Téli kirándulás 2 (2015. Január)

Szakadó eső, köd, napsütés, tomboló orkán, szelíd tavasz, perzselő nyár, tarka ősz, zöldellő erdő, azúrkék óceán... Nem látod, nem tudod. Mert háttal ülsz. Háttal az ablaknak. Amin túl ott a világ. Szakadó esővel, köddel, napsütéssel, tavasszal, ősszel, tóval, óceánnal... annyi mindennel. De te nem fordulsz meg. Nem fordulsz meg, mert félsz. Félsz attól, hogy a látvány magával ragad, és netán majd ki akarsz lépni az ajtón. Ezért inkább háttal ülsz, és azt hazudod magadnak, hogy szebb az, amit magad előtt látsz, mint ami mögötted van. 

(Csitáry-Hock Tamás)

 

Téli kirándulás 1. (2014. December)

A decemberi örömök képekben is érkeznek, hogy gyűljenek az emlékek, amire majd jó visszanézni.

•  a két legaranyosabb pingvin, olyan mintha Ő és Én lennénk :)

•  a legviccesebb hal, fütyül a világra :), azóta is emlegetjük :)

•  a kedvenc "ruhába" öltözött hal

•  csodálatos 1.

•  csodálatos 2.

•  ahol a könyvek laknak...

•  December, ragyogó napsütés, kék ég és városnézés:

Karácsony III napja

Ez az ünnep a családról szól, az együttlétről, a szeretetről. Ez így jó is, viszont amikor távol vagy a szeretteidtől, az otthontól, úgy érezheted, nem fog mindez összejönni, nem lesz igazi ünnep.
Én most, ezen a napon, örömmel írhatom, hogy néha a távolság annyira összehozza a családot, hogy minden fent említett érzés, hangulat, körülmény megteremtődik több ezer kilométer távolságból is.
Hiszem, hogy a távolság néha segíthet egy családnak jobban egymásra figyelni, ölelések nélkül bár, de boldog Karácsonyt teremteni.

 

Remélem mindannyiatoknak szeretetteljes, áldott volt az Ünnep!

the best eight months of my life!

4 év

Kedves Barátaim, Kedves Olvasóim!
Ma lett 4 éves a blogom!
Eddig soha nem írtam külön bejegyzést a születésnapjáról. Mindig úgy vagyok vele, hogy a február olyan gyorsan elrepül, hogy észre sem veszem s úgy látszik most jött el a pillanat amikor visszatekintek. Olyan jó dolog visszanézni az év egyes szakaszainak a bejegyzéseit s emlékezni.
A blogom azért született, hogy meg tudjon maradni, s ne merüljön feledésbe egy olyan érzés, vers, történet, dal, kép, pillanat sem, ami nagyon fontos nekem.
Nem tudom meddig fog élni... remélhetőleg még bekerül  a bejegyzések közé az esküvőm, a szaladgáló kislányom képe és a házunk. S talán még több minden is.
Köszönöm azoknak, akik olvasnak, az odaadást, remélem találtok olyan bejegyzéseket, amelyek nektek is szólnak, amelyek tetszenek és kedvetekre valók és mindig lesz valami amiért jó ide jönni.

S hogy egy kicsit lássátok számokban is, hogy mi történt 4 év alatt, íme:


Bejegyzések: 771

• 2010-ben: 270 bejegyzés
• 2011-ben: 188 bejegyzés
• 2012-ben: 196 bejegyzés
• 2013-ban: 81 bejegyzés 

Oldalmegjelenítések száma: 49 727

Közönség:

• Magyarország
• Románia
• Egyesült Királyság
• Amerikai Egyesült Államok
• Oroszország
• Németország
• Szlovákia
• Szerbia
• Hollandia
• Dánia 

Szeretettel,
J.

Zs.-nak

- Borzasztó dolog meghalni (...).
- Nem olyan borzasztó az, Teofil. Az ember elalszik lassan, és nem ébred föl többet. Csak pihen és pihen. Pihenni jó... De az élet! Soha többet nem látni erdőt, és soha többet nem hallani madarat! Pedig olyan szép az élet... Itt maradsz te, Teofil, ezután is. Csak nem láthatnak többé az emberek... Te hinted le éjtszaka a harmatot a fűre, és te rázod le a fák leveleit ősszel. És amikor az első virág kinyílik az erdőn, ott állsz majd mellette, és megfested a szirmait, amilyenre akarod. Együtt szállasz a pillangókkal, és ujjad megérinti a fenyőtűk hegyét, és azok csillogni fognak tőle a napban, és te hordod majd, mint a szellő, a jó illatot üverből üverbe.

(Wass Albert)

Nyugodj békében, Zs.!

vágyaink

Gyávák vagyunk a vágyainkhoz. (...) A világ asztala terítve van; nem a készlet fogyott el, csak vágyaink satnyultak. Amire az ember nagyon és ordenáré erővel vágyakozik, az már van egy kissé.

(Márai Sándor)

Hó és hideg

Havazásra várva...

Nagy-Hagymás, 1792 m

Vágytam már a magasságra, vágytam arra, hogy valami fenségest lássak, tapasztaljak.
 Én mindig úgy vagyok, hogy ha nagyon vágyom valamire, nem számít az, hogy áldozatot kell kozni érte, hogy meg kell izzadni, el kell fáradni. Nem is éreztem, hogy nehéz lenne az út felfelé. Hajtott a kíváncsiság, a mélységes csodálat, és minden egyes lépés után újra meg újra rájöttem, hogy milyen szép világunk van, mennyi mindent tud nyújtani, ha képesek vagyunk meglátni azt.
Az út felfelé hosszú volt és meredek: Néha egyedül mentem, néha pedig vittelek magammal, hogy lásd te is a hegyet, amit úgy szeretsz.