2013. február 19., kedd

Emma

Emma Watson @ Via Quadronno



Pont ilyen szép élőben is!



Szombaton, ebédidőben sétált be a barátnőjével az étterembe. Eddig nem tűnt fel, hogy mennyire szép!
Természetes, egyszerű és van benne valamiféle szerény ragyogás.

Megmutattam "a férfi"nek a képét, mire jött a hozzászólás:
Én mindig is tudtam, hogy ilyen szép! :)

2013. február 17., vasárnap

Névnapra...

Isten éltessen, Édesanyám!
Isten éltessen, Mama!
Kívánom, hogy nemcsak a névnapotokon legyetek boldogok!

:)

2013. február 11., hétfő

Tél New Yorkban

Péntekre hóvihart jeleztek elő a meteorológusok.
El is kezdett délután 3 óra után az esőből hó lenni, de azonkívül semmi extra nem történt. Lehullott egy 20 cm-es hó és szombaton már senki sem közlekedett a városban. Sőt pénteken mindekit hamarabb hazaengedtek a munkából, hogy biztonságban érjen haza.
(Zárójelben mondom el, hogy Székelyföldön a háromszor ekkora hó sem riasztja el az embereket. Itt még nem is tudják, milyen az igazi tél...)
Hihetetlen volt, hogy az utcákon, ahogy végignéztél alig láttál egy-két autót.
Szombat reggel, békés, csendes, havas város lett, az amúgy zsibongó, zajos, forgalmas nagyvárosból.

 Dél felé sílécekkel, szánkókkal felszerelt felnőtteket és gyerekeket lehetett látni az utcákon, ahogy a Central Park felé igyekeztek telet látni, hónak örvendezni. :)

(A kép sajnos nem most készült, pont szombat reggel nem volt nálam a fényképezőgépem... pedig érdemes lett volna a pihenő várost lefényképezni :)

Via Quadronno ...


Igen, ez az a hely, amire rátaláltam...
Izgalmas, forgalmas és az ember lánya még hírességekkel is találkozhat. Mint például Brooke Shields-el, a második napomon :)
Azt hiszem jó lesz itt :)

http://viaquadronno.com/

New York, New York

2013. január 17-én indultunk el...
Pont azon a napon Európát ellepte a hó.
Budapesten egy nappal azelőtt volt megbénulva az egész város a nagy havazás miatt, de amikor a reptér felé tartottunk csak épp egy-egy hópehely szálingózott.
Bizakodva indultunk.
Amikor már szinte a reptéren voltunk, az autóban, valamelyik helyi rádióban Charlie: New York, New York dalát játszodták. Egy kicsit oldotta a feszültségünket és az izgalmunkat. :)



Két órával később bejelentették, hogy a gépünk fél órát késik. Ha jól összeszámoltuk, már csak fél óránk maradt az átszálláshoz, ami nagyon kevés idő a zürichi reptérhez képest.
És megint jött valami, ami a feszültségünkből lefaragott, s enyhített azon :)
A pesti gépen találkoztunk egy 100 tagú zenekar 20 lemaradt tagjával, akik nem fértek fel az előbbi járatra, így velünk jöttek és nekik is el kell érniük a new yorki járatot.
Kedves, felszabadult, laza zenészek voltak, akikkel együtt rohantuk át a zürichi repteret úgy, hogy check in-nel együtt még 10 percet sem töltöttünk ott, s sikeresen felszálltunk a new yorki repülőre.

Ott már lenyugodtunk. 11 óra filmézés, zenehallgatás, nassolás, kitekintgetés, csodálkozás, ámuldozás következett, ami gyorsan elrepült. És mi is :)
Kevés késéssel megérkeztünk New Yorkba! :)

Barátaink már vártak ránk.
Csupán az eldagadt lábaink jelezték, hogy bizony hosszú volt eddig az út, vagyis nem az út, hanem a távolság :)

Amikor a reptérről beértünk Manhattanbe, az első látvány, ahogy a metrótól feljöttünk, az az Empire State Building volt. :)
Jól esett ott lenni. Szinte hihetetlen volt, igazából még akkor fel sem fogtam.


2013. február 10., vasárnap

Darvas Szilárd: A nő teremtés


Szóval az Úr legelőször,
Férfiembert alkotott,
Ezzel teltek hosszú évek,
Nappalok és alkonyok,
Ami szép volt, ami jó volt,
Mindent ebbe fektette,
Ő maga is megcsodálta,
Mire készen lett vele:
Domború mell, magas homlok,
Sziklát görgető karok,
És a többi. Részletezni
Nem is nagyon akarok,
Szeme, füle, lépe, mája,
Lába is, hogy lépne rája,
Hogy így visszagondolok,
Csupa, csupa jó dolog.

No, de közben hiba történt:
Elfogyott a nyersanyag,
Míg a férfi ily remek lett,
A szegény nő megfeneklett,
Rá már semmi sem maradt.
Ám az Isten azért Isten,
Véghetetlen bölcsessége,
Mindig jó dolgokra inti,
Tudja, hogy ha segít magán,
Az isten is megsegíti.
Hogy ily nagy volt a probléma,
Csak merészebb lett Ő attól,
És nekiállt nőt csinálni,
- ahogy azt ma mondanátok -
Mindenféle műanyagból.
Volt abban a nőben minden,
Bizony nem lesz könnyű dolgom,
Véges-végig elsorolnom.

Az ezüsthold kereksége,
Pálma sudár merevsége,
Őszi felhő mélabúja,
Mélyhegedű néma húrja,
Őzikéknek kecsessége,
Majmok csacsi fecsegése,
Május üde tavaszsága,
Csörgőkígyó ravaszsága,
Fák közt nyögő szél fuvalma,
Bősz oroszlán rémuralma,
Páva tolla, pulyka mérge,
Gyáva nyúlnak rettegése,
Kis verébnek puha pelyhe,
Illatozó rózsa kelyhe,
Mérges fullánk kis darázsba',
Felparázsló tűz varázsa,
Csorgatott méz édes íze,
Szomjúság a tiszta vízre,
Nyári zápor, rét keserve
Tél dühétől szétseperve,
Bátor tigris vad haragja,
Kis pacsirta trilla-hangja
És a többi, és a többi,
Az is, ami ki lett hagyva.

Nem volt már a férfi árva,
Mert az Úr az új teremtményt,
Neki adta illetőleg,
Rásózta az ő nyakára...

Nem telt bele alig pár nap,
Hát az Úrhoz mén a férfi,
S panaszkodik, azt remélve,
Hogy az isten csak megérti.

Uram! - így szól - kezed mért ver?
Rettenetes egy teremtmény,
Akit adtál, az a némber.
Szája be nem áll, ha fecseg,
Egyszer nyűgös, másszor beteg,
Minden semmiségért zokog,
És veszélyes és szeszélyes,
Hogyha egy kis öleléshez
Néhanapján hozzáfogok.
Máskor - hogy is mondjam - mohó!
Izzik, mint a tüzes kohó,
Kábít, bódít, mint az óbor,
Csak az a baj, hogy sose jókor.
Elpusztulok vele élve,
Így könyörgök: vedd őt vissza!
Nincs szükségem feleségre!

Szólt az Úr, ki nagy ravasz volt:
Látom nincs belőle hasznod,
Nem erőszak a disznótor,
Visszaveszem én az asszonyt!

Nem telt bele alig pár nap,
S hát megint csak jön a férfi,
S panaszkodik, azt remélve,
Hogy az Isten csak megérti:

Uram! - így szól - én se értem,
De hiányzik az a némber,
Ettől vagyok én most bajba',
Hiányzik a dalos ajka,
Milyen kedves, mikor fecseg,
Megható, ha néha beteg,
Hogyha szenved, hogyha zokog,
S milyen hálás, milyen boldog,
Hogyha egy kis öleléshez,
Néhanapján hozzáfogok.
Mámorító, mikor mohó
Izzik, mint a tüzes kohó,
Kábít, bódít, mint az óbor,
Sose rosszkor, mindig jókor,
Nincs öröm, csak vele élve!
Így könyörgök: add őt vissza,
Szükség van a feleségre!

Szólt az Úr, ki nagy ravasz volt:
Látom, látod már a hasznod,
Visszaadom hát az asszonyt!

Nem telt bele alig pár nap,
S hát csak újra jön a férfi,
S panaszkodik, azt remélve,
Hogy az Isten csak megérti:

Uram! - így szól - én se értem,
De csak némber az a némber,
Sok bosszúság, kevés öröm,
És a csóknál több a köröm,
Köröm, karom, fecsej, szitok,
Ha úgy látja jónak, kidob,
Minden bajért engem okol,
Vele élnem tüzes pokol,
Így könyörgök, legyen vége,
Vedd őt vissza, sose lássam,
Nincs szükségem feleségre!

Ez már sok volt az Istennek,
Nagyot ütött az asztalra:
Volt időd, hogy kiismerjed,
Nekem is van egy kis eszem,
Többé vissza sose veszem,
Oktalanságodon okulj,
Ahogyan tudsz, úgy boldogulj,
Ezt a mérget hordanod kell,
Akárhogyan éget is,
Vidd az asszonyt, mert különben,
Beszüntetlek téged is!

Sok millió éve ennek,
De semmi se változott,
Ma is így vagyunk a nővel,
Hol áldott, hol átkozott,
Nyögünk, hogyha velünk van és,
Hogyha elhagy akkor is,
Ezt csináljuk amíg élünk,
Így jön el az aggkor is,
Amíg ez a világ világ,
Össze sosem békülünk,
Tragédiánk egy mondatban:
Sem velük, sem nélkülük!
 
Köszi I.!
:)
Nagyon jó kis vers. Olvassátok sok, sok mosollyal :)

2013. február 5., kedd

Édesanyámnak :)

Ágai Ágnes: A titkokat az ujjaimnak mondom el

Maradj, fogd a kezem,
Ülj az ágyam szélére, mesélj!
Ha lerúgom a paplant,
takarj be, simogasd meg az arcom,
és ha elalszom, akkor se hagyj el.

A tóban egy kiskacsa
elveszítette az anyukáját.
Hiába hápogott, nem hallották meg.
Fel akart repülni, visszapottyant.
Végre meglátta a mamáját,
de a hullámok elsodorták
Azt álmodtam, hogy felébredek,
és nézem: hátha ott úszol
a paplanomon.

Ha esik az eső, minden
bevonalkázódik:
a bútorok, az arcod,
az ablak, a háztető, a fák.
Ha esik az eső,
lecsurognak a hegyek,
és odaömlenek a lábad elé.

Láttam egy óriást,
nagyobb volt, mint a törpe,
innen tudtam, hogy óriás.
Törpét is láttam,
az óriásnak még a térdéig
sem ért.

Innen tudtam, hogy törpe.
Ha lekuporodsz mellém:
te vagy az összehajtott óriás.

Mondd, mi sosem lehetünk egyidősek?
Akkor se, ha nagyon akarjuk?
Akkor se, ha én mindennap
növök egy picit,
és te már nem nősz tovább?
Akkor se, ha holnap én ülök melléd,
én mesélek,
én fogom a kezed?

Nem hiszem!
Egyszer, egyetlenegy percig
biztosan egyidősek lehetünk.