Pál Zoltán: Mondj igent

Tudnál-e csendesen hozzám bújni,

Esténként kedvesen átölelni,

Hallgatni a madarak énekét,

S megcsodálni a fényt s a naplementét?



Tudnál-e esőben is nevetni,

Egy szúrós fenyőfát megölelni,

Élvezni a pillangók táncát,

S átélni két ember valós nászát?



Tudnál-e táncolni a gyönyörtől,

Könnyezve sírni az örömtől,

S kitárni felém a szívedet,

hogy megsimogathassam a lelkedet?



Mondj igent, s akkor talán a boldogság egyszer majd rád talál...

Életed gyönyör lesz, s csodás újjászületés a halál.



Tudnál-e egy szempárból olvasni,

S benne a csillagot meglátni,

Egy érintéseddel átadni,

Mit szavakkal nem tudsz elmondani?



Tudnál-e koldusnak kenyeret adni,

Alamizsnát, ha kell elfogadni,

Tárgyat s pénzt eszköznek tekinteni,

S a földet ajkaddal érinteni?



Tudnál-e virágot nem letépni,

Színét és illatát megérezni,

Szirmait boldogan megcsókolni,

S beteg állatot megsimogatni?



Mondj igent, s akkor talán a boldogság egyszer majd rád talál...

Életed gyönyör lesz, s csodás újjászületés a halál.



Tudnál-e dalt hallani viharban,

Melegedni szivárvány sugárban,

Meghallani csendben a szív szavát,

S átélni a teremtést, mint egyetlen csodát?



Tudnál-e hallgatni, ha nem kérdeznek,

Nem sírni akkor, ha elfelednek,

Köszönni, ha nem köszönnek,

S tanulni abból ha megköveznek?



Tudnál e sötétben fényt keresni,

Szavak és tárgyak nélkül szeretni,

Legyőzni izzó tűz parazsát,

Szeretni engem, Istent, és bárki mást?



Mondj igent, s akkor talán, a boldogság egyszer majd rád talál...

Életed gyönyör lesz, s csodás újjászületés a halál.


Judith nálad láttam. Megtetszett s bejegyeztem hozzám is. :)