Ágnes Vanilla: Beteg a Föld

Néhány ezer év telt csak el,
Nem volt olyan rég,
Hogy a lejtőn elindult és lassan
Kipusztult a lét.
Napra éj és éjre nap
Már nem jött újra fel,
De nem emlékszem pontosan,
Hogy hol rontottuk el.

Néhány ezer év telt csak el,
És megint borús az ég,
Csak a remény marad,
Hogy utoljára kinyújtja felénk
Segítő kezét.
Ha Te is jössz, hát a csillagunkat
Biztos megismered,
Mert a szervezetét ugyanaz a vírus
Támadta meg.

Kelj fel és ültess virágot,
Szépet, színeset,
Ha utolsóból első lesz
A lelkiismeret.
Készülj fel az új világra,
Mert ha nyílik a köd,
Mindannyian költözünk,
Mert beteg a Föld.

Most nagyot sóhajt a Teremtő,
És jobbra fordul a szél.
Láthatatlan gömbjébe zárt
Utolsó lélegzetén.
Ha része vagy, hát nézz körül,
Talán éppen a körben áll,
Mert néha embernek látszik
Az Isten is, ha köztünk jár.

Kelj fel és ültess virágot,
Szépet, színeset,
Ha utolsóból első lesz
A lelkiismeret.
Készülj fel az új világra,
Mert ha nyílik a köd,
Mindannyian költözünk,
Mert beteg a Föld.

Kelj fel és ültess virágot,
Szépet, színeset,
Hangosabban sírnak mától már
A sebhelyek.
Készülj fel az új világra,
És ha nyílik a kör,
Hangosabban énekelj,
Mert beteg a Föld.


Milyen igaz!