Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége

• Úgy szeretni, hogy nem várok cserébe semmit, beérni jelenlétével. Szeretni őt a saját világában, a megváltoztatás szándéka nélkül.

• Akkor hát mit válasszunk? A nehezet vagy a könnyűt? Ezt a kérdést tette föl magának Parmenidész Krisztus előtt a hatodik században. Úgy látta, hogy az egész világ ellentétpárokra van felosztva: fény-sötétség, finomság-durvaság, meleg-hideg, lét-nemlét. Az ellentétpár egyik pólusát pozitívnak tartotta (fény, meleg, finomság, lét), a másikat negatívnak. Az efféle negatív és pozitív pólusra való felosztást gyerekjátéknak vélhetnénk. Egyetlen eset kivételével: melyik a pozitív, a nehéz vagy a könnyű? (...) Csak egy dolog biztos: a nehéz-könnyű ellentét a legtitokzatosabb és legsokértelműbb az összes ellentét közül.

• Az álom a bizonyítéka annak, hogy a fantáziálás, az álmodás arról, ami nem történt meg, az ember legelemibb szükségleteihez tartozik.

Szepes Mária: A vörös oroszlán

"Az idő és a tér sorompói között lassan tovasodródó, kíváncsiskodó ember nem foghatja fel teljes jelentőségében az emlékezés hiányának, a minden új születéssel ajándékba kapott tabula rasának kegyelmét. Nem lehet elbírni mindent egyszerre. Ma az orvosok óvatos, hosszadalmas munkával próbálják egyetlen élet tudat alá süllyedt sérüléseit, apró bűneit felszínre hozni és feloldozni. S ezek a víz alá merült, apró kavicsok is micsoda akadályokká lehetnek, mennyi bajt okozhatnak az idegzetben. Hogyan tudná elhordozni a félelmekkel terhelt, sebezhető, egyetlen emberöltő vékony, kifeszített drótján egyensúlyozó, labilis lelkű emberi lény életsorozatok születéseinek, becsvágyainak és halálkínjainak milliós ólomtömbjeit?!"

Beautiful chaos

“It must be madness, the way we let things devour us. The way we let the things we want out, back in. And the horror of it all is, we stay attracted to everything that hurts. We cling to it and never really learn to let go.
So perhaps we do want happiness, but we also desire to keep the pain close. Close enough to destroy us, close enough to define us, and close enough to make us feel a little less cold.”

R.M. Drake

The Fault In Our Stars

“As he read, I fell in love the way you fall asleep: slowly, and then all at once.”

"I'm in love with you, and I'm not in the business of denying myself the simple pleasure of saying true things. I'm in love with you, and I know that love is just a shout into the void, and that oblivion is inevitable, and that we're all doomed and that there will come a day when all our labor has been returned to dust, and I know the sun will swallow the only earth we'll ever have, and I am in love with you.” 

“Some people don't understand the promises they're making when they make them," I said.
"Right, of course. But you keep the promise anyway. That's what love is. Love is keeping the promise anyway.”

“The world is not a wish-granting factory.” 

“There will come a time when all of us are dead. All of us. There will come a time when there are no human beings remaining to remember that anyone ever existed or that our species ever did anything. There will be no one left to remember Aristotle or Cleopatra, let alone you. Everything that we did and built and wrote and thought and discovered will be forgotten and all of this will have been for naught. Maybe that time is coming soon and maybe it is millions of years away, but even if we survive the collapse of our sun, we will not survive forever. There was time before organisms experienced consciousness, and there will be time after. And if the inevitability of human oblivion worries you, I encourage you to ignore it. God knows that’s what everyone else does.”

“Because you are beautiful. I enjoy looking at beautiful people, and I decided a while ago not to deny myself the simpler pleasures of existence” 

“But I believe in true love, you know? I don't believe that everybody gets to keep their eyes or not get sick or whatever, but everybody should have true love, and it should last at least as long as your life does.”



Emotional and funny at the same time. Read it!
I haven`t seen the movie yet...

Book of July: Elizabeth Gilbert - Eat Pray Love

• “People think a soul mate is your perfect fit, and that's what everyone wants. But a true soul mate is a mirror, the person who shows you everything that is holding you back, the person who brings you to your own attention so you can change your life.

A true soul mate is probably the most important person you'll ever meet, because they tear down your walls and smack you awake. But to live with a soul mate forever? Nah. Too painful. Soul mates, they come into your life just to reveal another layer of yourself to you, and then leave.

A soul mates purpose is to shake you up, tear apart your ego a little bit, show you your obstacles and addictions, break your heart open so new light can get in, make you so desperate and out of control that you have to transform your life, then introduce you to your spiritual master...”

• “You need to learn how to select your thoughts just the same way you select your clothes every day. This is a power you can cultivate. If you want to control things in your life so bad, work on the mind. That's the only thing you should be trying to control.”  

• “The ingredients of both darkness and light are equally present in all of us,...The madness of this planet is largely a result of the human being's difficulty in coming to viruous balance with himself. ”

• “Problem is, you can’t accept that his relationship had a real short shelf life. You’re like a dog at the dump, baby – you’re just lickin’ at the empty tin can, trying to get more nutrition out of it. And if you’re not careful, that can’s gonna get stuck on your snout forever and make your life miserable. So drop it.”

“But I love him.”

“So love him.”

“But I miss him.”

“So miss him. Send him some love and light every time you think about him, then drop it.” 

• you need to learn how to select your thoughts just the same way you select what clothes you're gonna wear every day. This is a power you can cultivate. If you want to control things in your life so bad, work on the mind. That's the only thing you should be trying to control. Drop everything else but that. Because if you can't learn to master your thinking, you're in deep trouble forever.” 

I  loved it so much!
I laughed, I cried, I got goosebumps, I loved, I prayed, I listened and I was quiet. I simply loved the time that I `ve spent with this book.
:)

Márciusi könyvek

" Talán már nem élnék, ha nem hinnék (...). Szerintem csakis így lehet a dolgokban megnyugodni, ha az ember azt mondja: sors. Egyébként valami gúnyos és áttekinthetetlen összevisszaság volna az ember élete." (Dallos Sándor)

 
"Nem akarom, hogy azon az úton kövess engem, amelyen én haladok a célom felé. Járd a saját utadat, kövesd az általad meghatározott irányt, amely belső késztetéseidnek a leginkább megfelel. Ne fogadj el semmilyen állítást, csak azért, mert tőlem származik. Ha százszorosan igaz is, mégsem a te igazságod, nem a te tapasztalatod,és így nem is fogsz vele azonosulni. Az igazat valósítsd meg, és akkor magadévá fogod tenni az igazságot. Az igazat megvalósítók életpályáját tekintsd csupán bizonyítéknak arra, hogy a cél elérhető.Szabadulj meg attól a romlásba vezető hozzáállástól, amely kívűlről vár segítséget. Nem olyan tanítóra van szükséged,aki befolyásol,hanem olyanra, aki arra tanít, hogy ne hagyd magad befolyásolni.A legmélyebb igazságok a legegyszerűbb szavakba vannak öntve."
(Elisabeth Haich)

"Vannak, akiket annyira gyötör, mi lesz velük másvilágon, hogy nem tanulnak meg a földön élni."
(Harper Lee)

emlékezzetek!

Itt minden volt, itt minden múlt,
itt minden visszavár.
Itt régi nap nem alkonyult,
és nem lett ősz a nyár.
A pillanat itt megmarad,
hát adjatok kezet,
a kis sziget mindig szabad,
csak emlékezzetek.

Török Sándor
magyar író, műfordító és antropozófus
1904. február 25. — 1985. április 30.

Februári könyv 2

0
inShare

 

 

 

 

"...ha sors van, akkor nem lehetséges a szabadság; ha viszont szabadság van, akkor nincs sors, azaz, hogy akkor mi magunk vagyunk a sors..."

"Csak most látszik minden késznek, befejezettnek, megmásíthatatlannak, véglegesnek, íly roppant gyorsnak és rettentő homályosnak, úgy, hogy "jött": most, így utólag csupán, ha hátrafelé, a visszájáról nézzük. No meg persze, ha előre tudjuk a sorsot. Akkor, csakugyan, mindössze az idő múlását tarthatjuk számon."

"Új életet akkor kezdhetnék csak, ha újra megszületnék, vagy ha valami bántalom, betegség vagy efféle érné az elmémet, amit remélhetően tán csak nem kívánnak nékem."

"...nincs oly képtelenség, amit ne élnénk át természetesen, utamon, máris tudom, ott leselkedik rám, mint valami kikerülhetetlen csapda, a boldogság... Mindenki csak a viszontagságokról, a "borzalmakról" kérdez: holott az én számomra tán ez az élmény marad a legemlékezetesebb. Igen, erről kéne, a koncentrációs táborok boldogságáról beszélnem nékik legközelebb, ha majd kérdik. Ha ugyan kérdik. S ha csak magam is el nem felejtem."

Februári könyv 1

Egyik délután leemeltem a polcról ezt a régi kis könyvet, amit annyiszor átlapoztám már. Lapjai már sárgás színűek, s még az illata is olyan régies. Szép délután volt, most is teljesen magával ragadott!

 
Milyen jó lenne minden hónapban egy régi és egy új regényt elolvasni! 

Januári könyv 2

"Mit remélek ettől a könyvtől? Azt, hogy csendes forradalmat indít a szemléletünkben, ahogy a halálra és a haldoklókkal, és az életre és az élőkkel való törődésre tekintünk…"

Szögyal Rinpocse, nyugaton élő tibeti buddhista tanító és mester összefoglaló munkája a haldoklásról és a halálról szóló tradicionális tibeti tanokat magyarázza, és veti össze a modern világ halál-kutatásaival. A meditáció nagy mestere nyugaton eddig csak homályosan ismert, átfogó képet ad életről és halálról, kiegészítve A Tibeti Halottaskönyv tanításait. Szögyal Rinpocse az ősi hagyomány egyszerű, de mégis hatásos gyakorlatait mutatja be, amelyeket bárki, bármilyen vallási háttérrel elvégezhet, hogy értelmet adjon életének, segítse a haldoklókat és maga is felkészüljön a halálra. A tibeti hagyomány tanításai szerint a halál nagy lehetőség a megvilágosodásra. A halált követő folyamatban rejtett lényegünkkel találkozunk, ha erre felkészülünk, és végig tudjuk követni a folyamatot, akkor ott van a nagy lehetőség. A halál az élet része. Ha nem veszünk tudomást róla, attól még nem kerüljük el. A halálfolyamat – a tibeti buddhista hagyomány szerint – minden pillanatban megtörténik, és akár naponta az alvás ideje alatt teljes egészében végig is kísérhetjük azt, ami majd a fizikai testünk elhagyásakor is történni fog. A halálfolyamatnak és az azt követő időszaknak teljesen logikus magyarázata van, amit megérthetünk, ha megismerjük és megtapasztaljuk tudatunk alapvető természetét. Fontos tudni, hogy semmi olyan nem fog megtörténni velünk, ami most is ne történne meg. Ennek megértése, és a legbelső lényegiségünkkel való azonosulás által, tudatosak lehetünk életünkben, halálunkban, halál utáni állapotunkban, és az újraszületéseink során. Ez igazán boldoggá teszi életünket és halálunkat, és így más emberek halál folyamatában is hasznosak lehetünk. Ennek a szemléletnek a kialakításáról szól ez a könyv teljesen gyakorlati szempontból. Ugyanakkor a különböző tudatállapotok, bardók megismerése egyben a megvilágosodás felé vezető út is, hiszen saját magunk, tudatállapotaink megismeréséről van szó, és főleg a mindent magába foglaló tudat természetéről, mely életeink során mindig velünk van. A megvilágosodás útja és a boldogság nem választható külön, hiszen a végső boldogság maga a megvilágosodás.

Januári könyv

"Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál."

Jó volt újra olvasni ezt a remekművet s kicsit elgondolkodni rajta. Ajánlom nektek. Olvassátok (újra)!

boldogság!

Nincs egyetlen pillanat sem az életedben, amikor ne lenne meg mindened, ami a boldogsághoz szükséges. Gondolkodj el ezen egy pillanatra! Boldogtalanságodnak az az oka, hogy arra figyelsz, amid nincs, ahelyett, hogy arra összpontosítanál, amid éppen most van.
(Anthony de Mello)

A legmerészebb szülinapi ajándékom!

Köszönöm, I.! :)

Novemberi könyv

Hogy soha ne feledjem el! 

Köszönöm azt a pár csodálatos pillanatot!

Wass Albert: Csaba

• A széles, üres utcán egymagában jött a lámpagyújtó ember, s valami roppant vigasztaló erő volt abban, hogy jött, a maga idejében, mint mindig, lassú imbolygással a Főtér felől. Mert a nagy, magányos utcán, a sok néma kapu és ablak között, mikor bent a szobákban felnőtt emberek sírtak, ez a sok kigyúló, kicsi láng mégiscsak békességet és estét jelentett. Ó, milyen hatalmas ember egy ilyen lámpagyújtó! Amikor mindenki fejvesztetten kapkod, mindenki jajgat és panaszkodik, és sötét tikokat suttognak lezárt szobákban, mindenki fél és sír és szitkozódik: akkor ő jön egyes-egyedül, mintha nem történt volna semmi, és megszokott régi mozdulattal meggyújtja az alvó lámpásokat. Nem fél és nem sír, de amerre elhalad, jön a világosság vele az üres utcán végig. S a gyermek az ablakban didergő, nagy vágyat érzett akkor: lámpagyújtó leszek! S tudta, ha megnő, majd bejár minden utcát, ahol sötét van és hideg, és az emberek félve a szobákba bújnak. Világítóbot lesz a kezében, és rendre gyújtogatja majd a lámpásokat, hogy világosság legyen, s ne féljen senki se többet. Erre gondolt, s kint a lámpától lámpáig verődő embert nézte. Valami olyant érzett, amit még soha eddig. Nem tudta, mi az. Valami összeszorította a torkát, valami égette a szemeit, és valami fájt. És ugyanakkor, mintha valami felemelte volna, és valami ott bent a szíve tájékán nagyon szép és nagyon nagy volt abban a percben. Fel kellett szökjön az ablak mellől és berohanjon a belső szobába, ahol a nénik ültek.- Ilona néni! Ilona néni! Én lámpagyújtó leszek!

• Furcsa, ahogy az idő az ember fölött tovamegy. Események, emberek, gondolatok jönnek és mennek, érzések hullámzanak az ember lelkén keresztül, aztán egy idő múlva nem marad belőlük semmi. Elkallódnak szerte az életben, mint apró haszontalan holmik a házban. Itt-ott valami leszakad az emberből, valami láthatatlan kis lelki cafat, odaakad egy ajtókilincshez, egy-egy ablakpárkányhoz, rozoga padlóhoz, keskeny sétaúthoz. Az ilyeneket emlékeknek nevezzük, tiszteljük őket hosszabb-rövidebb ideig, aszerint, hogy mekkora bennünk a romantika. Aztán szépen és észrevétlenül végképpen elmaradnak mellőlünk, mint halk szavú régi barátok, vagy mint az élet, aki velünk indult s valahol egyszer lemaradt.
  
  Ez utóbbi a kedvenc Wass Albert idézetem. Amikor ehhez a részhez értem, hosszú percekig újra meg újra elolvastam. Annyi minden és mindenki eszembejutott. S lassan egy könnycsepp is leszaladt arcomon.
  ...
   

Wass Albert: Adjátok vissza a hegyeimet

• Ne mondjátok, hogy keressek magamnak máshol helyet a világban, mert nincsen ennek a világnak helye, ami az enyém volna azon az egyen kívül. Ne mondjátok, hogy befogadtok ebbe vagy abba az országba, mert nincsen nekem azokban az országokban semmi keresnivalóm. Ne mondjátok, hogy lelek magamnak hegyet a Kordillerrákban, vagy a Sierra Nevadán: mert a más hegyei azok, nem az enyimek. Az én számomra nincs szépségük és nincs békességük azoknak a hegyeknek. Adjátok vissza az én hegyeimet!

Azt hiszem mindenki érzi a fenti igazságot, aki hosszabb vagy rövidebb időre elhagyja az otthonát.
Én érzem, én tudom. Az otthon vár, haza kell mennem...
Otthon kell élnem...

Wass Albert: Kard és kasza

Otthon mindig azt gondoltam, hogy ha majd itt leszek New Yorkban, akkor csak angolul fogok olvasni, jó alkalom lesz ez arra is, hogy gyakoroljam a nyelvet és talán még a szókincsem is gyarapodjon.
Bevallom, nem így történt. Valahogy mégis szívesebben olvasok magyar könyveket.
S mivel ez a város jó nagy, s több percben, félórában, órában telik míg az ember célba ér, idő is sok jut az olvasásra.
Wass Albertet olvastam. A télen részt vettem egy Wass Albert felolvasó esten, s újra megjött a kedvem a regényeihez.
Lenyügözött a Kard és kasza.

