Vannak pillanatok az életben; amiket soha nem lehet elfelejteni. Vannak pillanatok, amelyek mint parányi tűk megakadnak az ember húsában és idegszálaiban. Amik oly élesen és mélyen vágódnak be az emlékezetbe, hogy az idő sohasem tudja kimosni belőlünk. Halk pillanatok ezek, csak a halk pillanatok fúródnak ilyen mélyre. Az élet hangos, nagy pillanatait gyakran előszedi az ember, minden alkalommal kiszínezi, átfesti, az érdekes, nagy pillanatok lassanként megkopnak, elhalnak a borosasztalok felett a szivarfüstben. Csak azok a pillanatok az örökkévalók, amiket nem lehet elmondani. Ezek a kis meztelen pillanatok szemérmesen elbújnak a szívben, így élik magányos életüket (Zilahy Lajos)
Ilyen, a mai naphoz hasonló pillanatokat akarok megélni minden áldott nap.
A nagy találkozások, a hosszú ölelések, a csókok, a mosolyok, az együtt pillanatait... azokat, amikor érzem, hogy nem is lehetnék boldogabb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése