Jellegzetes szokás a feltámadási körmenet szombat estéjén.
Ezt ablakból lestem meg. Hosszú sorokban, gyertyákkal a kezükbe vonultak a templom felé a hívek. Meghitt pillanatok voltak még a távolból is.
Aztán vasárnap, húsvét első napján hajnalban felkeltünk és elindultunk a Szent Anna kápolna felé. Ezelőtt 70 évvel alakult ki ez a szokás. A feltámadásról szóló misét ott hallgatták meg a hegyen, miután a keresztutat végigjárták.
Ma már nincsenek meg a keresztek, csupán az út elején, az első kereszt, de azóta is ugyanúgy mennek, azok az emberek, akik nem sajnálják a fáradságot, a korán kelést, akiknek fontos, hogy a megváltásért ők is tegyenek 'pár lépést'.
Másfél órában telik az út, de mi 5 órakor indultunk és 6 órára érkeztünk meg.
Amikor megérkeztünk a kápolnához, akkor szokás szerint megkerültük háromszor, aminek az a jelentősége, hogy a gondolatait az ember szedje össze és a nehéz út után kicsit pihenjen meg.
Fél 7kor kezdődött a mise, ami ételszenteléssel folytatódott és a két himnusz eléneklésével zárult.
Szép volt, még ha el is vitte egy kicsit a szél a hangunkat.
A Nap is felkelt és beragyogta a kápolnát, az embersereget, a feltámadást.
Lefele jövet borsika avagy boróka fenyőágat törtünk és a közeli elhunyt rokonoknak tettünk a sírjaikra.
Otthon már várt a húsvéti reggeli: sonka, bárány, tojás és még sok minden más.
Már 5 éve tartom ezt a szokást. Azok az emberek, akikkel évről évre találkozom, szerintem már hiányolnának, ha nem lennék ott. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése