2014. március 17., hétfő

(kedves) emberek

Olyan sokáig gondolkodtam azon a tegnap, hogy miért van az, hogy amikor új embereket ismerünk meg, van aki egyből szimpatikus nekünk és van olyan, aki egyből taszító, ellenszenves, pedig nem is ismerjük őket.
Ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy azokat a tulajdonságokat nem szeretjük más emberekben, amiket magunkban sem, pedig ott vannak mélyen bennünk. Annyira nem szeretném, ha ez az állítás igaz lenne.
Főleg ebben az esetben nem.
Szóval van itt ez a lány, akinek egyből megjegyeztem a nevét, de startból nem tetszett a mosolya bemutatkozáskor. Aztán az első mondata sem, aztán a következő sem, aztán a véleményét is úgy mondta el, mintha az világigazság lenne... aztán feltett egy kérdést, de nem úgy várta meg a választ, hogy rám nézett volna, hanem elbabrált valamivel, aztán meg ott volt a magát mindig körülölelő fal és a nagy felszínesség.
Utólag tudtam meg, hogy novemberben született ő is, akárcsak én. Szeretni szoktam a novemberieket és úgy gondolom jó fejek.
Vajon ő miért nem jött be? És vajon miért foglalkoztat ez engem most ennyire?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése