Vannak dolgok ebben az életben, amiket nagyon nem szeretek...vannak emberek, akiket nem szeretek és vannak állapotok, amiket inkább eltüntetnék az életemből.
A napokban, azaz már a szabadságom vége óta nagyon el vagyok foglalva, rohanok nap mint nap, és az az érdekes, hogy ha lenne is egy szabad délutánom, délutánunk, beszervezek egy baráti találkozót, egy játékpartyt és hasonlókat...punnyadás helyett.
A fent említett nem-szeretem dolgok listája nem teljes. Azt sem szeretem, ha sok ideig semmit sem csinálok, elvesztegetett időnek érzem azt, de most be kell ismerjem magamnak is, hogy a sok rohanásban néha meg kell állni úgy, hogy a test is, a szellem is, a lélek is kicsit megpihenjen.
Nagyon vártam ezért már a hétvégét. Egy heti nagyon kemény munka fáradalmait kell kipihennem. Csütörtök este, a hét leghosszabb napja után forró habfürdővel próbáltam ellazulni a napi futás, stressz és fáradtság alól, sajnos kevés eséllyel. Bár testem nagyon fáradt volt és jól esett a habos vízben ellazulni, belül mintha ezer gépezet és ezer szál futott volna még. Egyszerüen nem kaptam a helyem...mintha kettészakítottak volna, egyik felem tenni akart, másik felem nem tenni...
Éjszaka viszont már túlságosan fáradt voltam, hogy tovább müködjön a gépezet, ezért ahogy lefeküdtem, reggel pont abban a testhelyzetben ébredtem és kibírtam egy újabb napot. :)
És ma kezdődött minden előlről. Egyik új orvos-tanár kollega, aki ma látott először munkában, így vélekedett a rohangálásomról, munkámról: ...hát igen, lehet ezt csinálni, csak nem fehér ingben... ide egy poló kell. (ugyanis ma fehér ingben rohantam át a felvételit, a tanári gyülést-és még a tintától sem mentődött meg...szegény)
Késő van most már, az éberségem kezdi feladni. Abbahagyom. Holnap folytatom, kiírom magamból azt a tintát, ami az ingemre folyt, nem volt sok, de úgy látszik segített... :)
Ha holnapig nem szárad meg, még írok :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése