2012. május 7., hétfő

Édesanyámnak!

Dsida Jenő: Hálaadás

 Köszönöm Istenem az édesanyámat! 
Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat. 
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel, 
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restell. 
 Áldott teste, lelke csak érettem fárad, 
Köszönöm Istenem az édesanyámat!
 Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este imádság száll 
Hozzád, gyermekéért esdve. 
Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban 
itt e földön senki sem szerethet jobban! –
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad, 
Istenem köszönöm az édesanyámat! 
Te tudod, Istenem – milyen sok az árva, 
Aki oltalmadat, vigaszodat várja. 
Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk, 
Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!
 Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel, 
Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el! 
Áldd meg édesanyám járását-kelését, 
 Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését! 
Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad, 
Áldd meg két kezeddel az édesanyámat! 
Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat: 
Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!

 Élőben egy nappal hamarabb, blogon egy nappal később... de köszöntelek szeretettel. :) 

“Igen, lehet, hogy anya tényleg egy pók. Egész életében a semmiből szőtt mindent: ennivalót, csodás ruhákat, szeretetet, taníttatást és tetőt a fejünk felé. A pók lánya vagyok. Gyönyörűnek látom őt. Egész életemben azon igyekeztem, hogy boldoggá tegyem. Mert amikor boldog, az egész ház ujjong, a falak szélesen mosolyognak, a függönyök repesnek örömükben, a világoskék párnahuzatok nevetnek a kitárt ablakokon beáramló napfényben, és a lángnyelvek vidám táncot ropnak a tűzhelyen.” 
(Rani Manicka)

1 megjegyzés: