A Föld napjára

Reményik Sándor: Föld

Alkonybanyúló, fekete szántás,
Őstelevény Te, szomorú barázdás,
Ki rejted, őrzöd a jövő életet:
Szenteltessék meg Föld, a Te neved. 

Szenteltessék meg a Te neved, Föld,
Akiben minden új alakot ölt.
Nyugalomba fordul a szív, az árva,
Kalászba a mag, a halott virágba. 

Ki felszívod az esőt, harmatot,
S ajándokul a tengernek adod,
Ki kebled sziklabordái alatt
Fakasztasz zúgó, szent folyamokat. 

Kinek szívébe vágyón ereget
Az óriásfa örök gyökeret,
Az emberfecskék fészkét aki tartod,
S tűröd, hogy megtiporják tisztes arcod. 

Mint anyához a tékozló fiút,
Hozzád hoz vissza minket minden út,
Szemünk, habár a fény tengerét issza,
Lecsukódni csak hozzád kerül vissza. 

Ha Ikarosnak szárnya eltörött,
Te adsz neki még álmot, örömöt,
Rögöt, munkálni arccal napkeletnek,
S göröngyöt, amit majd utána vetnek.

naplemente

szavak nélkül

nyár

Augusztusban ezen a szigeten is volt nyár. Bár nem megszámlálhatatlanok ezek a  napok.
Kettőre nagyon jól emlékszem.
Egyiket a parkban töltöttem, másikat az erdőben.
Ahogy kiértem az erdőből, ez a látvány fogadott:

learatott búzatábla és tűző forróság.
Nagyon szerettem ezt a napot!

Cambridge and The theory of everything

It is clear that we are just an advanced breed of primates on a minor planet orbiting around a very average star, in the outer suburb of one among a hundred billion galaxies. BUT, ever since the dawn of civilization people have craved for an understanding of the underlying order of the world. There ought to be something very special about the boundary conditions of the universe. And what can be more special than that there is no boundary? And there should be no boundary to human endeavor. We are all different. However bad life may seem, there is always something you can do, and succeed at. While there is life, there is hope.
(Stephen Hawking)



Csodálatos város, szép film.

Júniusi nyár

Bújtunk a lomb közé, nem volt máshova bújnunk.

Félrehajtott bokor meg ág sebezte ujjunk,

keresve a helyet, hol minket senki se,

s mi láthatunk egy rést, mely kék éggel tele;

ahol magunk vagyunk, elzárva a világtól,

s mégis egész világ velünk, ha a madár szól;

hol lágy fekvőhelyet igér tömött avar,

s az alkony betakar bársony árnyaival.

(Somlyó György)

6.6.15

Otthon

Egyik barátom nemrég megfogalmazta, hogy mit jelent az otthon neki. Nagyon tetszett, amit mondott, ezért le is jegyeztem.
Nekem most nagyon aktuális, hiszen egy hét múlva otthon leszek és pont így érzek.

"Az otthon olyan mint a pit stop. Tudod, a Formula 1 autók oda húznak be tankolni, kerékcserére. Onnan indul az ember. Mindennel megpakolva s aztán futja eszeveszettül a köröket. De néha visszatér feltankolni. Megpihen, lead, átvesz és indul. De ott nem maradhat. Ilyen az otthon is, legalábbis ez. Egyelőre, mert ez az elsődleges.
Enélkül meg nem üzemelne.

Hát így az otthonnal."

Téli kirándulás 2 (2015. Január)

Szakadó eső, köd, napsütés, tomboló orkán, szelíd tavasz, perzselő nyár, tarka ősz, zöldellő erdő, azúrkék óceán... Nem látod, nem tudod. Mert háttal ülsz. Háttal az ablaknak. Amin túl ott a világ. Szakadó esővel, köddel, napsütéssel, tavasszal, ősszel, tóval, óceánnal... annyi mindennel. De te nem fordulsz meg. Nem fordulsz meg, mert félsz. Félsz attól, hogy a látvány magával ragad, és netán majd ki akarsz lépni az ajtón. Ezért inkább háttal ülsz, és azt hazudod magadnak, hogy szebb az, amit magad előtt látsz, mint ami mögötted van. 

(Csitáry-Hock Tamás)

 

Téli kirándulás 1. (2014. December)

A decemberi örömök képekben is érkeznek, hogy gyűljenek az emlékek, amire majd jó visszanézni.

•  a két legaranyosabb pingvin, olyan mintha Ő és Én lennénk :)

•  a legviccesebb hal, fütyül a világra :), azóta is emlegetjük :)

•  a kedvenc "ruhába" öltözött hal

•  csodálatos 1.

•  csodálatos 2.

•  ahol a könyvek laknak...

•  December, ragyogó napsütés, kék ég és városnézés:

Új :)

Kedves Barátaim, Olvasóim!

Boldog, sikeres, különleges pillanatokkal teli Új Évet kívánok nektek!

Tudom, hogy már kezd elmúlni az ünnepi hangulat és már az első munkahét is mindjárt véget ér, de én akkor is emelem a poharam erre az évre és a jókat, az örömöket kívánom az év minden napjára, nem csak a különleges alkalmakra!

New Yorkban kedvenc italommá vált a pezsgő, ezért így kívánok erre az évre magamnak és nektek sok olyan pillanatot, amikor pezsgőt bonthatunk és igazán örülhetünk.

Köszönöm, hogy olvastatok az elmúlt évben, remélem találtatok újat, szépet, elgondolkodtatót.

Ha tehetitek tartsatok velem ebben az évben is.

Izgalmas út előtt állunk! 

Szeretettel, 

Harmony :)

Karácsony III napja

Ez az ünnep a családról szól, az együttlétről, a szeretetről. Ez így jó is, viszont amikor távol vagy a szeretteidtől, az otthontól, úgy érezheted, nem fog mindez összejönni, nem lesz igazi ünnep.
Én most, ezen a napon, örömmel írhatom, hogy néha a távolság annyira összehozza a családot, hogy minden fent említett érzés, hangulat, körülmény megteremtődik több ezer kilométer távolságból is.
Hiszem, hogy a távolság néha segíthet egy családnak jobban egymásra figyelni, ölelések nélkül bár, de boldog Karácsonyt teremteni.

 

Remélem mindannyiatoknak szeretetteljes, áldott volt az Ünnep!

test.

no matter where

you go, it could

all be simple.

you just have to 

believe in impossible

things and 

impossible things

will begin to

happen.

r. m. drake

December 11.

Újabb ünnep.
Élj sokáig kedves Testvérem!
A lehető legjobbakat kívánom neked életed minden percére.
Jó, hogy vagy nekem!

Elmúlt idők romjai

Őszi hétvége a kastélyban. A romok között. Mert már elmúlt minden ami volt.
Éltek és haltak itt, évekig. De most már vége. Csak a kő maradt meg s hétvégén pár kíváncsi ember.
Más volt... nemesebb, magasztosabb, szebb élet.
Most már csak történelem.

Fuss!

Dátum: 2014. szeptember 9
Időpont: 18:30
Helyszín: Dimbes-dombos park
Távolság: 6.80 km
Hangulat: :) :) :)
Zene: Kowalsky meg a Vega: Még nem éden c. album
Megjegyzés: Mindent megér ez az album :)
 

Kormorán: Ének

Esik az eső, kitartóan áztatja a földet, a füvet. Ősz lett hirtelen. Legyen ezért ez a dal a mai napra!

Aranysárga augusztus

Hamarosan vége van az augsztusnak, s ahol most én vagyok, lassan már a nyárnak is...
Nagyon sok minden történt ebben a hónapban, de sajnálatos módon még egy bejegyzés sem került közzé ezekről a pillanatokról. Próbálok mindent újra felidézni s amit lehet maradandóvá is tenni.

Elsőként legyen ez a vidám dal, ami nagyon sokszor jobbá varázsolta a napom! :)

Amilyen hülye ez a dal, én úgy szeretem :) s a benne elrejett nagy igazságokat...

Ahonnan jöttél elillan,
Amerre tartasz sehol még.
Az élet a kettő között van,
A Sors furfangos ajándék.
Születsz, hogy mesés álmokat építs
De inkább leépülsz.
Ott állsz egy sorban feladni
Belehalni készülsz.

Szeretlek, bármit tehetnél,
Szeretlek-másképp mondani.
Nem lehet. Nem is tudom miért,
szeretnél többet hallani.
Bocsáss meg mindent magadnak!
Hisz egyszer úgyis elévül.
Semmi rossz nem tart örökké.
Végül megszépül…

Jó az, ha mindent ahogy van,
Úgy el tudsz fogadni!
A baj mindig múló állapot.
Nem kell folyton keresni!
Ha fejjel vagy a homokban,
Nem látszik, hogy milyen szép ez a nap,
Hogy milyen kék az ég.

Refrén:
Amilyen hülye vagy,
Én úgy szeretlek.
Tán nem is tudod,
Milyen csoda vagy.
Amilyen hülye vagyok,
Beleszerettem az életbe meg
Mindenbe, mit ad!

Születsz, hogy tanulj, amíg lehet.
Felnősz, azt mondod, hogy te már,
Túl vagy majdnem mindenen,
Rád már nem sok dolog vár.
Bocsáss meg mindent magadnak!
Hisz egyszer úgyis elévül.
Semmi rossz nem tart örökké
Végül megszépül…

Jó az, ha mindent ahogy van,
Úgy el tudsz fogadni!
A baj mindig múló állapot.
Nem kell folyton keresni!
Ha fejjel vagy a homokban,
Nem látszik, hogy milyen szép ez a nap,
Hogy milyen kék az ég.

Refrén:
Amilyen hülye vagy,
Én úgy szeretlek.
Tán nem is tudod,
Milyen csoda vagy.
Amilyen hülye vagyok,
Beleszerettem az életbe meg
Mindenbe, mit ad!

Már megint hülye vagy,
Én meg úgy szeretlek,
Tán nem is tudod,
Milyen csoda vagy.
Amilyen hülye vagyok,
Beleszerettem az életbe meg
Mindenbe, mit ad!

Jó az, ha mindent ahogy van,
Úgy el tudsz fogadni!
A baj mindig múló állapot.
Nem kell folyton keresni!
Ha fejjel vagy a homokban,
Nem látszik, hogy milyen szép ez a nap,
Hogy milyen kék az ég.

Amilyen hülye vagy,
Én úgy szeretlek.
Tán nem is tudod,
Milyen csoda vagy.
Amilyen hülye vagyok,
Beleszerettem az életbe meg
Mindenbe, mit ad!

Már megint hülye vagy,
Én úgy szeretlek,
Tán nem is tudod,
Milyen csoda vagy.
Amilyen hülye vagyok,
Beleszerettem az életbe meg
Mindenbe, mit ad!

Bók

Ugye a gyerekek igazat mondanak? Ma egy három éves kisfiú azt mondta, hogy szép vagyok :)

Dsida Jenő: Álmatlan éjszaka

Ágyamban fekszem este. Az órából kihulló
nagy, hosszú perceket az ujjaimra sodrom,
s amíg ringat az ágyam s lágyan ringat a sodrony,
eszembe jut, hogy minden vágyak íze múló.

Az ablak nyitva áll s az acélos messzeségből
tompán fölsír és búgva egy-egy távol vonat
s a búgás elhal, mint az éjbe az alkonyat
és újra fölsír, mint az emlék szava régről. 

Aludni nem tudok, a fütty, a kürt kisért,
elröppent már az angyal is, ki lenne őröm,
kínzó és forró ráncok gyűrődnek lepedőmön
s izzadt karom kitárom, kinyúl a semmiért.

Sötétben áll az erkély és hűs eső szemerkél,
alszik a rózsagömb is a vékony, csonka póznán
s elgondolkodom: ha most csöndesen kilópóznám
s rózsát szednék csokorba, többet százezernél...

Vagy csak ezret, csak százat, vagy csak huszat, tizet
s a szúró tüskeszárat ujjaimba ásva,
rohannék boldogan ki a füttyös állomásra
s lobogtatnám a csokrot, a rózsát, a tizet. 

S a búgó fütty közelről harsogna, tépne, fájna
s a füstös vén kapú, a jövőknek boldog ív,
kiengedne a vöröslámpás lokomotiv
robogna be robajjal, zörögve és zihálva. 

És mindenkinek jönne anyja, vagy nővére,
vagy kedvese s míg fölsír sok-sok örömsikoly,
úgy állnék, mint kinek a szíve vére foly
s a csokrot szerteszornám a perron bús kövére.

1929

"Sorsod drámájának nem csak szereplője, de szerzője is vagy, és most is írod és játszod, szüntelenül." 

(Müller Péter)