Hideg-meleg, szomorú-boldog, mosolygós-sírós, életteli-élettelen napok B-vel novemberben.
Amióta elköltözött ritkán jött haza novemberben. Az pont az a hónap, amikor már nem jönnek, mert majd jönnek az ünnepekre és még nem jönnek, mert jönnek az ünnepekre.
Hazautazása előtt egy nappal azt írta a levélben, hogy sajnos, most már teljesen eldőlt, hogy nem tudnak hazaérni ebben a hónapban, de ha majd megyek Budapestre, akkor találkozunk.
Másnap megtudtam, hogy meghalt a tatája és estére itt is vannak. :(
Ilyenkor van az, hogy nem tudod mitévő légy. Örvendj, hogy látod, vagy szomorkodj, hogy haza kellett jöjjön.
Na ilyen össze-vissza érzésekkel teli napokat töltöttünk együtt. Emlékek felidézésével, hosszú beszélgetésekkel, melegedve a szobában, fázva a temetőben, ünnepelve születésnapot, virrasztva halottat.
Annak örvendek, hogy Veled tudtam lenni ezeken a napokon is B.
Vigasztalást!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése