Minden szívnek van egy csodakertje,
A kert közepén van egy palota,
s minden palotában egy fekete szoba.
A fekete szobában Csontvázember ül.
Sötéten. Egyedül.
Néha a palota zsivajába
s a tavaszodba belehegedűl.
Olyankor ősz lesz: vágyak, álmok ősze.
Halkan peregnek, mint a levelek.
(Szívedbe, mintha ezer kés hasítana:
zokog, zokog a csontvázembered).
Idegen szemektől kacagással véded,
Jaj csak meg nem lássák: drágább, mint a kincs !
Mások palotáit irigykedve nézed:
Neki nincs ! Neki nincs !
Pedig:
Minden szívnek van egy csodakertje,
S minden csodakertben van egy palota.
S bent, elrejtve mélyen, valahol, valahol:
Minden palotában egy fekete szoba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése