Félelmeinkről...

Anna öt éves és a sötéttől fél. Én huszonakárhány éves vagyok és az egerektől/patkányoktól félek ... iszonyatosan.
Este volt, meseolvasás előtti pillanat. A szoba felé tartottunk, amikor hirtelen Anna megállt és azt mondta: Te menj előre. Értetlenkedve néztem őt, mire hozzátette: Én félek a sötétben.
Előre mentem, felkapcsoltam a hold alakú lámpáját, ami az ágya fölött van és akkor már bátran beszaladt, egyenesen a könyvespolchoz és kiválasztotta azokat a könyveket, amiket akkor este kellett neki olvasni.
Nem is tudom hánydik mesénél, könyvnél tartottunk, amikor kezembe került Kipp Kopp a Gesztenyegyerek meséje.
Első oldalon egy kisegér volt lerajzolva, ahogy diót eszik, s azzal felébreszti Kipp Koppot.
Anna mosolyogva nézte a könyvet s várta, hogy vajon mi fog következni, amikor én is megszólaltam:
Én az egerektől félek!
Nagyon!
Anna felült ágyában és az élet összes bölcsességével elkezdte magyarázni nekem, hogy a kisegerek aranyosak és nem kell félni tőlük... Egyik kezével megfogta a talpam, aztán másik kezét rátette a fejemre és azt mondta: Nézd, te milyen nagy vagy! és a kisegér csak olyan pici ... kicsit gondolkodott.., mint az orrod, és nem bánt téged, elszalad, ha meglát :)
A következő kérdése pedig az volt, hogy akkor én sohasem metrózom, mert ott bizony sok egér és  patkány van...
De igen... metrózom. Azt viszont már nem vallottam be, hogy alig merek lenézni a sínekre, s néha még így is, a szemem sarkából látom a FÉLELMET.

Mindenki fél valamitől...

"Megmutatta neki a környezetében található embereket. Amott egy kitűnő családapa, aki éppen csomagolja a holmiját és segít felöltözni a gyerekeinek, szívesen kikezdene a titkárnőjével, de rettenetesen fél, hogy megtudja a felesége. A felesége viszont dolgozni szeretne, hogy független lehessen, de fél, hogy megtudja a férje. A gyerekeik azért fogadnak szót, mert félnek a büntetéstől. Az a lány, aki egyedül fekszik a napernyő alatt és könyvet olvas, úgy tesz, mintha nem törődne a világgal, pedig valójában retteg, hogy egész életében egyedül marad. Az a fiú ott, teniszütővel a kezében, állandó félelemben él, mert meg kell felelnie a szülei elvárásainak. A pincér, aki trópusi italokat szolgál fel a dúsgazdag vendégeknek, folyamatosan attól retteg, hogy bármelyik pillanatban elveszítheti az állását. Ott az a lány táncosnő szeretett volna lenni, végül mégis inkább ügyvédnek tanult, mert félt, hogy megszólják a szomszédok. Az az öregember azt hangoztatja, hogy azért nem iszik és nem dohányzik, mert így sokkal jobban érzi magát, de a valóságban nagyon fél a haláltól, ami évek óta megállás nélkül duruzsol a fülébe. Vagy ott fut egy pár a hullámok között, fröccsen a víz a talpuk alatt, mosolyognak ugyan, de a lelkük mélyén ők is félnek, hogy megöregszenek, unalmasak és fölöslegesek lesznek. Vagy az a férfi, aki most megállt a hajójával az emberek előtt és mosolyogva, napbarnítottan integet, borzasztóan fél, hogy egyik pillanatról a másikra elveszítheti a pénzét. És a szálloda tulajdonosa is, aki ezt a paradicsomi idillt a szobája ablakából nézi, és mindenkit felhőtlenül boldognak és elégedettnek szeretne látni, rengeteget követel a könyvelőjétől, mert fél, hiszen tudja, hogy bármilyen becsületes, az adóellenőrök mindig találnak könyvelési hibákat, ha akarnak.
Ezen a gyönyörű naplementés tengerparton tehát mindenki fél.
Félnek, hogy megfulladnak, félnek, hogy egyedül maradnak, félnek a sötétségtől, mert ördögökkel népesíti be a szobájukat, félnek olyasmit tenni, ami nincs benne az illemtankönyvben, félnek Isten ítéletétől, az emberek rosszallásától, az igazságszolgáltatástól, mely a legapróbb vétséget is szigorúan megbünteti, félnek kockáztatni, félnek veszíteni, de félnek nyerni is, mert félnek az irigységtől, félnek szeretni, mert félnek az elutasítástól, félnek fizetésemelést kérni, elfogadni egy meghívást, ismeretlen helyekre menni, félnek, hogy nem beszélik egy idegen ország nyelvét, hogy nem tudják lenyűgözni az embereket, hogy megöregszenek, hogy meghalnak, félnek, hogy csak a gyengeségeik miatt veszik észre őket, és nem figyelnek föl az értékeikre, vagy hogy egyátalán nem veszi észre őket senki, sem a gyengeségeik, sem az értékük miatt.
Félelem, félelem és félelem. Az élet a félelem birodalma."
(Paulo Coelho)