A decemberi Budapest-hét alatt meglátogattam egyik kedves volt osztálytársamat, mert ugye semmi sem történik véletlenül,s pont az utazás előtti napokban szólított meg írásban és akkor a meghívást is megkaptam.
Szívest-örömest mentem megismerni a három kislányát és régmúlt időkről, újdonságokról beszélgetni.
A történet így kezdődik. Anita, Maja, Hanna és én, Júlia.
Érkezéskor Hannával találkoztam először. Ő másfél éves, mosolygós, égszínkék szemű, még nagyon anyukás kislány, aki hamar barátkozott, mindenhova vitt magával, sokat beszélgetett velem, csak sajnos én nem értettem minden szavát. Nem volt gond ebből, mert játszani az ő nyelvén is lehetett :)
Anitát megismerni az iskolába mentünk. Mézeskalács sütés volt a délutáni sulis program, persze a szülők vagy anyuka jelenlétével. Anitának anyuka mellett ott voltam én is.
7 éves nagyon szép kislány, nem vagyok elfogult, de az egész osztályból ő volt a legaranyosabb :)
Anita is mosolygós, kedves lány, aki néha elkalandozik különleges helyekre, szeret rajzolni és nagyon szereti, ha anya még midig sok figyelmet szentel rá.
Maja oviban volt. Az ő helyén ültem az autóban, és amikor ezt megtudta, nagyon felháborodott.
Miattam, egy idegen lány miatt neki leghátul kellett ülnie az autóban.
Apa nagyon szépen elmagyarázta:
Vendégünk van, anyának egy volt osztálytársa jött hozzánk, Júlia, ő ült itt a helyeden és emiatt kell neked hátul ülnöd.
Maja erre: Júlia? Nem is létezik ilyen név, hogy Júlia. :)
Anya közben elmesélte, hogy az ismerősük körében tényleg nincs Júlia nevű lány, ezért Maja valószínű még nem hallott erről a névről.
Egy darabig tartott a harag, a gyerekszoba ajtajának a sarkából figyelgetett csupán és amikor egy próbálkozás után abbahagytam az ismerkedést, akkor fokozatosan közelebb került hozzám a 3 éves erős, magát megvédő, olykor akaratos lány :)
Előbb csak egyet kérdezett, aztán kettőt, aztán megmutatta a babáit, aztán már játszottunk is, aztán meg azt kérdezte, hogy miért megyek haza :)
Nagyon örvendek, hogy megismertem őket.
Minden elismerésem O.-é, aki annyira ügyesen neveli ezeket az ügyeske lányokat.
Erről nem írtam, ne felejtsem el, hogy apa is végtelenül boldog a sok lány között. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése