Az eltáncolt cipellők

Volt egyszer a világ végén egy király, akinek volt két lánya. A két lány külsőre szinte olyan egyforma volt, mint két tojás, viszont ég és föld volt a különbség köztük.
A kisebbik lány csendes volt, otthon ült, a nagyobbik pedig éjszakákat hiányzott otthonról, sokszor elment a táncba.
Tudta ezt a király és a királyné, de nem tudtak mit tenni.
Történt egyik napon, hogy a lányok barátnője, a szomszéd király lánya férjhez ment a szőke hercegéhez.
A kisebbik lány bárhogy is akart volna ott lenni a mulatságon, nem sikerült neki eljutni, mert nem találta meg a táncos cipellőit. Hamar belenyugodott a sorsába és nagy érdeklődéssel figyelte nővére készülődését.
A nagyobbik lánynak sem volt felhőtlen a boldogsága, mert a hercege lova megbetegedett és nem tudott eljutni a szerelméhez a hetedhét országon túlról.
A lány mégsem hagyhatta cserben a barátnőjét ezen a fontos eseményen, ezért úgy döntött, hogy elmegy a mulatságba, de nem viszi a kedvenc táncos cipellőit, hanem csak a kényelmetlen cipőket, ha nem tud a hercegével táncolni, akkor ne táncoljon senkivel.
A testvére ismerte a nővérét, ezért titokban elvitette a táncos cipellőit, mert tudta, hogy amikor meghallja a zenét, akkor majd nem tud ellenállni.
És be is teljesült minden, amire gondolt.
Elkezdődött a tánc, amit a boldog menyasszony és a szőke hercege nyitott meg és csodák csodájára királylányunk megtalálta a táncos cipellőit az asztal alatt. Nagyon megörvendett neki és máris táncra perdült, és nem is egyedül...hanem egy távolabbi király kisebbik fia társaságában.
Tudta a királylány, hogy nem ő a hercege, de táncra perdült vele.
Szívében ott volt a hercege, bármily távol is volt abban a pillanatban.
A mulatságnak vége lett, a királylány hazament és még mindig várja a hercegét, akinek a szívét réges - régen odaadta.
A távoli király kisebbik fia pedig tudja, hogy a királylányunkat soha nem kaphatja meg, mert elvarázsolta őt a távoli országból jött herceg.
Csak az eltáncolt cipellők boldogok igazán, mert ennyire jó mulatságban régen nem jártak. Nekik tetszett a kis királyfi tánca, a lélegzetállító muzsika, és nagyon örvendenek, hogy a királylány eltáncolta őket.
A cipellők boldogságában osztozódott a királylány testvére is, aki boldog volt, hogy a táncos testvére az ő kis titkos segítségével jól érezte magát.

Vége végén mindenki boldog volt valamiért...a mulatságért, a várakozásért, a szerelemért, az újért, a régiért, a testvérért, a hercegért, az életért.