Nagyon régóta nem keltem fel ennyire korán. Feladatokkal, célokkal indultam neki a napnak, ami még csak alig ébredezett. Nem mindig kedvesek velem az emberek, mert ugye mindenféle emberrel találkozunk nap mint nap... de arra gondoltam ma reggel, hogy én kedves leszek azokkal, akik semmit sem ártottak nekem. Hálát kaptam cserében és jól esett. Sőt semmit sem veszítettem, hogy egy kicsivel több időt szántam egy ismeretlen emberre...elértem a buszt is, és jól is éreztem magam.
Aztán meg ott van a sok apró dolog, ami szép volt a mai reggelen: a napfénnyel átitatott köd, a felkelő Nap sugarai, a fonnyadó, őszi fűszálakon a harmat, és a szinte még érintetlen sétány. Azt hiszem még soha nem tetszett ennyire az ősz!
Most még csak reggel van. Sokat ígér még a nap... és még sok mindent szeretnék kapni, adni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése