2012. december 24., hétfő

Boldog Kara'csonyt!


Vassné Szabó Ágota
a Szeretet monológja


Odakuporodom
- a jelképes fád alá is -,
mint egy gyerek,
kicsi vagyok és elhanyagolt
és úgy hívnak: Szeretet.
Divatba jöttem mostanában,
bár eddig is kamrákban háltam
- bevallom, elég mostohákban -,
de hirtelen nagyon kellek,
hát gyorsan szalonképessé tettek.
Leporolgatták rajtam az éves mázt,
újrafényezték a porcelánt.
Most kedvemre folydogálhatok.
Várnak kis, csillogó képeslapok,
előre gyártott szövegek,
és ezüstözött műfenyőkön
aranyban terpeszkedhetek.
Alatta pénznemekben mérnek
s ha itt-ott felborul a mérleg
- az sem baj -,
ilyenkor sokkal többet érek
- hát nem panaszkodom -,
mint a többi napon,
amikor arról álmodom,
hogy egyszer lesz majd tűz:
roppanó, igaz meleget adó
- cifraságok és álszeretet mentes -
otthonom,
ahol szívesen melléd
- vagy, ha akarod, beléd -
kuporodom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése