A Föld napjára

Reményik Sándor: Föld

Alkonybanyúló, fekete szántás,
Őstelevény Te, szomorú barázdás,
Ki rejted, őrzöd a jövő életet:
Szenteltessék meg Föld, a Te neved. 

Szenteltessék meg a Te neved, Föld,
Akiben minden új alakot ölt.
Nyugalomba fordul a szív, az árva,
Kalászba a mag, a halott virágba. 

Ki felszívod az esőt, harmatot,
S ajándokul a tengernek adod,
Ki kebled sziklabordái alatt
Fakasztasz zúgó, szent folyamokat. 

Kinek szívébe vágyón ereget
Az óriásfa örök gyökeret,
Az emberfecskék fészkét aki tartod,
S tűröd, hogy megtiporják tisztes arcod. 

Mint anyához a tékozló fiút,
Hozzád hoz vissza minket minden út,
Szemünk, habár a fény tengerét issza,
Lecsukódni csak hozzád kerül vissza. 

Ha Ikarosnak szárnya eltörött,
Te adsz neki még álmot, örömöt,
Rögöt, munkálni arccal napkeletnek,
S göröngyöt, amit majd utána vetnek.

H U M A N

Szépséges, mély, elgondolkodtató.
Könnyeket fog fakasztani minden bizonnyal, de érdemes megnézni.
Ajánlom szeretettel.

Cambridge and The theory of everything

It is clear that we are just an advanced breed of primates on a minor planet orbiting around a very average star, in the outer suburb of one among a hundred billion galaxies. BUT, ever since the dawn of civilization people have craved for an understanding of the underlying order of the world. There ought to be something very special about the boundary conditions of the universe. And what can be more special than that there is no boundary? And there should be no boundary to human endeavor. We are all different. However bad life may seem, there is always something you can do, and succeed at. While there is life, there is hope.
(Stephen Hawking)



Csodálatos város, szép film.

Filmajánló

Ha valami igazán megrázó, felemelő, csodálatos filmet akarsz megnézni és lelkileg is felkészültél mélységeket és magasságokat megélni két óra alatt, akkor nézd meg (eélőzetes nélkül).

Van még különleges ember a világon!

László Noémi: Fél lábon

Ki gondolná: a sors csupa
szimpla sztori.
Hogyan kell magunktól magunk
megfosztani.
Hogyan kell fél lábon
guggolni le.
Megedzeni az ént, aztán
bírni vele.
Ki gondolná: az út csupa
ihaj-csuhaj.
Fejünkről hogy csorog alá
a vaj.
Vállunkra hogy nehezedik
csak ami nincs.
Hogyan görbül, pattog, törik
a vad gerinc.
Ki gondolná: a lég csupa
szárnycsattogás.
A benne-lét meg átmeneti
bérlakás.
Hogyan kell ebből átmenteni -
jaj, de mit?
Vagy egyszerűen
megölelni valakit?

Téli kirándulás 2 (2015. Január)

Szakadó eső, köd, napsütés, tomboló orkán, szelíd tavasz, perzselő nyár, tarka ősz, zöldellő erdő, azúrkék óceán... Nem látod, nem tudod. Mert háttal ülsz. Háttal az ablaknak. Amin túl ott a világ. Szakadó esővel, köddel, napsütéssel, tavasszal, ősszel, tóval, óceánnal... annyi mindennel. De te nem fordulsz meg. Nem fordulsz meg, mert félsz. Félsz attól, hogy a látvány magával ragad, és netán majd ki akarsz lépni az ajtón. Ezért inkább háttal ülsz, és azt hazudod magadnak, hogy szebb az, amit magad előtt látsz, mint ami mögötted van. 

(Csitáry-Hock Tamás)

 

Téli kirándulás 1. (2014. December)

A decemberi örömök képekben is érkeznek, hogy gyűljenek az emlékek, amire majd jó visszanézni.

•  a két legaranyosabb pingvin, olyan mintha Ő és Én lennénk :)

•  a legviccesebb hal, fütyül a világra :), azóta is emlegetjük :)

•  a kedvenc "ruhába" öltözött hal

•  csodálatos 1.

•  csodálatos 2.

•  ahol a könyvek laknak...

•  December, ragyogó napsütés, kék ég és városnézés:

Robot Koch x Susie Suh: Here With Me

Sunday evening mood...

No ordinary world :)

Otthon

Otthon az, ahova hazatérsz. Ahol valaki vár este. Ahol ismered a fal kopásait, a szőnyeg foltjait, a bútorok apró nyikorgásait. Ahol úgy fekszel le az ágyba, hogy nem csak alszol, hanem pihensz. Nem csak pihensz, hanem kipihened magad. Kipihened az életet, az embereket, mindent. Ahol otthon vagy, az az otthon. Nem kell hozzá sok. Elég egy szoba. Ha tízen vagytok benne, az se baj. Ha mind a tízen egyek vagytok ebben, hogy haza tértek, amikor este hazatértek. Nem kell hozzá sok, csak egy szoba és egy érzés. Egy egészen egyszerű állati érzés: hogy ma itt élek. Van egy ágy, amiben alszom, egy szék, amire leülök, egy kályha, ami meleget ad. És hogy ebben a körülöttem lévő széles, nagy és furcsa világban ez a kis hely nem idegen és ma az enyém. Jól érzem magamat benne, ha kinézek az ablakon és kint esik az eső, vagy süvölt a szél. És hogy ha ide este bejövök, meglelem azokat, akik még hozzám tartoznak. Ez az otthon. Minden embernek módja van hozzá. Egy szűk padlásszoba is lehet otthon. Egy pince is. Még egy gallyakból összetákolt sátor is otthon lehet. Ha az ember önmagából is hozzáad valamit. Elég egy szál virág, amit az útszélen találtál. Egy fénykép, amit éveken keresztül hordoztál a zsebedben. Egy könyv az asztalon. Egy ébresztőóra. Mit tudom én: ezer apró kacat ragad az emberhez útközben. (...) Ha mindezt érezni tudod: nem vagy otthontalan a világon.

(Wass Albert)

Repcemezők

Napsütés és csodálatosan szép sárga mezők... Szép vasárnap!

Keserűség

Érezted-e valaha azt, hogy a keserűség annyira marja a torkodat, hogy már lélegezni sem tudsz tőle?
Kívánom, hogy soha ne éld ezt át, főleg nem olyan pillanatban, amikor örvendened kellene, s mégsem tudsz felemelkedni...
Néha ki szeretnék szállni ebből a világból!

Via Quadronnooo... ( :

 

My favourite restaurant in NYC. 

Love, love, love!

Első év!

Ahova te mégy, oda megyek, és a hol te megszállsz,ott szállok meg; néped
az én népem, és Istened az én Istenem.
(Ruth  1:16)

Missed Connections on the New York Subway

"Needless to say I love the subway. I glean all my characters from my fellow passengers. The same sorts of things which attracted me to Missed Connections, I find on the train: subtle interactions, eccentricity, beauty, sorrow, secrets, kindness, generosity, excellent hairdos. Every sort of person imaginable and unimaginable."

Source:
http://missedconnectionsny.blogspot.ro/2012_01_01_archive.html


Kedvenc new york-i metrós poszterem. Élethű ábrázolása mindazoknak az embereknek, akik hozzátartoznak ennek a városnak az életéhez, mindennapjaihoz.
Szinte el sem hiszem, hogy tavaly ilyenkor ugyanígy ültem a metrón naponta kétszer s közben néha élőzenét, máskor kéregető sztoriját hallgattam, néha olvastam, máskor prédikáció fültanuja voltam, néha beszélgető partnerre találtam, máskor pedig csak pihentem és figyeltem az embereket.
Megszerettem ezt a várost! És ez már visszafordíthatatlan!

:)