2011. október 10., hétfő

2. Paulo Coelho: Az alkimista


Az alkimista Coelho fő művének számít. Santiagonak, az andalúz pásztorfiúnak meseelemekkel átszőtt kalandtörténetét a kritikusok Saint-Exupéry Kis hercegéhez szokták hasonlítani. Santiago, miután kétszer látja azt az álmot, hogy valahol a piramisok lábánál elásott kincs várja, elindul megkereseni azt. Végigzarándokol Afrika északi, sivatagos részén, szokatlan élményekkel töltekezik, számos különös figurával találkozik, köztük az alkimistával, akitől megtanulja, hogy mindig hallgasson a szívére, vegye észre a sorsára utaló jeleket, és igyekezzék beteljesíteni álmait.

Nagyon tetszett ez a könyv! Olyan rég olvastam, hogy már nem is tudom behatárolni hónapra pontosan, lehet még évre sem, de úgy ahogy a Kis herceget, ezt a könyvet is elolvasom majd többször is.

Mesés, magával ragadó könyv!


'Ha akarsz valamit, az egész Mindenség összefog, hogy kívánságodat megvalósítsad.'

'A homokdűnék a széllel változnak, de a sivatag ugyanaz marad. Így lesz a mi szerelmünkkel is. Maktub [meg van írva] - mondta. Ha a Történeted része kell, hogy legyek, akkor egy napon visszatérsz.'

'Mindig van a világon egy ember, aki a párjára vár, akár a sivatag, akár egy nagyváros közepén. Amikor pedig ezek az emberek találkoznak, és tekintetük egymásra talál, minden múlt és jövő teljesen elveszíti a jelentőségét, s csak az a pillanat és a hihetetlen bizonyosság létezik, hogy ugyanaz a Kéz írt meg mindent a nap alatt. A Kéz, amely fölébreszti a Szerelmet, s amely mindenki számára, aki ebben a világban dolgozik, pihen és kincsét keresi, alkotott egy vele rokon lelket is.'

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése