Mandala

A mandala több annál, mint egy szép, a tér harmonizálását elősegítő díszítés. Tulajdonképpen egy sajátos, kör alakú szimbólumról van szó, amely egy középpont köré szerkesztett, geometriai ábrákból — körből, négyzetből, sokszögekből — és képekből felépített rendszer. A szimmetrikus motívumok alapjai Indiából származnak, de egész Ázsiában, elsősorban Tibetben ismerik és használják. A szanszkrit eredetű szó jelentése kör, mely a teljességet és tökéletességet jelképezi. Tágabb értelemben a központ elérését, azaz a lényeg megragadását fejezi ki.


A mandala összetett szimbólum, több szinten értelmezhető. Legtágabb értelemben az egész univerzum megjelenítésére szolgál, és egy tökéletes világmodellt tükröz. Mások szerint isteni palotát ábrázol, különböző védőkerítésekkel, falakkal, melyek elválasztják a belső, rendezett teret a külső káosztól. Ha a mandalát az ember szintjére vonatkoztatjuk, akkor a bennünk lévő erőket, erényeket jeleníti meg, melyek sokszor rejtve vannak, de teljessé válásunkkal felébreszthetjük őket. A mandalát a tibeti buddhizmusban támasznak is nevezik, mert képi formába önti a tanítást, megjeleníti a láthatatlan ideákat és segíti a vallás követőit.



A mandalát a különböző meditációs gyakorlatok, a szemlélődés és elmélyülés segédeszközeként használják.
A mandalák használata valójában elôsegíti a harmónia és teljesség létrehozását vagy helyreállítását az emberben. Módszer a megtisztulásra, a tanulásra, az informálásra és fejlôdésre. A gyakorló arra törekszik, hogy a világ széttöredezettsége és ellentétei helyett ideális állapotot, egységet teremtsen meg magában. A cél nem kevesebb, mint igazi énünk megtalálása. Erre a feladatra emlékeztet, ezt a küzdelmes utat segíti a képi ábrázolás. A mandala iránymutatóként szolgál, olyan, mintha a labirintusban bolyongva térképet kapnánk a kezünkbe, amely megmutatja a helyes utat. A pontosan meghatározott szerkezet, a szigorú szabályok szerinti felépítés, a rendezettség megfogható, biztos támaszt nyújt gondolkodásunknak. A meditáláshoz természetesen tisztában kell lennünk a motívumok alapvető jelentésével is. Általánosságban a kör jelképezi a szellemiséget, a négyzet az anyagi világot, a színek pedig érzelmekkel töltik fel ezeket a területeket.




A mandala színeinek jelentése:

– Fehér: megkönnyebbülés, tökéletesedés, együttérzés, nyugalom.
– Fekete: titok, megérzés, belátás, újjászületés.
– Szürke: lelki gyógyulás, szelídség, szeretet, hűség.
– Sárga: barátságosság, fogékonyság, természet, intelligencia.
– Kék: elégedettség, ellazulás, harmónia.
– Tűzpiros: rettenthetetlenség, hatalom, változás, szerelem.
– Bíbor: emberszeretet, idealizmus, bölcsesség.
– Rózsaszín: érzékenység, a "belső" gyógyulása, egyetemes gyógyulás.
– Narancs: önkontroll, vitalitás, becsvágy, megérzés.
– Zöld: növekedés, bizalom, kapcsolat, gyógyulás, nyugalom.
– Barna: földközelség, stabilitás, tudatos kötődés a környezethez.
– Ezüst: érzékfölötti, természetfölötti képességek, áradó érzelmek, jólét.