„Távolról minden élet egyformának tűnik. Mindannyian
lelkünk magányosságában vágunk neki az útnak, hogy más lelkekkel való
érintkezéseinkben megalkossuk a külvilágot, amit azután valóságnak
nevezünk. És mert lelkünk rétegeibe mélyen beágyazva nagyjából ugyanaz a
változat lappang, hamar kész a közös világkép. De ami ezen túl
izgalmas, az éppen az eltérés, a különbség, mindaz, ami az ismeretlen és
megfoghatatlan erők játéka. Van egy rejtett énünk, amely idegen nyelven
szól hozzánk, nem értjük, mert ezt a nyelvet előbb magunknak is meg
kell tanulnunk. (…)
Akinek szenvedélyes a lelke, az nem éri be a hétköznapi élet történéseivel, annak több kell, sokkal több.”
(Lévai Katalin)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése