Karácsony

Békés legyen mindenkinek.

Lélegzet...

Ugyanaz a nap, ugyanaz a pillanat és két teljesen különböző érzés. Az egyiktől érzed, hogy túlcsordul a szíved, mosolyognod kell és fontosnak érzed magad, a másiktól meg kihull a könnyed. És a rosszabbik nyer, mert az látszik jobban, mert az a realitás, a másik pedig a mélyen elrejtett titok, amivel együtt kell meghalni, mert mást nem tehetünk. Időnként előbújik ez a kis, féltve őrzött emlék, máskor nagy hevességgel jön, vannak napok, hónapok, amikor meg ott lapul belül, észrevétlenül.
A mai napot neki adom. Hadd töltse be túlcsordulásig a szívem! Ezt akarom :)L

tél.

Ha örök tél jön, csókod ízlelem,
s gyümölcs-illattal telik meg szívem.
(Keszei István)

Olyan jó néha angyalt lesni...

Wass Albert: Karácsonyi versek II.

Elindul újra a mese!
Fényt porzik gyémánt szekere!
Minden csillag egy kereke!
Ezeregy angyal száll vele!
Jön, emberek, jön, jön az égből
Isten szekerén a mese!

Karácsony készűl, emberek!
Szépek és tiszták legyetek!
Súroljátok föl lelketek,
csillogtassátok kedvetek,
legyetek ujra gyermekek
hogy emberek lehessetek!

Vigyázzatok! Ez a mese
már nem is egészen mese.
Belőle az Isten szeme
tekint a földre lefele.
Vigyázzatok hát emberek,
Titeket keres a szeme!

Olyan jó néha angyalt lesni
s angyalt lesve a csillagok közt
Isten szekerét megkeresni.
Ünneplőben elébe menni,
mesék tavában megferedni
s mesék tavában mélyen, mélyen
ezt a világot elfeledni.

Mert rút a világ, fekete.
Vak gyűlölettől fekete.
Vak, mint az emberek szeme:
az égig sem látnak vele.
Pedig az égből lefele
porzik már Isten szekere!

Minden csillag egy kereke,
ezeregy angyal száll vele,
az Isten maga száll vele
és csillagtükröt nyujt felénk,
mesetükröt, a keze.

Szent tükrébe végre egyszer
Pillantsatok tiszta szemmel,
tiszta szemmel, Istenszemmel
milyen szép is minden ember!
Minden ember szépségtenger
s mint a tenger csillagszemmel
telve vagytok szeretettel…!
Tagadjátok…? Restellitek…?
Elfordulnak fejeitek…?
Megvakultak szemeitek…?
Szépségteket, jóságtokat
nem érzitek, nem hiszitek…?
Csillaggyertyák fénye mellett
Isten elé nem viszitek…?

Akkor bizony rútak vagytok,
szégenyek és vakok vagytok,
ha szépek lenni nem akartok.
De még így is, szegényen is,
rútan, vakon, mégis, mégis
Isten gyermekei vagytok!

Rátok süti fényes szemét,
elindítja fényszekerét,
jó emberek játékszerét.
Milyen kár, hogy áldó kezét
nem érzitek, nem nézitek
s nem hiszitek már a mesét.

A rút világnak gondja van,
minden embernek gondja van,
a sok angyalnak mind gondja van
s az Istennek is gondja van,
mert mindenekre gondja van.
S így múlik el a szép s a jó
az ember mellől, nyomtalan.

Leona Lewis: Footprints in the sand

You walked with me
Footprints in the sand
And helped me understand
Where I’m going
You walked with me
When I was all alone
With so much I no along the way
Then I heard you say

I promise you
I’m always there
When your heart is filled with sorrow and despair
I’ll carry you
When you need a friend
You’ll find my footprints in the sand

I see my life
Flash across the sky
So many times have I
Been so afraid ooh
And just when I
Have thought I’ve lost my way

You give me strength to carry on
That’s when I heard you say

I promise you
I’m always there
When your heart is filled with sorrow and despair
I’ll carry you
When you need a friend
You’ll find my footprints in the sand

When I’m weary
Well I no you’ll be there
And I can feel you
When you say

I promise you
I’m always there
When your heart is full of sadness and despair
I’ll carry you
When you need a friend
You’ll find my footprints in the sand

nézőpont.

Pénz, pálya, siker, munka: az élet értelmének elbírásánál alig is jönnek számba. Az érzés az, ami megtölti az embert, jóval és rosszal, széppel és csúnyával. S az érzések felszínén páraként lebeg a hangulat s váltakozó színeit rávetíti mindenre, ami körülöttünk van. Gondolatainkra, szavainkra, beszédünk ritmusára, mindenre, ami belőlünk való. És így magára a világra is. Mert igaz, hogy minden, ami van, idegen tőlünk, egyforma rideg anyagiság s túlél bennünket, embereket. De amilyennek látjuk azt, ami van: az belőlünk való.
(Wass Albert)

Gyere velem Meseországba! (Népújság)

Kockatorony alatt legókutya, hüvelykujjon egérleány, papírréten parányi ormányos született, színt váltottak a barna fakorongok, és közben egyre gyűltek az apróbb, nagyobb gyerekek. Vasárnap délután, pár órával a nagy szakállú ajándékosztogató érkezése előtt meseországi sokadalom építkezett, festett, szaladgált, nézelődött a Bod Péter Diakóniai Központban. A Kulcs Szociálpedagógusok Egyesülete sokszínű, ünnepi világot teremtett itt: nemezbabák és mesekönyvek gyönyörködtették a szemet, az alkotóműhelyekben királyi család tagjaivá léptek elő a hurkapálcikák, szalvétatechnikával készített Mikulás-váró képeslapok, csuparajz mesekönyvek lepték el az asztalokat. Berszán István kolozsvári meseíró „bácsi” egy darabig csak mustrálta, aztán varázsszőnyegre hívta a szorgos „céhmestereket.” Régi jó barátját, Bundafüles Subanagyot mutatta be az aprónépnek. Később meglepetéshorgászat indult a terem másik felében, aztán a tündérmanók villogó fülbevalóját viselő Pipacstündérmanó kihirdette: bábszínház és diafilmvetítés kezdődik, ki-ki döntse el, hova csatlakozna. Mesékbe illő gyorsasággal peregtek az események. A tündérnép a felnőttekről sem feledkezett meg, míg a több száz gyerek varázslatos történeteket hallgatott, nézett, szüleik, nagyszüleik Kádár Annamária előadásából megtudhatták, miért is van akkora szüksége minden kislánynak és kisfiúnak a mesére. Végül közös táncban találkoztak újra a kicsi és nem olyan kicsi kezek. Másnap folytatódott a varázslat, ezúttal iskolába készülő óvodások, kisdiákok és pedagógusok kapták meg a meseországba nyíló ajtó kulcsát.

Nagy Székely Ildikó