A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Belső utam. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Belső utam. Összes bejegyzés megjelenítése
2016. április 26., kedd
2015. július 20., hétfő
Falcsik Mari: Feminin
nő vagyok: gondolkodom de nem abból tudom hogy élek
azt abból tudom hogy szenvedek
abból hogy mint valami tartály telik bennem a lélek
felgyűlve benne rengeteg
olajos vastag fájdalom
és ez korántsem érdem
nem azért érzek mert jó vagyok
csak mert bennem így mozog a sűrű vér az érben
évekig hordozódik benne az a sok
alvadhatatlan érzelem
nekem sem az: neked miért is lenne könnyű énvelem
nő vagyok: gondolkodom de nem abból tudom hogy élek
azt abból tudom hogy szenvedek
abból hogy mint valami tartály telik bennem a lélek
felgyűlve benne rengeteg
olajos vastag fájdalom
és ez korántsem érdem
nem azért érzek mert jó vagyok
csak mert bennem így mozog a sűrű vér az érben
évekig hordozódik benne az a sok
alvadhatatlan érzelem
nekem sem az: neked miért is lenne könnyű énvelem
Címkék:
Belső utam,
Me and myself,
Vers
2015. július 1., szerda
A dalunk
When your legs don't work like they used to before
And I can't sweep you off of your feet
Will your mouth still remember the taste of my love?
Will your eyes still smile from your cheeks?
And, darling, I will be loving you 'til we're 70
And, baby, my heart could still fall as hard at 23
And I'm thinking 'bout how people fall in love in mysterious ways
Maybe just the touch of a hand
Well, me - I fall in love with you every single day
And I just wanna tell you I am
So honey now
Take me into your loving arms
Kiss me under the light of a thousand stars
Place your head on my beating heart
I'm thinking out loud
Maybe we found love right where we are
When my hair's all but gone and my memory fades
And the crowds don't remember my name
When my hands don't play the strings the same way (mmm...)
I know you will still love me the same
'Cause honey your soul could never grow old, it's evergreen
And, baby, your smile's forever in my mind and memory
I'm thinking 'bout how people fall in love in mysterious ways
Maybe it's all part of a plan
Well, I'll just keep on making the same mistakes
Hoping that you'll understand
That, baby, now
Take me into your loving arms
Kiss me under the light of a thousand stars
Place your head on my beating heart
Thinking out loud
Maybe we found love right where we are (oh ohh)
La la la la la la la la lo-ud
So, baby, now
Take me into your loving arms
Kiss me under the light of a thousand stars
Oh, darling, place your head on my beating heart
I'm thinking out loud
Maybe we found love right where we are
Oh, baby, we found love right where we are
And we found love right where we are
And I can't sweep you off of your feet
Will your mouth still remember the taste of my love?
Will your eyes still smile from your cheeks?
And, darling, I will be loving you 'til we're 70
And, baby, my heart could still fall as hard at 23
And I'm thinking 'bout how people fall in love in mysterious ways
Maybe just the touch of a hand
Well, me - I fall in love with you every single day
And I just wanna tell you I am
So honey now
Take me into your loving arms
Kiss me under the light of a thousand stars
Place your head on my beating heart
I'm thinking out loud
Maybe we found love right where we are
When my hair's all but gone and my memory fades
And the crowds don't remember my name
When my hands don't play the strings the same way (mmm...)
I know you will still love me the same
'Cause honey your soul could never grow old, it's evergreen
And, baby, your smile's forever in my mind and memory
I'm thinking 'bout how people fall in love in mysterious ways
Maybe it's all part of a plan
Well, I'll just keep on making the same mistakes
Hoping that you'll understand
That, baby, now
Take me into your loving arms
Kiss me under the light of a thousand stars
Place your head on my beating heart
Thinking out loud
Maybe we found love right where we are (oh ohh)
La la la la la la la la lo-ud
So, baby, now
Take me into your loving arms
Kiss me under the light of a thousand stars
Oh, darling, place your head on my beating heart
I'm thinking out loud
Maybe we found love right where we are
Oh, baby, we found love right where we are
And we found love right where we are
Címkék:
A hét örömei,
Belső utam,
Eat Pray Love,
Harmónia,
Me and myself,
Nyár,
Szép napok,
Zene
Eskü
"Mert ahová te mégy, oda megyek én is, és ahol te megszállsz, ott szállok meg én is. Néped az én népem, és Istened az én Istenem.
Ahol te meghalsz, ott halok meg, ott temessenek el engem is. Úgy tegyen
velem az Úr akármit, hogy csak a halál választ el engem tőled."
(Ruth 1:14-17).
Ennél többet nincs mit mondani... Csodálatos nap volt. Így éltük meg mindketten.
Megnyugodva, boldogan, együtt.
20.6.15
(Ruth 1:14-17).
Ennél többet nincs mit mondani... Csodálatos nap volt. Így éltük meg mindketten.
Megnyugodva, boldogan, együtt.
20.6.15
Címkék:
A hét örömei,
Belső utam,
Eat Pray Love,
Harmónia,
Me and myself,
Nyár,
Otthon,
Szép napok,
Történetek,
Útmutatók,
Ünnepek
At least we stole the show!
Darling, darling, oh, turn the lights back on now
Watching, watching, as the credits all roll down
Crying, crying, you know we're playing to a full house, house
No heroes, villains, one to blame
While wilted roses filled the stage
And the thrill, the thrill is gone
Our debut was a masterpiece
But in the end for you and me
Oh, the show, it can't go on
We used to have it all, but now's our curtain call
So hold for the applause, oh
And wave out to the crowd, and take our final bow
Oh, it's our time to go, but at least we stole the show
At least we stole the show
At least we stole the show
At least we stole the show
At least we stole the show
At least we stole the show
Watching, watching, as the credits all roll down
Crying, crying, you know we're playing to a full house, house
No heroes, villains, one to blame
While wilted roses filled the stage
And the thrill, the thrill is gone
Our debut was a masterpiece
But in the end for you and me
Oh, the show, it can't go on
We used to have it all, but now's our curtain call
So hold for the applause, oh
And wave out to the crowd, and take our final bow
Oh, it's our time to go, but at least we stole the show
At least we stole the show
At least we stole the show
At least we stole the show
At least we stole the show
At least we stole the show
12.6.15
Címkék:
A hét örömei,
Belső utam,
Me and myself,
Nyár,
Szép napok,
Történetek,
Zene
2015. június 29., hétfő
László Noémi: Fél lábon
Ki gondolná: a sors csupa
szimpla sztori.
Hogyan kell magunktól magunk
megfosztani.
Hogyan kell fél lábon
guggolni le.
Megedzeni az ént, aztán
bírni vele.
Ki gondolná: az út csupa
ihaj-csuhaj.
Fejünkről hogy csorog alá
a vaj.
Vállunkra hogy nehezedik
csak ami nincs.
Hogyan görbül, pattog, törik
a vad gerinc.
Ki gondolná: a lég csupa
szárnycsattogás.
A benne-lét meg átmeneti
bérlakás.
Hogyan kell ebből átmenteni -
jaj, de mit?
Vagy egyszerűen
megölelni valakit?
Címkék:
Belső utam,
Útmutatók,
Vers,
Világ
Június előtt... április
"Feküdj hanyatt, egyszer élünk
Erről többet nem beszélünk.
Körbe-körbe, egyre feljebb
Veled menni vagy elengedni
Szép az arcod, szép a ráncod,
Szép az élet nézd, hogy táncol..."
Címkék:
A hét örömei,
Belső utam,
Me and myself,
Szép napok
2015. május 8., péntek
2015. március 24., kedd
Otthon
Egyik barátom nemrég megfogalmazta, hogy mit jelent az otthon neki. Nagyon tetszett, amit mondott, ezért le is jegyeztem.
Nekem most nagyon aktuális, hiszen egy hét múlva otthon leszek és pont így érzek.
"Az otthon olyan mint a pit stop. Tudod, a Formula 1 autók oda húznak be tankolni, kerékcserére. Onnan indul az ember. Mindennel megpakolva s aztán futja eszeveszettül a köröket. De néha visszatér feltankolni. Megpihen, lead, átvesz és indul. De ott nem maradhat. Ilyen az otthon is, legalábbis ez. Egyelőre, mert ez az elsődleges.
Enélkül meg nem üzemelne.
Hát így az otthonnal."
Nekem most nagyon aktuális, hiszen egy hét múlva otthon leszek és pont így érzek.
"Az otthon olyan mint a pit stop. Tudod, a Formula 1 autók oda húznak be tankolni, kerékcserére. Onnan indul az ember. Mindennel megpakolva s aztán futja eszeveszettül a köröket. De néha visszatér feltankolni. Megpihen, lead, átvesz és indul. De ott nem maradhat. Ilyen az otthon is, legalábbis ez. Egyelőre, mert ez az elsődleges.
Enélkül meg nem üzemelne.
Hát így az otthonnal."
Címkék:
Belső utam,
Gondolatok,
Otthon,
Új utazás,
Útmutatók
2015. március 14., szombat
{egyensúly}
Milyen érdekes az ember...
Amikor szomorú, azt akarja, hogy boldog legyen.
Amikor boldog, akkor még többet kér a boldogságból.
Amikor nincs munkája, azt kívánja, bárcsak dolgozhatna.
Amikor munkája van, arra vágyik, hogy már vége legyen.
Amikor nem süt a Nap, azt kívánja, bárcsak jobb idő lenne.
Amikor süt a Nap, azt kívánja bárcsak ne égetne annyira.
Amikor fogyokúrázik, azt kívánja, bárcsak ehetne mindent, amit szeretne.
Amikor tornázik, azt kívánja, bárcsak ne ette volna meg azt, amit szeretett volna.
Amikor hallgat, azt kívánja, bárcsak ki tudná mondani, amit akar.
Amikor kimondja, amit akar, azt kívánja, bárcsak ne is mondta volna ki.
És a felsorolás folytatódhatna a végtelenig.
Mindig mást akarunk, mind amink van.
Hol van a határ?
Hol van az egyensúly?
Hol van a harmónia?
Azt hiszem a boldogsághoz, az életünk egyensúlyban való tartásához alapvetően szükséges a hálaadás, a magunkba tekintés és az a képesség, hogy meglássuk azokat az apró dolgokat, amik örömmel tölthetnek el.
Mert tudom, hogy nem csak jó van a világon, hogy eső is kell és napfény is, jó és rossz is, mosoly és könny is, ahhoz, hogy jobbak legyünk, és ahhoz, hogy teljes életet éljünk.
Kívánom, hogy megtaláljuk életünkben azt az egészséges egyensúlyt, a harmóniát.
Békés, nyugodt, hálával teli legyen a tavaszvárásunk, és ne felejtsük magunkat ránevelni arra, hogy meglássuk a jót.
Amikor szomorú, azt akarja, hogy boldog legyen.
Amikor boldog, akkor még többet kér a boldogságból.
Amikor nincs munkája, azt kívánja, bárcsak dolgozhatna.
Amikor munkája van, arra vágyik, hogy már vége legyen.
Amikor nem süt a Nap, azt kívánja, bárcsak jobb idő lenne.
Amikor süt a Nap, azt kívánja bárcsak ne égetne annyira.
Amikor fogyokúrázik, azt kívánja, bárcsak ehetne mindent, amit szeretne.
Amikor tornázik, azt kívánja, bárcsak ne ette volna meg azt, amit szeretett volna.
Amikor hallgat, azt kívánja, bárcsak ki tudná mondani, amit akar.
Amikor kimondja, amit akar, azt kívánja, bárcsak ne is mondta volna ki.
És a felsorolás folytatódhatna a végtelenig.
Mindig mást akarunk, mind amink van.
Hol van a határ?
Hol van az egyensúly?
Hol van a harmónia?
Azt hiszem a boldogsághoz, az életünk egyensúlyban való tartásához alapvetően szükséges a hálaadás, a magunkba tekintés és az a képesség, hogy meglássuk azokat az apró dolgokat, amik örömmel tölthetnek el.
Mert tudom, hogy nem csak jó van a világon, hogy eső is kell és napfény is, jó és rossz is, mosoly és könny is, ahhoz, hogy jobbak legyünk, és ahhoz, hogy teljes életet éljünk.
Kívánom, hogy megtaláljuk életünkben azt az egészséges egyensúlyt, a harmóniát.
Békés, nyugodt, hálával teli legyen a tavaszvárásunk, és ne felejtsük magunkat ránevelni arra, hogy meglássuk a jót.
Címkék:
Belső utam,
Eat Pray Love,
Gondolatok,
Harmónia
2015. március 2., hétfő
Öt évvel ezelőtt, február 28-án született ez a blog.
Müller Péter Szeretetkönyvében épp a harmóniáról olvastam azon az estén, ahogy a könyvet felnyitottam. Ez inspirálta a blogom címét.
Nem felejtem, ahogy otthon, a régi számtógépem előtt ültem és megírtam az első bejegyzésem.
Öröm töltött el, hogy ez valami újnak a kezdete, amivel majd foglalkozni lehet, ami segít összegyűjteni a kedvenc dolgaim és másokkal is megoszthatom.
Azóta sok mindent megélt ez a blog. A szülőktől való elköltözést, az országból, sőt a kontinensről való elköltözést, mozgalmas new yorki életet, lánykérést, aztán újabb költözést, s persze sok örömöt és szép perceket.
Ha kedvetek tartja maradjatok még velem, azok, akik olvastok. S mivel igazából nem tudom hányan és kik olvasnak, kérhetném, hogy valamilyen formában jelezzétek ezt? Megjegyzésben, emailben, közösségi oldalon...
Köszönöm!
Szeretettel,
Harmónia.
Müller Péter Szeretetkönyvében épp a harmóniáról olvastam azon az estén, ahogy a könyvet felnyitottam. Ez inspirálta a blogom címét.
Nem felejtem, ahogy otthon, a régi számtógépem előtt ültem és megírtam az első bejegyzésem.
Öröm töltött el, hogy ez valami újnak a kezdete, amivel majd foglalkozni lehet, ami segít összegyűjteni a kedvenc dolgaim és másokkal is megoszthatom.
Azóta sok mindent megélt ez a blog. A szülőktől való elköltözést, az országból, sőt a kontinensről való elköltözést, mozgalmas new yorki életet, lánykérést, aztán újabb költözést, s persze sok örömöt és szép perceket.
Ha kedvetek tartja maradjatok még velem, azok, akik olvastok. S mivel igazából nem tudom hányan és kik olvasnak, kérhetném, hogy valamilyen formában jelezzétek ezt? Megjegyzésben, emailben, közösségi oldalon...
Köszönöm!
Szeretettel,
Harmónia.
Címkék:
A hét örömei,
Belső utam,
Emlék,
Harmónia,
Me and myself,
Ünnepek
2015. február 4., szerda
Soós Gábor: Valójában, Igazából
Valójában gyáva vagyok.
Meséltem erről neked?
Bátorságom nem valódi
Maszk csupán, erőltetett
Próbálkozás végigmenni
Az úton, mely hozzád vezet
Valójában öreg vagyok
Leéltem több életet
Igazából nem vagyok jó
Hazudtam ebben neked
Abban bíztam, ha jónak látsz
Majd rajongásig megszeretsz
Beléd bújnék, onnan várnám
A rémítő végzetet
Élni gyáva, halni gyáva
Léteznem így, hogy lehet?
Valójában máz vagyok csak
Összegyűjtött értelem
A színeim sem valódiak
És szinte minden érzelem
Csak utánzat, mit filmen láttam
Átélnem miért nem lehet?
Néha, mikor senki nem lát
Csak eltűnök, nem elmegyek
Igazából semmi vagyok
És minden a te szemedben
Valójában én te vagyok
A beléd olvadt szerelmem
Igazából nem létezem
Csak a tudatod játszik veled
Valójában gyáva vagyok
Meséltem erről neked?
Címkék:
Belső utam,
Me and myself,
Vers
2015. január 28., szerda
2015. január 22., csütörtök
{barátság}
Az élet sokszor olyan mint egy thriller vagy egy bűnügyi dráma.
Az állítólagos jó fiúk elkapják a bűnözőt és a cinkos társát. Kihallgatják előbb egyiket, aztán a másikat.
Semmit sem lehet tudni arról, hogy mit mondott el a másik. Ugyanaz lesz-e a sztori, hasonló vagy teljesen más?
Mit mondasz el, mit vallasz be, mit teszel, hogy megmentsd a barátod?
Az állítólagos jó fiúk elkapják a bűnözőt és a cinkos társát. Kihallgatják előbb egyiket, aztán a másikat.
Semmit sem lehet tudni arról, hogy mit mondott el a másik. Ugyanaz lesz-e a sztori, hasonló vagy teljesen más?
