2014. október 15., szerda

9

Október tizenharmadika volt. A vonatállomáson vártam Őt. Semmit nem mondott, amikor megpillantott. Szorosan magához ölelt és megcsókolt. Abban a pillanatban minden benne volt: szenvedély, szerelem, rejtelem, félelem, szárnyalás, vágy, odaadás, hazatalálás, megnyugvás.
Kilenc évvel ezelőtt már téged választottalak!
Köszönöm ezeket az éveket, ezeket az érzéseket!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése