Öt csodálatos napot töltöttem Londonban három szeretett emberrel körülvéve. Életre szóló emlékek maradnak meg ezekről a napokról. A nagy élményeim egyike egy Snow Patrol dalhoz kapcsolódik. A metró aluljárók labirintusába, a megfelelő metrót keresve messziől valami kellemes dallam hallatszott, ahogy közeledtünk egyre tisztábban és szebben hangzott egy fiatal ember gitárjátéka és csodás hangja. A Snow Patrol Chasing cars című dalát énekelte, a lábánál pedig egy kis tábla állt a következő felirattal: Smile, life is too short! Hangosan elolvastam a sok rohanó ember között és eltöltött egy leírhatatlan érzés. Valahogy olyasmihez hasonlított, mintha körülvett volna egy örömfelhő, vagy beleestem volna egy folyóba, ahol az öröm folyik a víz helyett. A mosolyomra válaszolt a fiatal gitáros, ő is örvendett, hogy még egy embernek mosolyt lát az arcán és tovább énekelt. Napokig ezt a dalt dúdoltam és habár régebb is tetszett, most végképp bekerült a kedvenceim közé és örvendek, hogy kapcsolni tudom egy ilyen élményhez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése