számon a holnapon.

Kattog,
Csörren,
Dobban
És lép.
Elrejtett
Szemetek közé,
Rakok két mesét.

Nyiss ki valami ajtót.
Barna
S kicsit lenge.
Nyisd ki bátran
drága.
Szabad lesz minden ember elme.

Hisztek ti Örökké.
Elvégre valamiért Éltek.
Látod...
Pont úgy és akkor.
Mint sokszor a Mesékben.
(Crnkovics Jana Marica)

2011. március 11., péntek

Adele: Rolling in the deep




Ma reggel, munkába jövet hallottam meg ezt a dalt. Tetszik.

2011. március 10., csütörtök

Boldog anya, boldog gyerek :)

Ennek a kicsi lánykának a mamája amúgy számítástechnikai programozó Helsinkiben, mostanság
azonban otthon van a babájával.
Minden délutáni alváskor újabb és újabb varázs-világot kreál a mélyen alvó kisbaba köré,
azokból az anyagokból, amiket éppen otthon talál.
Így lettek mindketten híresek, a kisbaba a tündéri szundival, anyukája a kreatív ötleteivel.
Elképesztő mesevilág és megvalósítás!!





http://milasdaydreams.blogspot.com/

2011. március 9., szerda

Kékszakállú herceg


Perrault – A lúdanyó meséi című kötetének legfélelmetesebb meséje a Kékszakáll, mely még ma is borzongást válthat ki ifjú olvasóiból. Bartók Béla híres operája, A Kékszakállú herceg vára, mely Balázs Béla szövegkönyvéből született, s ebből a történetből indul ki, a 20. század operatörténetének egyik legnagyobb hatású darabja. Sokan nem is gondolnák, hogy miképp a legtöbb mese, vagy legenda, úgy ez a történet is valós eseményeken és személyeken alapul.

De ki volt valójában Kékszakáll? Igazából két, régi időkben élő embert olvasztott össze egy személlyé a szájhagyomány, s így örökítette tovább a történetet az utókor számára. Mindkettő férfi gazdag, nemesi családból származott a 15. századi francia területeken. Az egyik nemes úr mind a hat feleségét megölte tomboló kéjvágyában, míg a másik, száz és száz ártatlan fiúgyermek haláláért felelős. A nép sokáig még beszélni is alig mert ezekről a szörnyűségekről, s idővel Bretagne és Vendée népe, képzeletében eggyé gyúrta össze a két hírhedt figurát, akit Kékszakállnak nevezett el.

A történettel kapcsolatban mégis inkább Gilles de Rais bárót szokták emlegetni, ha a mesebeli herceg valós kilétét vizsgálják. Ki volt ő?

1404-ben született Bretagne-Anjou határvonalánál gazdag, nemesi családban. Nagyapja és apja után tucatnyi birtokot és várat örökölt, korának egyik legismertebb embere volt hazájában. Az Anglia ellen folytatott száz éves háborúban jelentős hírnévre és ismeretségekre tett szert.

Torzult lelkivilágáról tanúskodó élete, valószínűleg gazdag, mégis – lelki értelemben – nyomorúságos gyermekkorában keresendő. Korán félárvaságra jutott, s anyjában sem volt túl sok öröme. Édesapja meghalt, mikor ő még egészen kicsi volt, édesanyja pedig ismét férjhez ment, s az akkor kilenc esztendős kisfiút eltaszította magától. Szenilis, tébolyult nagybátyja udvarához került, ahol eléggé szabados szellemben nevelkedett, s ez korán megfertőzte a zsengekorú fiút. Az ifjúvá serdült Gilles robosztus termete és szélsőséges viselkedése rémülettel töltötte el a nagybácsit, s jobbnak látta, ha mihamarább kiházasítja. Így Gilles már tizenhat évesen feleségül vette Catherine de Thouarso (1400-1462) gazdag örökösnőt, akitől egy leánygyermeke is született, Marie de Rais (1429-1457).

Kortársai szép kiállású férfinek, jó katonának tartották Gilles de Reist, aki Jeanne D’Arc-ot vigyázta a háború idején, majd amikor a lányt kivégezték, visszavonult birtokára és irodalommal kezdett foglalkozni. Híres kódexgyűjteménye csodálatot váltott ki mindenkiből, ám bármilyen gazdag is volt, olyan udvartartást vitt, hogy anyagi helyzetét bőven túlszárnyalta. Így hamarosan szembe kellett néznie az elszegényedés iszonyával, s hiába volt esélyes 1420-ban a francia koronára, mindenét elherdálta. Családja nem tudta mindezt tétlenül nézni, így segítségül a királyhoz fordult, hogy legalább az örökségi rész megmaradhasson, de ezzel csak rosszabbodott a helyzet, mert az uzsorások rávetették magukat mindenre, földekre, várakra, a hatalmas vagyon maradékára. Amikor a báró ezt megtudta, olyan dühös lett, hogy eltaszította magától feleségét és leányát.

Ettől kezdve várkastélyába vonult vissza és a történelemnek, teológiának, majd az alkímiának szentelte minden szabadidejét. Környezete időközben kezdett megváltozni. Egyre félelmetesebb figurákkal vette körül magát. A halottlátóktól, szellemidézőktől kezdve az aranycsinálókig, démonokkal beszélni tudókig, mindenki megtalálható volt udvarában. Ám a komor várból hamarosan mindegyik rémülten menekül, mert felismerik, hogy a báró maga a gonosz, akit hívatlanul is meglátogatnak a pokol démonai. Nem sokkal később megismerkedett a híres, olasz alkimistával, Francesco Prelatival. Pártfogásába vette a fiatal mágust, és segítségével gyakran megidézték a sötétség erőit. Állítólag egy alkalommal a sátán is megjelent, de Rais nem követte utasítását.

De nemcsak erről volt szó. Beteges lelkében egyre gyakrabban születtek szörnyű gondolatok, melyeket tettek követték. A környékbeli falvakból rendre tűntek el a különböző korú fiúgyermekek, s egy idő után az emberek kezdtek gyanakodni, hogy a várúr furcsa dolgai kapcsolatba lehetnek a gyermekek eltűnéseivel.

Gilles de Rais és segítői elcsábították, elcsalták valamivel a fiúkat, megfojtották őket vagy elvágták torkukat. Utána forró beleikben nyúlkáltak, szívüket, szemeiket kitépték. Vérüket a báró tintaként használta írásra, rajzolásra, illetve kézmosásra. Mindemellett Gilles de Rais nemcsak szodomista, homoszexuális, perverz és pedofíl volt, hanem nekrofiliában is szenvedett. Nem egyszer közösült a halott gyermekek testével, egy alkalommal még egy áldott állapotban lévő asszonyt is meggyilkolt, s annak méhéből kihasítva, meggyalázta a magzatot. A halottak testét aztán elégették a kandallóban, a hamvakat szétszórták, a belső szerveket szétmarcangolták, majd a folyóba dobták, a nem égethető részeket pedig a latrinába hajították.

Borzalmas tetteik azonban hamarosan napvilágra kerültek, mert a környékbeliek egyre többször lettek tanúi furcsa eseményeknek. Közben a bárónak az egyházzal is meggyűlt a baja, mert meggyalázott egy templomot, és tettlegesen bántalmazott egy papot. Egyházi és világi bíróság elé került Prelatival és többi társával együtt, ahol semmit sem tagadtak. A báró részletes vallomásának hallatára a papok még a fülüket is befogták, a nők pedig sorban ájultak el. Becslések szerint 150-800 közé tehető a gyermekáldozatok száma, akik mind fiúk voltak. Vannak ennél elképesztőbb adatok is, amelyek ennél jóval több szerencsétlen gyermekről, fiatalról számolnak be.

„A Cháteau de Machecoul vár fekete tornyának föld alatti helyiségében 8-14 év közötti gyermekek csontvázmaradványait fedezték fel. A csontok elrendezéséből és állapotukból arra lehet következtetni, hogy a gyermekek nem erőszak által haltak meg, itt csupán fogva tartották őket” – írja az itt talált történelmi megállapításokról Sally Gerrard brit régésznő.

Azokból az időkből több vallomás maradt fenn, mint Guillam Hilairet és felesége tanúvallomása, akik többször is megkeresték a várurat azzal, hogy gyermekeik nyomtalanul eltűntek. Itt a báró bűntársai, Roger de Bricqueville, Gilles de Silé és Francesco Prelati urak mindig ugyanazt a választ adták, miszerint a gyermekeket jobb neveltetés céljából nemes családokhoz adták ki. Végül az állandó érdeklődés nagyon felidegesíthette a fentebb említett urakat, mert egy ízben jól elverték a szegény családtagokat arcátlan tolakodásukért, s ezután egy ideig nem kellett attól tartaniuk, hogy lebuknak.

A báró emberei közül az olasz alkimista, Francesco Prelati volt a legaktívabb. Ő szerezte be az „árut” urának, annak igénye szerint. Megtanította a bárónak, hogyan űzze a fekete mágiát, hogyan élje ki szexuális perverzitását, beleértve a hullákkal folytatott nemi aktust is. Cserébe a báró arannyal fizette meg szolgáltatásait, ő pedig szorgalmasan járta hintóján a vidéket, összeszedve a fiatal koldusokat, szegényeket, néha még csecsemőket is.

A legszörnyűbb az egészben az volt, hogy mindeközben katonái, közvetlen szolgálatában nem álló emberei meg voltak győződve arról, hogy ő egy rendes, szent ember, hiszen annyi szegény fiún segít. Ám a báró egyik közeli szolgája 1440 októberében a világi bíróság előtt Nantesben, nagyon meggyőző vallomást tett: „Az én uram szexuálisan bántalmazta a gyerekeket. Örömét lelte a levágott fejekben. Néhány éjszakán keresztül játszott velük, amíg büdösödni nem kezdtek. Gyakran szexuálisan érintkezett a fejetlen gyermekek hulláival” – állította.

Aleister Crowley (1857-1947) brit filozófus és okkultista úgy vélte, hogy az akkoriban bíróság előtt tett tanúvallomások sokszor kegyetlen kínzásokkal voltak kikényszerítve, ezért nem feltétlenül megbízhatóak. Ám tény, hogy 1440. szeptember 14-én hivatalosan is kézbesítették Raisnak a bírósági idézést, majd láncok között vitték Nantes börtönébe, ahol a kor legkegyetlenebb kínzókamráját tartották fenn. Tény az is, hogy a vár átkutatása közben megtalálták a gyermektestek véres torzóját, ruházatukat és a fiúk testrészeinek megégetett darabjait. Minden egyes maradványt dokumentáltak. Rais sejtette, hogy ebből a helyzetből még V. Jean bretagne-i herceg befolyása sem mentheti meg, s az ország királya VII. Károly is „mosta kezeit”.



Miután Gilles de Rais és segítői nemesi származásúak voltak, együtt ítélték őket el. Rais báró megkapta a lehetőséget a védekezésre, de inkább csak a papokat sértegette és fenyegette. Ennek ellenére egy nap pihenőt kapott, hogy végiggondolja a helyzetét, és valami normális védekezést találjon magának. A bíróság elé visszatérve egészen más ember jelent meg előttük. Istenfélőnek, bűneit megbánónak mutatta magát, kérte, hogy fogadják vissza az egyházba, majd minden bűnét teljes részletességgel beismerte. Eközben olyan egyéb horror került a nyilvánosság elé, hogy az ülnökök közül nem egy rosszul lett, a hányinger kerülgette őket. Gnosis abbé leállíttatta a foglyot, és a hitéről kezdte faggatni. Végül úgy döntöttek, megadják az esélyt a bárónak, így újra megkeresztelték, majd átadták a világi bíróságnak, amely salamoni döntést hozott.

Prelati, akire gyilkosságot nem tudtak bizonyítani, örök börtönre ítéltetett. A bárót akasztásra, testének elégetésére, majd fejének vételére ítélték. Társait elevenen égették meg. Kivégzésük előtt még kegyetlenül megkínozták őket, hogy gonoszságaiknak a legapróbb részleteit se hallgassák el, és semmiféle titkot ne vigyenek magukkal a túlvilágra.

A helyen, ahol annak idején a bárót kivégezték, rokonai egy éven belül hatalmas emlékművet emeltettek, amely a szoptató anyák imádkozására szolgál. Az emlékművet több ezer nő látogatja. Néhány tudós, a bizonyító vallomások ellenére megegyezik abban, hogy az eljárás kitaláció volt csupán, és a korabeli főpapságnak elsősorban a báró hatalmas vagyonára fájt a foga. Állítólag a 15. századi francia nemességet átitatták a tisztességtelen intrikák.

Németországból téged várva...




I can't eat, I can't sleep anymore
Waiting for love to walk through the door
I wish I didn't miss you anymore

6 more days

2011. március 8., kedd

Nőnapot megelőző est foszlányai...csak lányoknak...

Egyszer az életben... a kíváncsiság csillapítása végett és maga a tényért, hogy el tudjam mondani, hogy voltam :P és hogy láttam... amit lehet, hogy jobb lett volna inkább nem látni...
Vannak szép dolgok az életben, de nem minden arany, ami fénylik...Ezek még nem is fénylettek :)
Vagyis igen...az olajtól :))

Az estre válaszul jöjjön pedig az alábbi dal:




Have you ever dreamed a night like this?
I cannot believe it.

Nőnap

Weöres Sándor: Rongyszőnyeg. 143.

A nő: tetőtől talpig élet.
A férfi: nagyképű kísértet.

A nőé: mind, mely élő és halott,
úgy, amint két-kézzel megfoghatod;
a férfié: minderről egy csomó
kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.

A férfi - akár bölcs, vagy csizmavarga -
a világot dolgokká széthabarja
s míg zúg körötte az egy-örök áram,
címkék között jár, mint egy patikában.
Hiába száll be földet és eget,
mindég a semmiségen át üget,
mert hol egység van, részeket teremt,
és névvel illeti a végtelent.
Lehet. kis-ember, lehet nagy-vezér,
alkot s rombol, de igazán nem él
s csak akkor él - vagy tán csak élni látszik -
ha nők szeméből rá élet sugárzik.

A nő: mindennel pajtás, eleven,
csak az aprózó észnek idegen.
A tétlen vizsgálótól összefagy;
mozogj és mozgasd s már királya vagy:
ő lágy sóvárgás, helyzeti erő,
oly férfit vár, kitől mozgásba jő.
Alakja, bőre hívást énekel,
minden hajlása életet lehel,
mint menny a záport, bőven osztogatva;
de hogyha bárki kétkedőn fogadja,
tovább-libeg s a legény vérig-sértve
letottyan címkéinek bűvkörébe.
Valóság, eszme, álom és mese
úgy fér hozzá, ha az ő köntöse;
mindent, mit párja bölcsességbe ránt,
ő úgy visel, mint cinkos pongyolát.
A világot, mely észnek idegenség,
bármeddig hántod: mind őnéki fátyla;
és végső, királynői díszruhája
a meztelenség.

2011. március 7., hétfő

A tűz története :)

Csíkszeredában hallottam a következő nagyon aranyos történetet ezelőtt pár héttel. Már akkor tudtam, hogy itt is meg fog jelenni. Ilyet nem lehet csak úgy elfelejteni.

Él Csíkszereda mellett egy kis faluban egy 87 éves bácsi. Jó formában van, nap mint nap lemegy a meredek kis utcán, hogy kenyeret vásároljon, hogy meglátogassa az unokáját, a dédunokáját. Nem panaszkodik és próbálja elfogadni a modern és új dolgokat. Ilyen ez az élet- mondja. Most más van, amikor én fiatal voltam másképp volt.

Az unoka elhatározta, hogy megkönnyíti egy kicsit a nagyapa életét, kényelmessé teszi, mert biza sok mindenen keresztülment élete során, megérdemli. Padlófűtést szereltek be a bácsika házába is. Nagy felfordulással járt az egész, de türelmesen megvárta a végeredményt.
Eljött az első este, amikor a padlófűtést kipróbálták. Az unoka és családja átmentek a szembeni házba, ahol laktak, a bácsi pedig egyedül maradt. Hosszú éjszaka elő nézett. Nem tudta, hogy mi legyen, folyton felkelt és a padlóra nézett, nem tudta, hogy most még ég a tűz vagy sem.

Reggel elpanaszolta, hogy a fiatalok, azok lefeküdtek, nem érdekelte őket, hogy a tűzzel mi lesz. Ő meg egész éjjel figyelte, hogy nehogy füstöljön a padló, mert neki nyilvánvaló volt, hogy a padlófűtés azt jelenti, hogy a padló alatt ég a tűz. :)

Na hát ennyit a modern világról és a fiatalokról :) és a tűzről.

2011. március 4., péntek

Mosonyi Aliz: Boltosmesék

Az Életrevaló Fánkok Boltjában lélekszitán léleklisztet szitál a pék, abból süti a fánkot. Hanem a cukrot hol elfelejti, hol nem, hol tesz bele, hol nem. Jönnek a vevők, kérdezik: - Keserű fánk az élet? Vagy édes? - Én azt honnan tudhatnám - mondja a pék. - Meg kell venni, meg kell enni. Abból megtudhatják.

2011. március 1., kedd

Tél (vége).

Mindenütt ott vagy, ahol valaha
tudtalak, láttalak, szerettelek:
út, orom, erdő veled integet,
falu és város, nappal és éjszaka
folyton idéz, őszi hegy s tél hava,
vizpart s vonatfütty, s mindenben ott remeg
az első vágy s a tartó őrület
...
(Szabó Lőrinc)







Az élet egy befejezett, kész feladat, amelynek elviselésétől senki sem kíván idő előtt megszabadulni. Végigélik az emberek az életüket, mint az esztendő különböző évszakai tökéletes bizonysággal következnek. Mindenkinek van tavasza, piros nyara, hosszadalmasan ásító ősze, megnyugtató tele. Élet, amely pontosan igazodik a kalendáriumhoz. Vannak fiatal napok, vannak öreg napok, jönnek és mennek ködök, szomorgó esők, májusok, novemberek, jó és rossz kedvek, ájtatosságok és káromkodások, betegségek és ropogó egészségek. Senki sem csodálkozik az életen, amint nem lep meg különösebben a tavasz áhítatos napsugara és nem váratlan az ősznek mogorvasága. Bolond az, akinek nem tetszik, hogy elmúlik a nyár. Okos ember megnyugszik a tél hótakarója alatt, az örökös némaságban, az emberhangtalan magányban.
(Krúdy Gyula)