A tegnapi nap csak az enyém volt. Sok mindent tettem, de igazából nagyon kevés emberrel osztottam meg... Még a legfontosabbakkal sem...nem önzőségből, hanem csak mert úgy adódott. Furcsa. Lehet magányos az ember akkor is, ha van valaki mellette és érezheti úgy, hogy nincs is egyedül, amikor igazából senki nincs a közelében.
Szóval a tegnapi nap csakis rólam szólt...egyedül.
Az egyik álmom megvalósításán dolgoztam, eredményekkel, aminek nagyon örvendek. Egy nagy adag izgalom és 'félsz' van bennem, de erős leszek és ügyesen megvalósítom az álmom. Hétfőtől konkrétan lépésekben fogok ez irányban haladni. Erősítésre van szükségem. Remélem megkapom a szeretteimtől, az oktatómtól, saját magamtól.
Aztán a nap folyamán a testemre is figyeltem. Minden porcikáját megmozgattam, aerobikoztam, szaladtam, teremben voltam, szaunáztam. Hiányozni fog mindez 2 hétig.
Habfürdő és olvasás zárta a napot, hosszú és szinte teljes nap.
Egy kis szerelem hiányzott belőle... ami van, mindig van, csak az este nem bújt be a szobába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése