Hétfő... munka, rohanás, hétkezdés, feladatok. Egész nap futok, dolgozom, mindenki a nyakamon van, nem tudok elbúcsúzni a Babymtől, a legjobb barátnőmtől, mert nem tudok egy félórára lelépni, kicsit ideges vagyok, délután 6 óra és még az irodában vagyok... aztán mégiscsak elindulok. nincs esernyőm és közben el kezdett nagy cseppekben esni,visszamegyek és egyik diáklánytól kérek egy esernyőt, újra elindulok és pár perc múlva zuhogni kezd...csak úgy ömlik a sok víz. beázik a cipőm, a lábam, a fehér szoknyám és lassan nem számít már, hogy van-e esernyő nálam.
És most azt hinné az ember, hogy na ez volt a hab a tortán, a hétfő tortájának a habja.
És tényleg az, de a jó értelemben vett hab.
Olyan jól esett ez a májusi nagy eső :) Az esernyő nélküli emberek szaladtak, eresz alá bújtak, én meg lépdeltem a kis csurom vizes cipőmmel a nagy pocsolyákban. Hazaértem és olyan volt, mintha új napot kezdtem volna:) Hallgattam az eső kopogását az ablakpárkányon és az egyik kedvencemet és közben rend lett a házban és ebéd is készült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése