A boldogság bennünk, általunk születik meg. Egymás által. Egyedül,
egymagadban hiába próbálsz boldog lenni. Ehhez szükséged van a másikra.
Nem azért, hogy ő boldoggá tegyen. Hanem azért, hogy te boldoggá tedd.
És ha ő boldog lesz, te is azzá válsz. Általa. Miatta. Tőle. És
önmagadtól. Vagyis, kettőtöktől. Mert a boldogság maga az örömszerzés.
És ez csak együtt lehetséges. Vele.
(Csitáry-Hock Tamás)
Van az érzés... Ami másnak nem adható. Csak neki. Aki felébresztette.
Ott ülsz az asztalnál, a kávéd lassan kihűl, de te észre sem veszed. Ő
figyelmeztet, hogy hideg lesz. De nem számít, nem érdekel. Most nem.
Most csak az érdekel, aki veled szemben ül. Amit mond, ahogy mosolyog,
ahogy a fejét billenti. Minden apró mozdulatát figyeled, minden szavát
lesed, és egyre inkább érzed: közöd van hozzá. Hozzá van közöd. Ezekben a
pillanatokban fedezed fel őt, és bár még alig tudsz róla valamit,
mégis, a legfontosabbat már tudod: ő az, akivel szívesen vagy együtt.
(Csitáry-Hock Tamás)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése