2014. február 28., péntek

4 év

Kedves Barátaim, Kedves Olvasóim!
Ma lett 4 éves a blogom!
Eddig soha nem írtam külön bejegyzést a születésnapjáról. Mindig úgy vagyok vele, hogy a február olyan gyorsan elrepül, hogy észre sem veszem s úgy látszik most jött el a pillanat amikor visszatekintek. Olyan jó dolog visszanézni az év egyes szakaszainak a bejegyzéseit s emlékezni.
A blogom azért született, hogy meg tudjon maradni, s ne merüljön feledésbe egy olyan érzés, vers, történet, dal, kép, pillanat sem, ami nagyon fontos nekem.
Nem tudom meddig fog élni... remélhetőleg még bekerül  a bejegyzések közé az esküvőm, a szaladgáló kislányom képe és a házunk. S talán még több minden is.
Köszönöm azoknak, akik olvasnak, az odaadást, remélem találtok olyan bejegyzéseket, amelyek nektek is szólnak, amelyek tetszenek és kedvetekre valók és mindig lesz valami amiért jó ide jönni.

S hogy egy kicsit lássátok számokban is, hogy mi történt 4 év alatt, íme:


Bejegyzések: 771
  • 2010-ben: 270 bejegyzés
  • 2011-ben: 188 bejegyzés
  • 2012-ben: 196 bejegyzés
  • 2013-ban: 81 bejegyzés 
Oldalmegjelenítések száma: 49 727

Közönség:
  • Magyarország
  • Románia
  • Egyesült Királyság
  • Amerikai Egyesült Államok
  • Oroszország
  • Németország
  • Szlovákia
  • Szerbia
  • Hollandia
  • Dánia 

Szeretettel,
J.

2014. február 27., csütörtök

Férjemnek!

Kérlek meséld majd el, hogy mit jelent neked ez a kép! :)

2014. február 26., szerda

emlékezzetek!

Itt minden volt, itt minden múlt,
itt minden visszavár.
Itt régi nap nem alkonyult,
és nem lett ősz a nyár.
A pillanat itt megmarad,
hát adjatok kezet,
a kis sziget mindig szabad,
csak emlékezzetek.

Török Sándor
magyar író, műfordító és antropozófus
1904. február 25. — 1985. április 30.

Indila: Derniére Danse



:)

2014. február 24., hétfő

Gyerekszoba ötletek :)

Kedveseim!
A fiúk mindjárt itt vannak! Tudom, hogy nagyon várjátok őket, én is :) Összegyűjtöttem pár szép fiús hálószobát!

Szeretettel nektek,
J.
:)






2014. február 23., vasárnap

2014. február 21., péntek

Februári könyv 2


 
 
 
 
"...ha sors van, akkor nem lehetséges a szabadság; ha viszont szabadság van, akkor nincs sors, azaz, hogy akkor mi magunk vagyunk a sors..."

"Csak most látszik minden késznek, befejezettnek, megmásíthatatlannak, véglegesnek, íly roppant gyorsnak és rettentő homályosnak, úgy, hogy "jött": most, így utólag csupán, ha hátrafelé, a visszájáról nézzük. No meg persze, ha előre tudjuk a sorsot. Akkor, csakugyan, mindössze az idő múlását tarthatjuk számon."

"Új életet akkor kezdhetnék csak, ha újra megszületnék, vagy ha valami bántalom, betegség vagy efféle érné az elmémet, amit remélhetően tán csak nem kívánnak nékem."

"...nincs oly képtelenség, amit ne élnénk át természetesen, utamon, máris tudom, ott leselkedik rám, mint valami kikerülhetetlen csapda, a boldogság... Mindenki csak a viszontagságokról, a "borzalmakról" kérdez: holott az én számomra tán ez az élmény marad a legemlékezetesebb. Igen, erről kéne, a koncentrációs táborok boldogságáról beszélnem nékik legközelebb, ha majd kérdik. Ha ugyan kérdik. S ha csak magam is el nem felejtem."

2014. február 20., csütörtök

Ady Endre: Az alvó-csók palota



Halálon innen, Életen túl,
Csak férfi-ember juthat oda,
Csak szomorú hím juthat oda,
Ködben, homályban alszik, alszik
A csók-palota.

Ezer szobában ezer asszony,
Fehér, szép asszony várva piheg,
Forró, nagy asszony várva piheg
S mint tűzharang, úgy csendül, úgy kong,
Úgy ver a szived.

Ajtót ajtóra lopva nyitsz ki,
Mindenütt asszony és nyoszolya,
Parfüm, tűz-asszony és nyoszolya,
Csók-labirint és ezer asszony
És ezer Soha.

Ott fogsz futkosni mindörökké,
Gyáván, vacogva, csóktalanul,
Jégvirágosan, csóktalanul
S barna hajadra a nagy Ősznek
Hóharmata hull.

2014. február 19., szerda

A várakozásról

Várakozni szerintem kétféleképpen lehet: a szerecsésebb az, amikor örömmel, izgalommal teli szívvel, vágyakozzással vársz valakire, valamire, s a kevésbé szerencsésebb, amikor idegeid pattanásig vannak feszülve, s minden percet örökkévalóságnak érzel, és közben szenvedsz.
Barátnőim körében ketten is babára várnak. El tudom képzelni s hallom is a mesélésekből, hogy milyen jó érzés arra a kis emberkére várni, milyen jó orvoshoz menni, hogy újra láthatsd miként mozgatja kicsi kezét, lábát, s halld szívének dobbanásait. Az efajta várakozás kilenc hónapig tart, tele izgalommal, kiváncsisággal, örömmel, s úgy érzed, mintha csak repülne az idő.
És akkor vagyok én és a várakozásom, nálam hatamasabb emberek döntéseire várva. Hat hónapja tart már és nem mondom, hogy barátaim, családom, nem szórt belé apró örömöket, amik felbecsülhetetlenek, mégis azt érzem, hogy megviselt már ez a helyzet. Mindent ki lehet bírni, mert ha megkaptuk a terhünket, akkor erőt is kapunk elviselni azt, csak már ne lenne ilyen hosszú...
Nehéz azt elviselni, hogy terveid nem úgy alakulnak, ahogy megálmodtad azokat. S nehéz az is, hogy hirtelen valaki beleszól életedben, s meggátol utazásban, munkában, minden áhított álmod elérésében.
De mit lehet tenni, amikor egy nagy hatalom van mindez mögött, s nem csak emberek, hanem maga egy állam.
Várni kell, amíg végre eldől, hogy befogad-e vagy sem...


2014. február 16., vasárnap

Júlia, Julianna

Névnapi szóbonctan - Juliána, Júlia, Julianna

Nem latin eredetű szó!!!!!

A JÚLIA régen JULA volt.
A név megfejtésénél a DJ – GY hangokat, azok váltásait figyelembe kell venni. Az első JÚLIA, JULA ezt a nevét felnőtt lányként kaphatta, mert értelme szerint férfiszívet lángra GYULLAsztó, felDÚLÓ, látványára beinDULÓ, szép mozDULAtú, de a férfi miatt ő is elláGYULÓ szép hölgy lehetett.

A J hangos értelem a JÓságot is rejti: JÚ LIÁN, JÓ LIÁN, azaz JÓ LEÁNY, JÓ LÁNY.

A JÚLIA névben a könnyű ILLAnást jelentő ILU, ILA, de nőies ILLAta is. A JÚLIA névben levő IA kötött magánhangzó-páros jelentése asszonyi jellemzőt is takarhat. Ez akár közbeékelődő lágy mássalhangzók esetén is. Az IA jelen van a rIAd, IllAn, vIllAn, gyors mozgás, a kIAd szóban talán a család mindennel ellátása.
Közeli hozzá az ILONA név. Mindkét név becézett formájában jelen vannak a JULI – ILU vagy az UCI – ICU színezők. A szófordítás nyomán: ILUS – ULIS – JULIS – JUCI – ICU, esetleg JUCA – ICA. Van még JULIKA – ILUKA vagy JUCIKA – ICUKA. Ezek a nevek egymásból alakultak ki a sok becézés nyomán.

JÚLIA, ILONA, JÓLÁN nevek hasonló jellemzők nyomán született ősi nevek. Értelmük ILLAnó, lángraGYÚLÓ, mozgékony JÓ LÁNYok.

A JULIANNA név a JÚLIA és ANNA nevek összevonásával JÚLIA anyaságát jelenti.

A bérnyelvészet innen meg onnan eredezteti, de a fenti nevek mind az egynyelvűség idején született nevek, és női tulajdonságokat sűrítenek önmagukban.

Boldog névnapot, hölgyeim!

Kolumbán Sándor

Sándor Ősmag(yar)-nyelvi Értelmező Kéziszótára minden magyar család könyvtárában meg kell, hogy legyen!
Sándor rájött arra,hogy 3 névadó jellemző alapján nyernek értelmet a magyar szavak, tudatos tervezés eredményeképpen!

nap

Boldog névnapot, Édesanyám!
Boldog névnapot, Mama!

Babits Mihály: Zsoltár férfihangra


Tudod hogy érted történnek mindenek - mit busulsz?
A csillagok örök forgása néked forog
és hozzád szól, rád tartozik, érted van minden dolog
a te bűnös lelkedért.

Ó hidd el nékem, benned a Cél és nálad a Kulcs
Madárka tolla se hull ki, - ég se zeng, - föld se remeg,
hogy az Isten rád ne gondolna. Az Istent sem értheti meg,
aki téged meg nem ért.

Mert kedvedért alkotott mennyet és földet és tengereket,
hogy benned teljesedjenek; - s korok történetét
szerezte meséskönyvedül, - s napba mártotta ecsetét,
hogy kifesse lelkedet.

Kinek színezte a hajnalt, az alkonyt, az emberek arcát? Mind teneked!
És kinek kevert sorsokat és örömet és bánatot,
hogy gazdag legyen a lelked? És kinek adott
annyi bús szerelmeket,

szerelmek bűnét és gyászát? s hogy bűn és gyász egysúlyu legyen,
eleve elosztott számodra szépen derüt és borút,
sorsot és véletlent, világ nyomorát, ínséget, háborút,
mindent a lelkedre mért

öltöny gyanánt: úgy van! eónok zúgtak, tengerek száradtak, hogy a
lelked: legyen
császárok vétkeztek, seregek törtek, hogy megkapd azt a bút,
amit meg kellett kapnod, és világok vihara fútt
a te bűnös lelkedért!

Mert ne gondold hogy annyi vagy, amennyi látszol magadnak,
mert mint látásodból kinőtt szemed és homlokod, úgy nagyobb
részed énedből, s nem ismered föl sorsod és csillagod
tükörében magadat,

és nem sejted hogy véletleneid belőled fakadnak,
és nem tudod hogy messze Napokban tennen erőd
ráng és a planéták félrehajlítják pályád előtt
az adamant rudakat.



2014. február 12., szerda

My new favourite :)


Thanks Girls! I love it so much! And the dress likes to party too :)

2014. február 11., kedd

Februári könyv 1

Egyik délután leemeltem a polcról ezt a régi kis könyvet, amit annyiszor átlapoztám már. Lapjai már sárgás színűek, s még az illata is olyan régies. Szép délután volt, most is teljesen magával ragadott!
 
Milyen jó lenne minden hónapban egy régi és egy új regényt elolvasni! 

2014. február 6., csütörtök

életünk. életeink.

Ha van kedvetek olvassátok el. Szerintem nagyon érdekes!
Érdekelne az is, hogy mit gondoltok, szerintetek mi az élet értelme?

Andy Weir: A tojás

Épp hazafelé tartottál, amikor meghaltál. Autóbaleset történt. Nem annyira különös, mégis végzetes baleset. Magad mögött hagytál egy feleséget és két gyereket. Fájdalommentes halálod volt. A mentősök mindent elkövettek, hogy megmentsenek, de mindhiába. A tested olyan sérüléseket szenvedett, hogy jobb is volt így, higyj nekem.
"Mi... mi történt?" – kérdezted. "Hol vagyok?"
"Meghaltál" – közöltem tárgyilagosan. Nem volt értelme a finomkodó szavaknak.
"Volt ott egy... egy teherautó, ami megcsúszott..."
"Ja" – mondtam én.
"Meg... meghaltam?" 
"Igen. De ne érezd magad rosszul emiatt. Az emberek meghalnak" – válaszoltam.
Körbenéztél. A semmi vett körül. Csak te és én voltunk ott.
"Mi ez a hely?" – kérdezted. "Ez lenne a túlvilág?"
"Többé kevésbé" – válaszoltam.
"Te lennél Isten?" – kérdezted.
"Aha" – feleltem. "Én lennék Isten."
"A gyerekeim... a feleségem..."
"Mi van velük?"
"Velük minden rendben lesz?"
"Ez igen" – szóltam. "Csak most haltál meg, de a legfőbb gondod a családod. Ez jó dolog."
Lenyűgözve néztél rám. Lehet, nem úgy néztem ki, mint ahogy Istent képzelted. Úgy néztem ki, akár egy átlagos ember. Vagy esetleg, nő. Talán egy homályos körvonalú alak voltam csupán. Mindenesetre inkább hasonlítottam egy gimnáziumi nyelvtantanárra, mint a mindenhatóra.
"Ne aggódj" – mondtam. "Minden rendben lesz. A gyermekeid szemében mindig a tökéletes apa képében fogsz tündökölni. Nem volt idejük megvető érzelmeket táplálniuk irántad. A feleséged kívülről sírni fog, de legbelül titkon megkönnyebbül majd. Az igazat megvallva, a házasságod már szétesőben volt, de ha ez vigasztal, a feleségednek nagy lelkiismeretfurdalása lesz a megkönnyebbülés miatt."
"Ó" – mondtad. "És most mi fog történni? Megyek a menyországba vagy a pokolba vagy valahová?"
"Egyikbe sem" – feleltem. "Reinkarnálódni fogsz."
"Á" – mondtad. "Szóval mégis a hinduknak volt igaza?"
"Minden vallásnak igaza volt a maga módján" – válaszoltam. "Sétálj egyet velem."
Követtél, ahogy átléptünk az ürességen.
"Hová megyünk?" – kérdezted.
"Valójában sehová" – mondtam. "Csak jó sétálni, miközben beszélgetünk."
"De akkor most mi a lényeg?" – kérdezted. "Amikor majd újra megszületek, csak egy üres lap leszek , nemde? Egy kisbaba. Az összes eddigi élményem, tapasztalatom és a tettek, amiket ebben az életemben elkövettem, már nem fognak számítani?"
"Ez nem egészen így van!" – válaszoltam. "Benned van minden tudás és tapasztalat, amelyeket az eddigi életeid során megszereztél. Csak most épp nem emlékszel rájuk ."
Megálltam, és a válladra tettem a kezem. "A lelked sokkal nagyszerűbb, gyönyörűbb és hatalmasabb, mint ahogy el tudod képzelni. Az emberi elme csak egy parányi részét tartalmazza annak, ami te vagy. Olyan ez, mint amikor beledugod az ujjad egy csésze vízbe, hogy megnézd, hideg-e vagy meleg. Egy apró részed teszed csak be a csészébe, de amikor kihúzod az ujjad, már meg is szereztél minden tapasztalatot, amit a víz magában hordozott. Egyetlen testben voltál az elmúlt 48 évben, vagyis még nem volt alkalmad kiteljesedni, átélni és átérezni mérhetetlen tudatod hátramaradt régióit. Ha elég sokáig lógunk itt együtt, idővel elkezdesz emlékezni mindenre. De nincs sok értelme, hogy ezt megtedd két élet között."
"Mégis hányszor születtem akkor újjá ezidáig?
"Ó, sokszor. Sőt, rengetegszer. Megannyi különböző életben" – mondtam. 
"Ezúttal pedig egy kínai parasztlány fogsz lenni Krisztus után 540-ben."
"Várj, mi van?" – dadogtad. "Vissza fogsz küldeni az időben?"
"Hát igen, gyakorlatilag. Az idő, ahogy te ismered, csak a ti univerzumotokban létezik. A dolgok máshogy mennek ott, ahonnan én jövök."
"Honnan jöttél?" – kérdezted.
"Ó, persze" – magyaráztam. "Én is jöttem valahonnan. Máshonnan. És ott még több ilyen is van, mint én. Tudom, hogy szeretnéd tudni, milyen is ott, de őszintén szólva nem értenéd meg."
"Ó" – sóhajtottál kissé kiábrándultan. "De várj csak! Ha különböző helyeken születek újjá az időben, akkor elvileg találkozhatok is magammal egy bizonyos pontban."
"Persze. Ez állandóan megtörténik. Mindkét élet csak a saját élettartamával van tisztában, és ilyenkor természetesen nem is tudjátok, hogy valójában mi történik."
"De akkor mi az értelme az egésznek?"
"Komolyan?" – kérdeztem. "Most komolyan azt akarod tudni, hogy mi az élet értelme? Nem túl általános ez egy kicsit?"
"Hát, elég ésszerű kérdésnek tűnik." – védekeztél.
Ekkor mélyen a szemedbe néztem. "Az Élet Értelme, az ok, amiért létrehoztam ezt az egész univerzumot az, hogy te fejlődhess."
"Úgy érted, az emberiség? Azt szeretnéd, hogy mi fejlődjünk?"
"Nem, csak te! Az egész univerzumot csakis miattad hoztam létre. Minden élettel nősz, fejlődsz és kiteljesedsz, hogy idővel egy nagyobb és magasabb értelem válljon belőled."
"Hogyhogy csak miattam? És mi van a többiekkel?"
"Nincsenek többiek" – feleltem. "Ebben az univerzumban csak te és én vagyunk."
Nagyokat pislogtál rám. "De a többi ember a Földön..."
"Mind te vagy! Azok mind a te különböző inkarnációid."
"Várj! Azt akarod mondani, hogy én vagyok mindenki?"
"Kezded már érteni" – mondtam, miközben elismerően megveregettem a hátad.
"Én lennék minden emberi lény, aki valaha élt?"
"És mindenki, aki valaha élni fog, igen."
"Én volnék Abraham Lincoln?"
"És te vagy John Wilkes Booth is, aki meggyilkolta" – tettem hozzá.
"Én vagyok Hitler?" – kérdezted döbbenten.
"És te vagy az a rengeteg ember is, akiket megölt."
"Én vagyok Jézus?"
"És az összes követője."
Ekkor elhallgattál.
"Minden alkalommal, amikor hibáztatsz valakit, magadat hibáztatod" – mondtam. "Ugyanúgy minden egyes jó cselekedet, amit elkövetsz, olyan, mintha saját magaddal tennéd. Minden egyes örömteli vagy szomorú pillanat, amit valaha megtapasztaltak, vagy a jövőben fognak, azt mind te magad élted át."
Elgondolkodtál egy időre.
"Miért?" – kérdezted. "Mi végre ez az egész?"
"Azért, mert egyszer majd te is olyanná válsz, mint én. Azért, mert te is az vagy, ami én is. Egy vagy te is az én fajomból. A gyermekem vagy."
"Hohó" – szóltál döbbenten. "Azt akarod mondani, hogy én is egy isten volnék?"
"Nem. Még nem. Egyelőre egy magzat vagy. Még növésben vagy. Amikor majd idővel megéltél minden egyes emberi életet, készen fogsz állni, hogy megszüless."
"Szóval az egész univerzum csak egy...
"...egy tojás" – válaszoltam. "És most itt az ideje, hogy továbblépj a következő életedbe."
És utadra engedtelek.

2014. február 5., szerda

Berde Mária: Hol vagy?


A napok telnek, telnek.
Homályos, ködös hajnalok kelnek.
Napokon át szitál a hó.
A város zaja tompa elhaló,
Fénytelen, szürke délután
A villanyrudak dróthálózatán
Fáradt madarak ülnek csapatostul,
Szárnyuk lecsügged... egy se mozdul...
Céltalan úttal a várost járom.
Kerget valami zsibbasztó álom:
Hogy újra járjam az utcákat mostan
Hol egyszer véled találkoztam.
Hogy megremegtessen a park nagy csendje
Hol a május jött egyszer vélem szembe.
Rohadó május. Kikaparnám
Két kézzel most a hó alól
Egy sugaráért, egy mosolyodért!
S nem vagy sehol.

2014. február 3., hétfő

Birdy: Let Her Go (Passenger)



Megunhatatlan... így is.

Januári könyv 2







"Mit remélek ettől a könyvtől? Azt, hogy csendes forradalmat indít a szemléletünkben, ahogy a halálra és a haldoklókkal, és az életre és az élőkkel való törődésre tekintünk…"

Szögyal Rinpocse, nyugaton élő tibeti buddhista tanító és mester összefoglaló munkája a haldoklásról és a halálról szóló tradicionális tibeti tanokat magyarázza, és veti össze a modern világ halál-kutatásaival. A meditáció nagy mestere nyugaton eddig csak homályosan ismert, átfogó képet ad életről és halálról, kiegészítve A Tibeti Halottaskönyv tanításait. Szögyal Rinpocse az ősi hagyomány egyszerű, de mégis hatásos gyakorlatait mutatja be, amelyeket bárki, bármilyen vallási háttérrel elvégezhet, hogy értelmet adjon életének, segítse a haldoklókat és maga is felkészüljön a halálra. A tibeti hagyomány tanításai szerint a halál nagy lehetőség a megvilágosodásra. A halált követő folyamatban rejtett lényegünkkel találkozunk, ha erre felkészülünk, és végig tudjuk követni a folyamatot, akkor ott van a nagy lehetőség. A halál az élet része. Ha nem veszünk tudomást róla, attól még nem kerüljük el. A halálfolyamat – a tibeti buddhista hagyomány szerint – minden pillanatban megtörténik, és akár naponta az alvás ideje alatt teljes egészében végig is kísérhetjük azt, ami majd a fizikai testünk elhagyásakor is történni fog. A halálfolyamatnak és az azt követő időszaknak teljesen logikus magyarázata van, amit megérthetünk, ha megismerjük és megtapasztaljuk tudatunk alapvető természetét. Fontos tudni, hogy semmi olyan nem fog megtörténni velünk, ami most is ne történne meg. Ennek megértése, és a legbelső lényegiségünkkel való azonosulás által, tudatosak lehetünk életünkben, halálunkban, halál utáni állapotunkban, és az újraszületéseink során. Ez igazán boldoggá teszi életünket és halálunkat, és így más emberek halál folyamatában is hasznosak lehetünk. Ennek a szemléletnek a kialakításáról szól ez a könyv teljesen gyakorlati szempontból. Ugyanakkor a különböző tudatállapotok, bardók megismerése egyben a megvilágosodás felé vezető út is, hiszen saját magunk, tudatállapotaink megismeréséről van szó, és főleg a mindent magába foglaló tudat természetéről, mely életeink során mindig velünk van. A megvilágosodás útja és a boldogság nem választható külön, hiszen a végső boldogság maga a megvilágosodás.