H a r m ó n i a: Zöld

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Zöld. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. április 26., kedd

Reményik Sándor: Föld

Alkonybanyúló, fekete szántás,
Őstelevény Te, szomorú barázdás,
Ki rejted, őrzöd a jövő életet:
Szenteltessék meg Föld, a Te neved.

Szenteltessék meg a Te neved, Föld,
Akiben minden új alakot ölt.
Nyugalomba fordul a szív, az árva,
Kalászba a mag, a halott virágba.

Ki felszívod az esőt, harmatot,
S ajándokul a tengernek adod,
Ki kebled sziklabordái alatt
Fakasztasz zúgó, szent folyamokat.

Kinek szívébe vágyón ereget
Az óriásfa örök gyökeret,
Az emberfecskék fészkét aki tartod,
S tűröd, hogy megtiporják tisztes arcod.

Mint anyához a tékozló fiút,
Hozzád hoz vissza minket minden út,
Szemünk, habár a fény tengerét issza,
Lecsukódni csak hozzád kerül vissza.

Ha Ikarosnak szárnya eltörött,
Te adsz neki még álmot, örömöt,
Rögöt, munkálni arccal napkeletnek,
S göröngyöt, amit majd utána vetnek.

2014. május 29., csütörtök

I see fire

Hatalmas park, a benne nyugvó sárkánnyal... ahogy megláttam, csakis a lenti dal juthatott eszembe. Szép... mindkettő!

2014. április 20., vasárnap

Tanítás!

Mindig beteljesedik, amire lasszót vet égő fantáziád.
Életfa nő belőle. Leszüreteled a magját.
Teremtő mágus vagy. Jól válaszd meg vetésed talaját.

(Szepes Mária)

2014. április 14., hétfő

Repcemezők

Napsütés és csodálatosan szép sárga mezők... Szép vasárnap!

2014. április 9., szerda

2014. március 3., hétfő

the best eight months of my life!

2014. január 14., kedd

Vágytam már a magasságra, vágytam arra, hogy valami fenségest lássak, tapasztaljak.
Én mindig úgy vagyok, hogy ha nagyon vágyom valamire, nem számít az, hogy áldozatot kell kozni érte, hogy meg kell izzadni, el kell fáradni. Nem is éreztem, hogy nehéz lenne az út felfelé. Hajtott a kíváncsiság, a mélységes csodálat, és minden egyes lépés után újra meg újra rájöttem, hogy milyen szép világunk van, mennyi mindent tud nyújtani, ha képesek vagyunk meglátni azt.
Az út felfelé hosszú volt és meredek: Néha egyedül mentem, néha pedig vittelek magammal, hogy lásd te is a hegyet, amit úgy szeretsz.

2013. szeptember 4., szerda

Bonsai Museum - Brooklyn Botanic Garden

Brooklyn Botanic Garden's extensive bonsai collection is one of the finest in the world. The collection of approximately 350 trees is the second oldest in the country and one of the largest on public display outside Japan, with as many as 30 specimens on exhibit at any given time. Cold-temperate trees form the core of the collection, but tropical, subtropical, Mediterranean, and warm-temperate species are also represented.
(http://www.bbg.org/discover/gardens/bonsai_museum)

Boldogok, akik tudják, hogy miért élnek, mert akkor azt is megtudják, hogyan éljenek.
Boldogok, akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelenül azt tenniük, amit mindenki tesz.
Boldogok, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek, mert örömes lesz az életük.
Boldogok, akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és aludni, mert mosolyogva ébrednek fel és örömmel indulnak útjukra.

Gyere te is pihenj meg velem nap mint nap. Ülj le nyugodtan :)

Please take a seat and relax. I want this blog to be a drop of harmony. :)

Ég és Föld

“Alkosd és ápold lelkedet, mint egy kertet,
vigyázz az élet évszakaira,
mikor a gyomlálás,
a gazszedés, a trágyázás ideje van,
s a másikra, mikor minden kivirul lelkedben, s illatos és buja lesz, s megint a másikra, mikor minden elhervad,
s ez így van rendjén, s megint a másikra,
mikor letakar és betemet fehér lepleivel mindent a halál.
Virágozz és pusztulj, mint a kert: mert minden benned van.
Tudjad ezt: te vagy a kert és a kertész egyszerre.”
(Márai Sándor: Ég és Föld)

Életművészet

“Elfogadni tudni a boldog napokat,
de az örömteleneket is.
Sem kicsordulni, sem elsivárulni.
Sem elcsorbulni, de túl sokat sem érni.
Sem szónokolni, sem elnémulni.
Nem megtenni gyorsan, de nem is késlekedni.
Nem hivalkodni, és nem tetszelegni -
sem az éles kést, sem a díszes cserepet nem kíméli az idő.
Az előbbi elcsorbul, az utóbbi színét veszti.
Utat választani, de nem a sikerét, hanem a boldogságét.
Az úton járni, majd végigmenni,
a nagyságot az erénnyel, és nem a szerencsével mérni.
Egyszerűen boldognak lenni – dísz, ragyogás, külcsín nélkül.”

(Tatiosz)

Senki sem ígérte, hogy az élet harmonikus, döccenő nélküli. Anyám azt mondta, egyet tanulj meg: hétfőn hétfő, kedden kedd. Egyik sem ikertestvér. Hogy mit hoz a kedd, azt ne kezdd el siratni félelmedben hétfőn. Hogy mit adhat a kedd, azt ne tervezd hétfőn. Hátha nem hozza be. Az egyik nap ilyen, a másik olyan. Egyetlenegyet kell megjegyezni, ha harmonikusan élni akarsz. Ha jót hoz, akkor józanul viseld, hogy most örömöd van. Józanul és fegyelemmel. És ha baj van, azt is viseld józanul és fegyelemmel. Engem erre neveltek. (Szabó Magda)

H a r m ó n i a