2010. június 25., péntek

25

Együtt kell élni, nem egymásban és nem egymás mellett. Egy kapcsolat nem adhat többet annál, mint hogy a nőt és a férfit egyaránt hozzásegíti rejtett lehetőségeinek kibontakozásához, ahhoz, hogy egyre inkább hiteles, egyre markánsabban önmaga legyen. Két szuverén-ember együttélésének ez az igazi értelme. Az "Én" nem oldódhat fel a "Mi" élményében. De ez a két Én nem is távolodhat el egymástól annyira, hogy a kapcsolat páros magánnyá változzon. Két szabad ember életét gondolatok, élmények; örömök és kínlódások megosztása ötvözi össze. De a megosztás is mérték szerint történjen. Minden embernek joga van ahhoz, hogy lelkében egy kis kamrát megtartson önmagának. Ez csak az övé. Ennek az ajtaját nem kell kinyitni. (Popper Péter)

Összetartozik-e két ember?
Ezt az összetartozást nem az dönti el, hogy miféle veszedelmes drámákat élnek át, nem is a templomi örök hűség Isten előtt - hanem az, hogy minden viszály ellenére a fejlettebb, érzékenyebb lélek felemeli-e boldogtalan, elvadult társát, avagy az húzza le őt a saját poklának színvonalára.
Ha az utóbbi: azonnal válni kell.
Ha az előbbi: maradni, s vállalni minden keserves áldozatot.
Minden út "erkölcsös", amelyik fölfelé vezet.
S "erkölcstelen", ha a mélységbe visz.
(Müller Péter)

Házasság... 25 év...2 gyermek... pozitív és negatív élmények egyvelege annyi éven át...
Ezelőtt 2 héttel volt a nap. Együtt vacsoráztunk kibővült családként, ünnepélyesen. Volt ezüst karikagyűrű s nagy virágcsokor is.

Itt kell megemlítenem azt, amit a házassági évforduló előtt hallottam:

Egy idegen férfi mondata, volt benne szerelmi vallomás, érzelem, szomorúság, vágy: "Bárcsak még egyszer megölelhetném..." 40 év házasság után így gondolt elhunyt feleségére.
Szomorú ... s mégsem...
Sokaknak azt kívánom, hogy 40 év házasság után is így szeressék egymást.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése