2012. február 27., hétfő

Mert olyan szép ez a vers!

Magamban megtaláltalak…

Több ezer életen át
bennem élő szerelem,
a kapukon áttörve
... megpihen a szíveden.

Több ezer életen át
bennem dúló fájdalom,
szertefoszlik a fényben,
felolvad az ajkadon.

Több ezer életen át
felsíró, vérző sebek,
összeforrnak, gyógyulnak,
ha érzik meleg kezed.

Több ezer életen át
hívtalak és vártalak,
s lelkem mélyére úszva
magamban megtaláltalak…

Paudits Zoltán
(Jöttem a fényből, 2009.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése