Jókedv, kacagás, sok keresgélés, barangolás, kaland jegyében telt el a nap.
Azt kell tudni a gombászásnál, hogy bár csapatosan indulunk el, mindenki elindul egy irányban és átnézi azt a területet, ami úgymond az övé. Nincs értelme nagyon szorosan egymás mellett menni... én ezt nagyon nem akartam elfogadni :)) és folyton a Babym mellett mentem. Jókat kacagtunk, hogy már megint mellette vagyok és nem az én területemet nézem. Vége végén eldöntöttük, hogy mi ketten megyünk mindenhová még akkor is, ha kevesebb lesz a gomba:)
Egyedül nem is szedhettem volna a gombát, mivel nem is ismerem igazából a fajtáit, a rókagombát kivéve :) A szegfűgombáról megtanultam, hogy csoportosan fordul elő, soha nem egy szál magában, szára nehezen elszakítható és világos színű. Ami még fontos, az, hogy fűszeres illata van.
Jó sokat találtunk, este már el is készült a finom gombapaprikás :)
Friss piros fenyőtobozokat is gyűjtöttünk. Majd fenyőszörp készül belőle. Köhögés csillapítására nagyon hatásos.
A nap kalandja közé tudom sorolni azt is, hogy a barangolásunk során egyik fenyőfa alatt találtunk egy kis borjút. Szegényke nagyon betegnek nézett ki. Pont akkor arra jött egy bácsi, és szóltunk neki, hogy menjen nézze meg... rábíztuk :)
Ha kalandról van szó, akkor legyen kaland: megtámadtak a kutyák :P a mező őrei :)
De nem volt gond, bátran elkergettük őket :))
Szép nap volt. Megsütött a Nap, sokat sétáltunk, sok mindent találtunk.
Babym meglepett egy csokor mezei virággal. Nefelejcs is volt közötte. Aranyos volt.
Kellenek az ilyen napok is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése