2010. november 26., péntek

Az első nagy pszichodrámás élményem

A pszichodrámában a legkomolyabb és legmélyebb érzelmek és élethelyzetek is előkerülhetnek a játékok során, mégis - mivel nem a való életben zajlik - a pszichodráma felfogható laboratóriumként, ahol pszichoszociális kérdéseket, problémákat vizsgálnak a résztvevők. Moreno dramaturgiai elemekkel írta le a pszichodráma elemeit, ezzel is hangsúlyozva, hogy nem csak pszichoterápiáról van szó.
A pszichodráma játék elemei

Színpad (stage). A teremben, ahol a csoportmunka zajlik, elkülönítenek egy részt, amit kineveznek színpadnak. Ez gyakran nem más, mint a körben vagy félkörben ülők közti rész és csak a játékok alatt szolgál színpadként. Funkciója elkülöníteni a játékok terét a csoportban zajló egyéb történések terétől. Moreno egy három cirkuláris lépcsővel körülvett színpadot készíttetett. Ez lehetővé tette, hogy az emberek bárhonnan könnyen megközelítsék a színpadot és az egyes lépcsőket használta a tükrözés és monológ technikáknál is. Az eredetileg Beaconben, New York államban lévő színpadot szétszedték és átköltöztették Boughtonba, ahol a Hudson Valley Pszichodráma Intézet ma is használja. A színpad fölött látható egy erkély, amit Moreno is használt a felettes énhez kapcsolódó szerepek megjelenítésére.

Protagonista. Az, akinek a kérdése, problémája a színpadra kerül és aki a játék során meg- és feldolgozza a témáját. A játék végére általában kialakít egy új életlehetőséget és viselkedést. A protagonista szerepcserékkel, monológokkal, rejtett érzések és gondolatok kimondásával folyamatosan írja a forgatókönyvet, amelyet a rendező rendez. Egy pszichodráma ülés alatt több protagonista lehet és egy pszichodráma folyamatban mindenki többször válhat protagonistává.

Rendező (director). Az, aki a pszichodráma módszer birtokában a protagonista játékokat rendezi. Használja a pszichodráma technikákat, kezdeményezi a szerepcseréket, duplázást, tükrözést, stb. Páros vezetésnél a másik pszichodramatista a ko-rendező szerepét veszi fel, technikai segítséget nyújt vagy ötletekkel támogatja a rendezőt.

Segédén (auxiliary). A segédének játsszák a protagonista játékának többi szereplőit. Feladatuk, hogy kreatívan, de a lehető legpontosabban adják vissza a protagonista által előjátszott szerepeket. Szerepcserében a segédének a protagonista szerepébe is kerülnek, így egy segédén általában két szerepet is játszik a protagonista drámájában.

Hallgatóság (audience). A pszichodráma játékok általában 5-25 fős csoportban zajlanak. A csoport nem játszó, de közönségként bevonódó tagjai a játék végén sharinget adnak a protagonistának.
A protagonista játék fázisai

* Rámelegedési szakasz (warm-up phase). Ebben a fázisban egy sor, a bizalom, a spontaneitás, a csoportkohézió kialakítására szolgáló játékkal, technikával a vezető biztosítja, hogy kiemelkedjen egy protagonista a csoportból, akinek a játékigényét a csoport elfogadja. Így a csoporttagok világosan kapcsolódnak a protagonistához, ideális környezetet teremtve a játékhoz.
* Akció fázis. Az akció fázisban zajlik le a protagonista drámája. A játék több részre bomlik.
* Interjú. Az interjúban a direktor biztosítja, hogy a protagonistával jól működő munkakapcsolata alakuljon ki. Az interjú második szakaszában a játék témájának kijelölése történik meg. Ez vagy történet (ma reggel megbántottam a kedvesemet) vagy téma (mostanában gyakran szorítást érzek a gyomromban) jellegű.
* Játék fázis. A játék fázisban történik meg a jelenet(ek) színrevitele és a probléma feltárása. A dráma elején a protagonista általában egy jelenet helyszínét rendezi be vagy egy szobrot állít fel. Ezt a dráma produkciós fázisának nevezzük. Ilyen produkciós fázis több is lehet egy drámán belül. Amikor a megfelelő elemek a színpadra kerültek, a rendező - követve a protagonista rámelegedését - szerepcserékkel és egyéb technikákkal, klinikai tudását is felhasználva gondoskodik a dráma kibontásáról és feltárja a mélyebben fekvő szociális és belső szereprendszereket. Ezért ezt a szakaszt (szociális) vizsgálódási fázisnak hívjuk. A jól vezetett dráma elér egy katartikus ponthoz, ahol a játék témája egyfajta megoldást kap. Ezt általában egy szerep kiterjedése, megerősödése kíséri. A játék vége az integrációs fázis, amikor a protagonista belső szerepkapcsolatainak átrendeződését, formálódó új világát éli meg. Ezek a szakaszok a dráma során váltogathatják egymást, a katarzis sem feltétlenül valamilyen nagy esemény. Az integráció is történhet lépésről lépésre. Egyes drámákban a játék végén szerepteszt történik, amikor a protagonista megújított, megerősített szerepében újra találkozik a problémát okozó helyzettel és megéli, hogy új belső lehetőségeinek segítségével már tudja azt kezelni.
* Sharing. A sharing során a csoporttagok a játék témájához kapcsolódó élményeiket, a játék során megélt érzéseiket osztják meg egymással. Ez egyrészt jól mutatja, hogy mennyire van bevonódva a csoport a játékba, másrészt segíti a protagonista újraintegrálódását is. A kapcsolódó érzések, gondolatok, tapasztalatok megosztása - különösen az induló csoportokban - biztosítják a protagonistát arról, hogy nincs egyedül problémáival ill. hogy a megélt és megmutatott helyzetekkel együtt a csoport elfogadja.

Megtörtént...megmozdult bennem valami...kitört...leírhatatlan élmény volt.
Azt is mondtam a találkozás végén, hogy hihetetlen mire képes ez a pszichodráma :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése