Nem is ismertem őt. Azt sem tudtam, hogy néz ki, csak a hozzám közel álló emberek meséltek róla. Annyit tudtam, hogy érdekes személyiség, sok mindent elért az életben, sokat szeret aludni, sokat késett az esküvőjéről és csodálatos neve van.
A 2010-es Segítő Konferencián esélyem lett volna megismerni őt, de a műhelymunka témája nem fogott annyira meg, hogy mellette döntsek. Halálról (is) szólt...
Távol állt tőlem a téma és nem is szerettem volna közel érezni.
Nem ismertem. Mégis nagyon elszomorított a halálhíre...
Annyira rövid ez az élet. Annyi mindent kellene tenni, sokkal jobban kellene élni, sokkal jobban kellene szeretni, sokkal többet kellene pihenni, kevesebbet szaladni, többet olvasni, sokat kacagni, sokat érezni a Napot, a szelet, az esőcseppeket, sok tavaszt megérni, sok magnóliát látni, világot látni, sokat utazni, sok finomat enni, sok szép ruhát vásárolni, sok időt tölteni barátokkal, egészségesnek lenni és boldognak lenni, felhőtlenül boldognak lenni.
'Még azt sem tudjuk a halálról, hogy vajon nem a legnagyobb jó-e, mégis úgy félünk tőle, mintha biztosan tudnánk, hogy a legnagyobb rossz.'
(Platón)
'Amikor így a halált látja maga előtt az ember, minden istenhitét elveszíti. Önkéntelenül elkezd töprengeni rajta, hogy hát: Mik vagyunk, és mi ez a mi életünk? Mit jelent ez a világ az örökké keringő bolygóival, őrülten száguldó vonataival, mit ér ez a nagy hűhó és lárma (...)? Hiúságok hiúsága, üres buborék...'
(Sólem Áléchem)
'Az élet és a halál olyan kiszámíthatatlanok. Olyan közel vannak egymáshoz. Csak pillanatról pillanatra élünk, és soha nem tudhatjuk, melyikünk fogja legközelebb elhagyni ezt az árnyékvilágot.'
(Richelle Mead)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése