Elliott Yamin: Wait for you

Várakozás

Mindig van a világon egy ember, aki a párjára vár, akár a sivatag, akár egy nagyváros közepén. Amikor pedig ezek az emberek találkoznak, és tekintetük egymásra talál, minden múlt és jövő teljesen elveszíti a jelentőségét, s csak az a pillanat és a hihetetlen bizonyosság létezik, hogy ugyanaz a Kéz írt meg mindent a nap alatt. A Kéz, amely fölébreszti a Szerelmet, s amely mindenki számára, aki ebben a világban dolgozik, pihen és kincsét keresi, alkotott egy vele rokon lelket is.
(Paulo Coelho)

Szendi Gábor: Paleolit táplálkozás

Transindex -- Életmód -- KŐKORSZAKI GYOMORBAJ -- Paleolit étrend: felejts el mindent, amit az egészséges táplálkozásról tudtál?

A nap filmje

Szeptember

KÁNYÁDI SÁNDOR: VALAMI KÉSZÜL

Elszállt a fecske,
üres a fészke,
de mintha most is
itt ficserészne,
úgy kél a nap, és
úgy jön az este,
mintha még nálunk
volna a fecske.
Még egyelõre
minden a régi,
bár a szúnyog már
bõrét nem félti,
és a szellõ is
be-beáll szélnek,
fákon a lombok
remegnek, félnek.
Valami titkon,
valami készül:
itt-ott a dombon
már egy-egy csõsz ül:
Nézd csak a tájat,
de szépen õszül.



Pilinszky János: Őszi vázlat

A hallgatózó kert alól
a fa az űrbe szimatol,
a csend törékeny és üres,
a rét határokat keres.
Riadtan elszorul szived,
az út lapulva elsiet,
a rózsatő is ideges
mosollyal önmagába les:
távoli, kétes tájakon
készülődik a fájdalom.







Paul Verlaine: Őszi chanson

Ősz húrja zsong,
Jajong, busong
A tájon,
S ont monoton
Bút konokon
És fájón.
S én csüggeteg,
Halvány beteg,
Míg éjfél
Kong, csak sírok,
S elém a sok
Tűnt kéj kél.
Óh, múlni már,
Ősz! Hullni már
Eresszél!
Mint holt avart,
Mit felkavart
A rossz szél...
/Tóth Árpád műfordítása/

Rohanás-Pihenés

Vannak dolgok ebben az életben, amiket nagyon nem szeretek...vannak emberek, akiket nem szeretek és vannak állapotok, amiket inkább eltüntetnék az életemből.
A napokban, azaz már a szabadságom vége óta nagyon el vagyok foglalva, rohanok nap mint nap, és az az érdekes, hogy ha lenne is egy szabad délutánom, délutánunk, beszervezek egy baráti találkozót, egy játékpartyt és hasonlókat...punnyadás helyett.
A fent említett nem-szeretem dolgok listája nem teljes. Azt sem szeretem, ha sok ideig semmit sem csinálok, elvesztegetett időnek érzem azt, de most be kell ismerjem magamnak is, hogy a sok rohanásban néha meg kell állni úgy, hogy a test is, a szellem is, a lélek is kicsit megpihenjen.
Nagyon vártam ezért már a hétvégét. Egy heti nagyon kemény munka fáradalmait kell kipihennem. Csütörtök este, a hét leghosszabb napja után forró habfürdővel próbáltam ellazulni a napi futás, stressz és fáradtság alól, sajnos kevés eséllyel. Bár testem nagyon fáradt volt és jól esett a habos vízben ellazulni, belül mintha ezer gépezet és ezer szál futott volna még. Egyszerüen nem kaptam a helyem...mintha kettészakítottak volna, egyik felem tenni akart, másik felem nem tenni...
Éjszaka viszont már túlságosan fáradt voltam, hogy tovább müködjön a gépezet, ezért ahogy lefeküdtem, reggel pont abban a testhelyzetben ébredtem és kibírtam egy újabb napot. :)
És ma kezdődött minden előlről. Egyik új orvos-tanár kollega, aki ma látott először munkában, így vélekedett a rohangálásomról, munkámról: ...hát igen, lehet ezt csinálni, csak nem fehér ingben... ide egy poló kell. (ugyanis ma fehér ingben rohantam át a felvételit, a tanári gyülést-és még a tintától sem mentődött meg...szegény)

Késő van most már, az éberségem kezdi feladni. Abbahagyom. Holnap folytatom, kiírom magamból azt a tintát, ami az ingemre folyt, nem volt sok, de úgy látszik segített... :)

Ha holnapig nem szárad meg, még írok :D

Könczey Elemér karikatúra