Vers

Mese
Koppan.
Keskeny vége az égig ér.
Nem látod,
De nézel.
Rád kacag a létezés.

Piroslik.
Önnön tüzében
forog
újra meg újra.
Üres gyomorból
születsz.
Ha látja és fújja.

Ha látja és fújja
az összes követ
mi előtte száll:
Talán rád néz
és emel.
Nem kér, de vár.

És ha egyszer átölel.
S melegében a csillagok csücskén elalszol.
Hálás lehetsz, hogy élsz.
Ne kérd számon a holnapon.

Kattog,
Csörren,
Dobban
És lép.
Elrejtett
Szemetek közé,
Rakok két mesét.

Nyiss ki valami ajtót.
Barna
S kicsit lenge.
Nyisd ki bátran
drága.
Szabad lesz minden ember elme.

Hisztek ti Örökké.
Elvégre valamiért Éltek.
Látod...
Pont úgy és akkor.
Mint sokszor a Mesékben.
(Crnkovics Jana Marica)