Csodás nyári napok voltak a múlt héten. Semmi máson nem járt annyit az eszem, mint a strandoláson, napozáson.
Szabadnapokat is kaptam (kérés nélkül), hogy a nyár szép napjait kedvem szerint töltsem.
Nem töltöttem kedvem szerint...
Beteg lettem... A vesém...Olyan melegben, hogy egyesek a bőrüket is levetették volna....
És nem múlt egy egy napon belül, sem két napon belül...
És a végén nem kívántam már semmit jobban annál, hogy meggyógyuljak s ne kelljen az ágyba lennem.
Egyik ismerősöm azt mondta: 'Látod milyen kevés kell a boldogsághoz!'
Igaza van. Amikor betegek vagyunk átértékeljük a dolgainkat, az életünket, a vágyainkat. Mindent másképp látunk.
Most már jobban vagyok és örvendek :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése