The Three Musketeers 3D (2011)

Az első film a marosvásárhelyi Cinema City-be, 3D-be.
Nagyon tetszett!

Csibai Szilveszter

Jobb kollázs nem is készülhetett volna a szilveszteri kiruccanásról.
Annyi minden volt:
- szép, nagy, meleg ház
- 13 fős társaság
- jókedv
- hideg és hó
- Jagermeister
- Sheridan's és Baileys
- hinta
- hópánkó :)
- snowboard
- síléc
- 'jacuzzi'
- tánc
- aktivity
- forralt bor
- tea
- korcsolya :D
- Szilveszteri ruha
- piros alsónemű :))
- kacagás
- esések
- ingyenes tűzijáték

És ezután jön a Boldog Új Év :)

Gyergyói Karácsony

Van a csoda... Karácsony csodája. Amire várunk. És ami teljesedik. De ez a csoda nem a színes szalagokkal átkötött dobozokban rejlik. Nem a feldíszített zöld fenyő alatt találod. Ezt a csodát másutt kell keresni, másutt lehet megtalálni. Ez a csoda a kedves szavakban, őszinte, szívből jövő kívánságokban, szerető érzésben érkezik. És kell ennél nagyobb ajándék? A következő háromszázhatvanöt napban ezek kísérnek, ezek adnak erőt. Nem a csomagokban lapuló tárgyak, hanem csakis ezek. Csak ezek... Ez a karácsony csodája.
(Csitáry-Hock Tamás)

A Karácsonyi csoda most kisebb volt nálam a testvérem nélkül, a mi karácsonyfánk nélkül, az együttlét nélkül, a családunk nélkül.
S oly gyorsan elillant, hogy alig éreztem, hogy megérintett...

A zsámbéki ház

Amikor megépült a barátnőmék háza és már szinte szinte lakni is lehetett benne, meglátogattuk őket. A decemberi ünnepek környékén történt ez, pontosabban Karácsony után.
Szilveszterezni mentünk, de még előtte gyorsan lefestettünk egy szobát, felszereltek a fiúk egy-két csillárt, berendeztük a szobákat és akkor kész is lett a ház a szilveszteri bulira.
Elég sok munka volt, de jókedv is volt mellette, barátság, meleg, egy édes kiskutya, akit az Angyal hozott, sör a fiúknak, finomságok nekünk.
Ez két évvel ezelőtt volt.

Decemberben, Mikulás napján, újra B. barátnőmnél voltam. Ajándékot hozott a Mikulás mindkettőnknek, együtt vacsoráztunk, filmeztünk, jó hangulat volt.
Másnap pedig azt a sok mindent, amit gondosan elrendeztünk ezelőtt két évvel, most szép alaposan összepakoltuk. Elköltöznek onnan egy időre és azért volt szükséges mindent összeszedni, mert bérlők fognak ott lakni.
Két napig dolgoztunk B-vel az összepakolással.

Érdekes volt felismerni azt, hogy a nagyon fontos eseményeknél valahogy mindig ott tudtam lenni, még ha egy másik országról volt szó, akkor is.
Beköltözésnél, kiköltözésnél...
Egy dolog szomorít el egy picit, hogy Németország sokkal messzebb van, mint Magyarország és attól félek, hogy lemaradok az ilyen és hasonló pillanatokról.

Vagy megismerkedek egy újabb várossal? Messzebb utazom majd időnként mint eddig?
Én mást nyelvet hallgatok majd?
Ki tudja?
:)

Antikvárium körút :)

A budapesti hét egyik napja avval telt el, hogy bejártuk a Múzeum körúton az antikváriumokat. Hihetetlenül sok időt el tudtunk ott tölteni hárman, mind olyanok, akik szeretik a könyveket.
Úgy látszik nem csak a ruha, cipő, táska vásárláskor veszítjük el az időérzéket... :)
Szabó Magda, Lévai Katalin szerzeményekkel gazdagodtam :D

Neves történet :)

A decemberi Budapest-hét alatt meglátogattam egyik kedves volt osztálytársamat, mert ugye semmi sem történik véletlenül,s pont az utazás előtti napokban szólított meg írásban és akkor a meghívást is megkaptam.
Szívest-örömest mentem megismerni a három kislányát és régmúlt időkről, újdonságokról beszélgetni.

A történet így kezdődik. Anita, Maja, Hanna és én, Júlia.

Érkezéskor Hannával találkoztam először. Ő másfél éves, mosolygós, égszínkék szemű, még nagyon anyukás kislány, aki hamar barátkozott, mindenhova vitt magával, sokat beszélgetett velem, csak sajnos én nem értettem minden szavát. Nem volt gond ebből, mert játszani az ő nyelvén is lehetett :)

Anitát megismerni az iskolába mentünk. Mézeskalács sütés volt a délutáni sulis program, persze a szülők vagy anyuka jelenlétével. Anitának anyuka mellett ott voltam én is.
7 éves nagyon szép kislány, nem vagyok elfogult, de az egész osztályból ő volt a legaranyosabb :)
Anita is mosolygós, kedves lány, aki néha elkalandozik különleges helyekre, szeret rajzolni és nagyon szereti, ha anya még midig sok figyelmet szentel rá.

Maja oviban volt. Az ő helyén ültem az autóban, és amikor ezt megtudta, nagyon felháborodott.
Miattam, egy idegen lány miatt neki leghátul kellett ülnie az autóban.
Apa nagyon szépen elmagyarázta:
Vendégünk van, anyának egy volt osztálytársa jött hozzánk, Júlia, ő ült itt a helyeden és emiatt kell neked hátul ülnöd.
Maja erre: Júlia? Nem is létezik ilyen név, hogy Júlia. :)

Anya közben elmesélte, hogy az ismerősük körében tényleg nincs Júlia nevű lány, ezért Maja valószínű még nem hallott erről a névről.

Egy darabig tartott a harag, a gyerekszoba ajtajának a sarkából figyelgetett csupán és amikor egy próbálkozás után abbahagytam az ismerkedést, akkor fokozatosan közelebb került hozzám a 3 éves erős, magát megvédő, olykor akaratos lány :)

Előbb csak egyet kérdezett, aztán kettőt, aztán megmutatta a babáit, aztán már játszottunk is, aztán meg azt kérdezte, hogy miért megyek haza :)

Nagyon örvendek, hogy megismertem őket.
Minden elismerésem O.-é, aki annyira ügyesen neveli ezeket az ügyeske lányokat.

Erről nem írtam, ne felejtsem el, hogy apa is végtelenül boldog a sok lány között. :)

2012. január 11

Ma 2012. január 11-e van. Ma van O. szülinapja és én nem felejtem el felhívni, hanem kedveskedek neki levéllel, blogbejegyzéssel és finom málnás, brownie cupcake-el.

Bocsánat!




"Elgondolkodó tekintettel úgy nézte Anne-t, mintha a lelke életkoránál idősebb lenne, de amikor Anne kedvesen rámosolygott, komolysága egy csapásra átadta a helyét egy ragyogó, egész lényét bevilágító mosolynak. A legszebb éppen az volt, hogy szívből jött, erőfeszítés vagy rejtett indíték nélkül, csupán a titkos egyéniségéből fakadt, mint egy ritka, finom, éles villanás. Bár egy szó sem hangzott el közöttük, ezzel a mosollyal (...) egy életre szóló barátság pecsételődött meg."
(Lucy Maud Montgomery)

Sok mosolyt kívánok neked életed minden pillanatára.