Nyolc napot tudtunk együtt tölteni. Nagyon örvendtem, hogy hazajön, és mégis amikor vele voltam, időnként lecsapott rám a szomorúság. Sok-sok mosoly mögött ott volt az a gondolat, hogy nem tudom mikor látom őt újra.
Reggel a reptéren is sokat kacagtunk :)
Ezt jobban szeretem :)
Nem akartam, hogy sírjon, mert az nagyon fáj. Olyan érzés, mintha valaki ki akarná szakítani a torkom.
De jó lesz... Tudom. Neki is s majd nekem is.
Szeretjük egymást s soha nem leszünk egyedül a világban. Csak távol...
Ne sírj, ha olvasod majd! :)
Ez parancs :)
Pusziiiii
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése