November 9

Születésnap. Immár a huszonkilencedik. Jó sok kilences szám ebben az évben :) Szeretem s kicsit mégis hihetetlen, hogy így elrepült az idő. Nem érzem a hátam mögött ezeket az éveket, azaz nem súlyként érzem. Hiszem, hogy mindannyiunkban vannak olyan megváltoztathatlan tulajdonságok, személyiségvonások, amiket mindig magunkkal hordozunk. Kilenc évesen is és huszonkilenc évesen is.
Az elmúlt időben sok visszajelzést kaptam, barátoktól, munkakörből, ismerősöktől, távoliaktól és közeliektől. Jó látni, hogy más mit lát...
- Amióta magam tudom féltem az egerektől. Most sincs másképp :) Nevetnek is ezért rajtam.
- Mindig azt mondták, hogy sokat tudok beszélni, magyarázni. Rövid videó rögzítette a minap, ahogy gesztikulálok és kellő hangerővel mondom a történetem :) Kacagnom kellett, de én voltam, vagyok :)
- Számtalanszor hallottam azt magamról, hogy naív vagyok. Igaz. Tizenkilencévesen is, de még most is. Nem nőttem ki.
- Néha beszólok. Aki jól ismer, tudja, hogy mikorra várhatja :) Régebb is, most is.
- Kedves, mosolygós, segítő, könnyen szerethető ember vagyok. Soha nem volt másképp.
- Jó hallgató, nyitott, megbízható. Sokszor elcsodálkoznak emberek, hogy miért is mondanak el nekem annyira mély dolgokat, amiket másnak nem.
- Ha velem hagyod a gyereked, rövid idő alatt megszeret engem. Mert huszonkilenc évesen is tudok nagyon gyerek lenni.
- Érzékeny. Amikor könnyezni kezdek, manapság megkérdik, hogy hány éves vagyok... Ezt sem nőttem ki.
- Erő és gyengeség együtt van bennem, harcban. Mindig
- Tűz, tisztító és pusztító egyaránt, ugyanúgy harcban. Mindig
- NAGYON szeretek, nagyon sírok, nagyon örvendek, nagyon haragszom, nagyon félek, nagyon akarom, nagyon vágyom. Ez a NAGYON. Mindig
- És a felsorolás nagyon az elején tart...
És akármennyi év teljen el, úgy hiszem mindig itt lesznek. Más lesz a hajam, ráncosabb a szemem, gyengébb a kezem, de legbelül mindig ugyanolyan.

:)