Olvassátok el, ha eddig nem tettétek.

Pár kedves idézet belőle:

• Aki haragot visel a szívében, bárki ellen is, az vesse ki onnan, mert a szívben rejtőzködő harag megmérgezi a lelket, meg a testet.
•  A papok azt próbálják elhitetni az emberrel, hogy a pokol meg a mennyország az valahol a túlvilágon van, valami ismeretlen helyen, (...) pedig bolondság ez, bolondság bizony. A pokol is, meg a mennyország is itt van bennünk, életünk minden napjában. Ha az elfogultság útját járva gonoszat cselekszünk, az ördög belénk költözik és a lelkünket szorongatja. Ha a megértés útját választjuk s azt csináljuk, ami helyes és jó, akkor a mennyország békessége van bennünk, s mindegy, hogy mi történik, ezt a belső békességet nem veheti el tőlünk senki.
•  Az ember lelke olyan, mint a gyémánt, amit csiszolni kell hosszú időn keresztül, míg teljes fénye és szépsége kitisztul. Kinek ami hibája van, annak a hibának a kijavítása miatt vissza kell jönnie a földre újra meg újra.
• Ha egyszer azt mondod, hogy ekkor meg ekkor ott leszel valahol, és mégsem vagy ott, akkor csak egy mentséged lehet. Valami szörnyűséges dolog történt és elpusztultál. Mert, ha még élsz, csak egy kicsikét is, akkor is hírt adsz valamiképpen, hogy miért nem lehetsz ott, ahol várnak reád. Mert az emberi élet legdrágább kincse az idő, nem lehet pótolni semmivel. S aki másokat várakoztat, az időt lop el tőlük. Ha csak pénzt lop el másoktól, azt jóváteheti. De az ellopott időt nem lehet pótolni semmivel.
•  Akié a föld, azé a jövendő... de csak azé lehet a föld, aki együtt él vele, közel áll hozzá, aki megérti a föld szavát... magyarnak lenni Erdély földjén annyit jelent, mint mindig egy lépéssel előbb lenni... egy kicsit többnek lenni minden tekintetben... többet dolgozni, többet szenvedni, többet adni, többet tudni, többet érezni, többet gondolkozni... okosabbnak lenni, hajlékonyabbnak lenni... meghajolni a viharban, mint a mezőségi gyertyánfa, földig hajolni, ha kell... de meg nem törni soha! A fenyő hasad, a tölgyfa törik, de a gyertyán hajlik, mint az acélrugó és kiegyenesedik újra meg újra... Erdély földjén csak a gyertyán-embernek van jövendője.

Great Gatsby

Great Gatsby




Lana Del Rey: Young and Beautiful





Florence + The Machine: Over the Love






Sia: Kill and Run



“And so with the sunshine and the great bursts of leaves growing on the trees, just as things grow in fast movies, I had that familiar conviction that life was beginning over again with the summer.”

 “There must have been moments even that afternoon when Daisy tumbled short of his dreams -- not through her own fault, but because of the colossal vitality of his illusion. It had gone beyond her, beyond everything. He had thrown himself into it with a creative passion, adding to it all the time, decking it out with every bright feather that drifted his way. No amount of fire or freshness can challenge what a man will store up in his ghostly heart.”

 “Gatsby believed in the green light, the orgastic future that year by year recedes before us. It eluded us then, but that's no matter - to-morrow we will run faster, stretch out our arms farther ... And one fine morning ---”

Júniusi könyv - Book of June

Májusi könyv - Book of May

• Valamiben hinni annyit jelent, mint gondolatban felépíteni vagy "megteremteni", aztán kitartani a gondolat mellett, és kételyek nélküli teljes belső bizonyossággal tudni, hogy a kívánt eredmény előbb-utóbb a fizikai világban is megjelenik. 

• Eredetileg olyanok vagyunk, mint egy rendkívül értékes, de csiszolatlan gyémánt, aminek közepében ott világít lényünk lényege, az isteni szikra, a Fény. Ahhoz, hogy valódi, ragyogó drágakővé válhassunk, fényesre kell csiszolnunk a durva felületeket.