2011. november 30., szerda

A tegnap Chicago, ma Olaszország :)

„A mai előadás csupa olyasmiről mesél önöknek, ami mindannyiunk szívét megmelengeti… Gyilkosság, pénzéhség, korrupció, erőszak, házasságtörés, árulás…” – ezekkel a szavakkal indítja a darabot a Konferanszié. A Chicago lehetne egy bonyolult bűnügyi történet, lehetne az ismeretlenség ködéből való kitörés példázata, morális lecke az alvilág zűrös ügyeiről, vagy két őrjítően rafinált nő magával ragadó, kalandos története, fülbemászó dalokkal tarkítva. Lehetne, de ennél mégis sokkal több: igazi színházi varázslat, a mindenkori képmutatást és a média hatalmát bemutató, napjainkban is aktuális történet.

A világhírű musical úgy leplezi le a revük csillogó sztárjait, úgy enged benézni a kulisszák mögé, hogy Roxie, Velma és Billy Flinn számára nincs menekvés: ők a jazzkorszak bűnösei, a hazug ügyvéd, a testvérgyilkos énekesnő, valamint a sikerért mindenkin átgázoló fiatal lány. Mégis, ők a mi hőseink, szimpatikusak, sőt, elbűvölően bűnösek, meggyőzően hamisak, de mindenekelőtt gyönyörűek, és úgy énekelnek, mint az angyalok… vagy ördögök? A Chicago szembekacag a világgal, úgy, hogy mi is vele együtt kacagunk. A Maurine Dallas Watkins Chicago című színdarabja alapján készült musical a húszas évek Amerikájáról szól, ám a szereplők és a történet, amit bemutat, nem helyhez és időhöz kötött: napjainkról mesél két és fél óra zenében és táncban. A műben magukkal ragadó jazz-csodák csendülnek fel, legismertebb közülük az All That Jazz.


Chioggiai csetepaté – Hamisítatlan olasz komédia


Carlo Goldoni, Chioggiai csetepaté című vígjátékának bajkeverői két halász család asszonyai, akik képtelenek hirtelen haragjukat és hangos szájukat kordában tartani. A csetepatét egymáshoz vágott csípős megjegyzéseik váltják ki, a halászatból éppen hazatérő férfiak pedig már rosszindulatú túlzásokkal tarkított történeteket hallanak. Igazságot akar tenni mindenki, így a baj tovább fokozódik, végül bírósági ügy lesz belőle. A helyzet leleményes gyógyítója a városi jegyző, no meg a szerelem: a komédia végén nem csupán megbékélnek a marakodók, hanem még egy hármas lakodalmat is ünnepelnek.

2011. november 27., vasárnap

József Attila: Téli éjszaka

Légy fegyelmezett!

A nyár
ellobbant már.
A széles, szenes göröngyök felett
egy kevés könnyű hamu remeg.
Csendes vidék.
A lég
finom üvegét
megkarcolja pár hegyes cserjeág.
Szép embertelenség. Csak egy kis darab
vékony ezüstrongy - valami szalag -
csüng keményen a bokor oldalán,
mert annyi mosoly, ölelés fönnakad
a világ ág-bogán.

A távolban a bütykös vén hegyek,
mint elnehezült kezek,
meg-megrebbenve tartogatják
az alkonyi tüzet,
a párolgó tanyát,
völgy kerek csöndjét, pihegő mohát.

Hazatér a földmíves. Nehéz,
minden tagja a földre néz.
Cammog vállán a megrepedt kapa,
vérzik a nyele, vérzik a vasa.
Mintha a létből ballagna haza
egyre nehezebb tagjaival,
egyre nehezebb szerszámaival.

Már fölszáll az éj, mint kéményből a füst,
szikrázó csillagaival.

A kék, vas éjszakát már hozza hömpölyögve
lassudad harangkondulás.
És mintha a szív örökről-örökre
állna s valami más,
talán a táj lüktetne, nem az elmulás.
Mintha a téli éj, a téli ég, a téli érc
volna harang
s nyelve a föld, a kovácsolt föld, a lengő nehéz.
S a szív a hang.

Csengés emléke száll. Az elme hallja:
Üllőt csapott a tél, hogy megvasalja
a pántos égbolt lógó ajtaját,
melyen a gyümölcs, a búza, fény és szalma,
csak dőlt a nyáron át.

Tündöklik, mint a gondolat maga,
a téli éjszaka.

Ezüst sötétség némasága
holdat lakatol a világra.

A hideg űrön holló repül át
s a csönd kihűl. Hallod-e, csont, a csöndet?
Összekoccannak a molekulák.

Milyen vitrinben csillognak
ily téli éjszakák?

A fagyra tőrt emel az ág
s a pusztaság
fekete sóhaja lebben - -
varjucsapat ing-leng a ködben.

Téli éjszaka. Benne,
mint külön kis téli éj,
egy tehervonat a síkságra ér.
Füstjében, tengve
egy ölnyi végtelenbe,
keringenek, kihúnynak csillagok.

A teherkocsik fagyos tetején,
mint kis egérke, surran át a fény,
a téli éjszaka fénye.

A városok fölött
a tél még gőzölög.
De villogó vágányokon,
városba fut a kék fagyon
a sárga éjszaka fénye.

A városban felüti műhelyét,
gyártja a kínok szúró fegyverét
a merev éjszaka fénye.

A város peremén,
mint lucskos szalma, hull a lámpafény,
kissé odább
a sarkon reszket egy zörgő kabát,
egy ember, üldögél,
összehúzódik, mint a föld, hiába,
rálép a lábára a tél...

Hol a homályból előhajol
egy rozsdalevelű fa,
mérem a téli éjszakát.
Mint birtokát
a tulajdonosa.
1933. jan.


Néha rám nehezedik a tél.
Valaki meg kellene melegítse a kezem, a szívem.
Hiányzol!

Advent



Nem volt még ünnep ma nálam.
Még nem készültem fel... egyedül nehezebben megy.
De a várakozás a szívemben van.
Várakozás egy meghitt Ünnepre, várakozás Babymre, várakozás egy budapesti hétre, várakozás egy kicsit több hitre.
Áldott Adventet!

Köszönöm Tesókám a képeket. Legyenek a képek a díszek helyett (mára).

2011. november 25., péntek

Adventi hangverseny- Vártemplom

Karácsony előtt egy hónappal, szép dallamokkal ünnepre hangolódva.

Szép volt!

hideg csend

Hideg-meleg, szomorú-boldog, mosolygós-sírós, életteli-élettelen napok B-vel novemberben.

Amióta elköltözött ritkán jött haza novemberben. Az pont az a hónap, amikor már nem jönnek, mert majd jönnek az ünnepekre és még nem jönnek, mert jönnek az ünnepekre.

Hazautazása előtt egy nappal azt írta a levélben, hogy sajnos, most már teljesen eldőlt, hogy nem tudnak hazaérni ebben a hónapban, de ha majd megyek Budapestre, akkor találkozunk.
Másnap megtudtam, hogy meghalt a tatája és estére itt is vannak. :(

Ilyenkor van az, hogy nem tudod mitévő légy. Örvendj, hogy látod, vagy szomorkodj, hogy haza kellett jöjjön.

Na ilyen össze-vissza érzésekkel teli napokat töltöttünk együtt. Emlékek felidézésével, hosszú beszélgetésekkel, melegedve a szobában, fázva a temetőben, ünnepelve születésnapot, virrasztva halottat.

Annak örvendek, hogy Veled tudtam lenni ezeken a napokon is B.

Vigasztalást!

de- de nem :)

Babym: de (3 hétig)
Én: de nem (2 hétig egyedül ro, 1 hét barátnőkkel hu

Ugye értitek a történetet? :)

2011. november 22., kedd

még 11 nap :)

Ákos: Érintő

Tesós :)



Sok szép ajándék és sok meglepetés a kedves tesómtól.
Köszi:)
Miss You!

Zongoraest

Kényeztető délután - ajándék :)




Relaxáló, csodaszép délután T.-vel.

Könyvek ajándékba! Úgy örvendek nekik! :)




November 9


Ezt a szülinapi ajándékot saját magamtól kaptam :)
Derűt, biztatást, szép történeteket, mosolyt ajándékozott Pál Feri atya nekem, nekünk.

A születésnapom margójára



Úgy néz ki a helyzet, hogy betöltöttem a 26. életévemet és szinte semmi nyomott nem hagyott ez az esemény itt a blogon.
Most jött el az ideje ennek is...
Sok minden történt szülinapom környékén.
Lassan összegyűjtöm a történeteket, az ajándékokat, a meglepetéseket ide is, hogy emlékezzek majd 62 évesen is :)

Az első meglepetés egy gyertyafényes, pezsgős, rózsás meghitt ünneplés, amit nem akarok soha elfelejteni. Köszönöm Baby a sok jóságot és a sok ajándékot! :)

A következő, amit nem kellene elfelejteni az a csodálatosan szép és finom torta, amit N.-től kaptam.
New Yorkot hozta nekem tálcán :)

2011. november 7., hétfő

Jamie Woon: Shoulda



Walked when I shoulda run
Ran when I shoulda walked
And don't I know it
And don't I know it

Walked when I shoulda run
And I ran when I shoulda walked
And don't I know it
And don't I know it

You get inside me
Even when you went beside me
And I go into hiding
And I know I never leave it alone

'Nother round of if only's
Of all the ways you can know me
How I take time going slowly
All the time that I did on my own

Still I walked when I shoulda run
And I ran when I shoulda walked
And don't I know it
And don't I know it

Well I walked when I shoulda run
And I ran when I shoulda walked
And don't I know it
And don't I know it

And your head's in the ocean
Too deep to know where you're going
Hoping time can be frozen
And you'll end up where you really belong

But the days keep on rolling
We live in different moments
And our hurt is unfolding
Everyday that we do and we don't

Still I walked when I shoulda run
And I ran when I shoulda walked
And don't I know it
And don't I know it

Well I walked when I shoulda run
And I ran when I shoulda walked
And don't I know it
And don't I, don't I, don't I know it
No no no no no

Sign for what's been
Sign for what never been
The line under what's been
The line for what never been

And the years are collected
I pray that we are regretless
You and I - the connected
You and I and the blood and the bone

2011. november 4., péntek

Presser Gábor: Hozzám hajolsz



Hozzám hajolsz s maradsz néma tenger
A hálóm elmerül és a választ már nem hozza fel

Hozzám hajolsz, új kép a vásznon
Ott volt és eltűnt, mintha félne, hogy megláthatom

Hozzám hajolsz, mintha igaz lennél
Válaszban bízva üres lapokat forgat a szél

Hozzám hajolsz, itt az egész világ
Egy percig jó, aztán ugyanúgy forog tovább

S csak a zárt ajtókig engedsz, mint egy elvarázsolt ház
Bent a fény ragyog s ha kívül állsz, csak árnyjátékot látsz
Én is azt hittem, hogy látok és hogy el se tévedek
Hogy a térkép mindig jól vezet, de nem nyitsz ajtót senkinek

Hozzám hajolsz, kell a hét pecsét
A semmit őrzi, én meg várok egy újabb mesét

Hozzám hajolsz, a zene súg "majd egyszer"
Öledbe hajtott fejjel jó hogy még hallgatni kell.

Radnóti Miklós: Éjszaka

Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom,
alszik a pókháló közelében a légy a falon;
csönd van a házban, az éber egér se kapargál,
alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály,
kasban a méh, rózsában a rózsabogár,
alszik a pergő búzaszemekben a nyár;
alszik a holdban a láng, hideg érem az égen;
fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben.

Marosvásárhely-Kolozsvár (75-68)



Szép játék volt! Végig vezettünk. A meccs alatt elfelejtettem, hogy nem érzem túl jól magam, csak a hangerőm volt kevesebb :)

Forrest Gump



'Tudja, az a fura, hogy valamire emlékszik az ember, valamire nem. Emlékszem a legelső buszozásomra az iskolába, jól emlékszem. Igazán fura, mik maradnak meg az ember fejében. A születésemre például nem emlékszem. És nem bírom felidézni az első karácsonyi ajándékomat, vagy hogy mikor vittek először a folyópartra piknikre. Viszont arra jól emlékszem, mikor hallottam először a világ legédesebb hangját. Sose láttam olyan szépet életemben, mint az a kislány. Olyan volt, mint egy angyal. (...) Attól kezdve mindig együtt voltunk, úgy voltunk, mint a borsó meg a héja.'

'A mama azt mondta, hogy minden nap történnek csodák, nem mindenki hiszi el, de történnek, az biztos.'

Ezt a filmet látni kell, egy életben többször is :)
El is felejtettem, hogy mennyire kedvenc :)

Az élők az élőkkel...

a holtak a holtakkal...
Igaz... de mindig kell legyen egy olyan alkalom, amikor egy kicsit a holtainkkal is vagyunk... gondolatainkban, szívünkben, beszédünkben.
Vasárnap és kedden voltam világítani családom mindkét felénél.
Jó volt kimenni a temetőre mindkét mamával. Olyan jó, hogy ők még vannak!
Az ismert és a nem ismert dédimamákra és déditatákra, keresztapámra és egyik kedves osztálytársamra emlékeztem.
Most nem voltam szomorú, remélem jó helyen vannak mindannyian.

1911-2011

100 éves volt vasárnap a várhegyi templomtorony és 100 éves lenne déditatám is.
Könnyek és mosolyok között ünneplés és megemlékezés.

Csendben szeretlek...