Mit mondasz el, mit vallasz be, mit teszel, hogy megmentsd a barátod?
Címkék:
Belső utam,
Gondolatok,
Harmónia,
Hétköznapok,
Me and myself
2015. január 7., szerda
Új :)
Kedves Barátaim, Olvasóim!
Boldog, sikeres, különleges pillanatokkal teli Új Évet kívánok nektek!
Tudom, hogy már kezd elmúlni az ünnepi hangulat és már az első munkahét is mindjárt véget ér, de én akkor is emelem a poharam erre az évre és a jókat, az örömöket kívánom az év minden napjára, nem csak a különleges alkalmakra!
New Yorkban kedvenc italommá vált a pezsgő, ezért így kívánok erre az évre magamnak és nektek sok olyan pillanatot, amikor pezsgőt bonthatunk és igazán örülhetünk.
Köszönöm, hogy olvastatok az elmúlt évben, remélem találtatok újat, szépet, elgondolkodtatót.
Ha tehetitek tartsatok velem ebben az évben is.
Izgalmas út előtt állunk!
Szeretettel,
Harmony :)
Címkék:
A hét örömei,
Belső utam,
Gondolatok,
Harmónia,
Hétköznapok,
Me and myself,
Szép napok,
Új utazás,
Útmutatók,
Ünnepek
2014. december 4., csütörtök
2014. november 24., hétfő
Garai Gábor: Töredékek a szerelemről
Ki megvigasztaltad a testem, áldott legyen a te neved. Hazug voltál, hiú, hitetlen? Vakmerőbb, mint a képzelet! Hová hullsz? Én meszes közönybe. Nincs áhítat már nélküled. Csak nemléted fekete szörnye, és kábulat és szédület. És csönd. Irgalmatlan magányom többé már meg nem osztja más. Vár végső szégyenem: halálom. S nincs nélküled feltámadás. * Lehet, csak a hibátlan testedet szerettem, s föltárult, elengedett szépséged gyújtottam ki a szilaj szenvedély képzelt lángcsóváival? Lehet, hűséged, vadságod csupa varázsolt rongy volt, festett glória: én rádbűvöltem rajongón - te csak eltűrted jámbor hóbortjaimat? Lehet, hogy így volt. Akkor is neked köszönök mindent - s elvégeztetett. Fönntart még a tőled vett lendület. Már semmi sem leszek tenélküled. * Immár aligha változom meg: minden vonásom végleges. Mi eddig eszmém s mámorom lett, eztán sorsom törvénye lesz. * Aláaknázott terepen lépkedek feszes nyugalomban. Dühöm csak jelentéktelen legyek dünnyögésére robban: a folytonos életveszély morajától szemem se rebben; minden reményem benned él, halálomnál véglegesebben. * Mire megszüljük egymásnak magunkat, kihordunk annyi kínt, kívül-belül, hogy elszakadni egyikünk se tudhat többé a másiktól: feltétlenül valljuk egymást, mint gyermekét az anyja. - S akkor ha majd fájdalmak súlya nyom, fele bánatod én veszem magamra, és bűneid felét is vállalom. * Mióta szeretlek, eszméletem minden percében rád emlékezem, álmomban is te őrzöl meg talán, rólad tudósít munka és magány, veled lep meg hajnalom, alkonyom, s hozzád megyek, ha tőled távozom. * Nincs itt más lehetőség: lélek-fogytig a hűség szálai két szeretetnek végképp összeszövettek... * És Penelopém vár odahaza, szövi a remény álom-szőnyegét. Nincs termő nyara, kacér tavasza, néki ez a telt öröklét elég, hogy el ne múljék tőle a varázs, mit érkezésem, a bizonytalan sajdít belé, s a halk vigasztalás, hogy csak őérte őrzöm meg magam.
Címkék:
Belső utam,
Eat Pray Love,
Me and myself,
Vers
2014. november 11., kedd
November 9
Születésnap. Immár a huszonkilencedik. Jó sok kilences szám ebben az évben :) Szeretem s kicsit mégis hihetetlen, hogy így elrepült az idő. Nem érzem a hátam mögött ezeket az éveket, azaz nem súlyként érzem. Hiszem, hogy mindannyiunkban vannak olyan megváltoztathatlan tulajdonságok, személyiségvonások, amiket mindig magunkkal hordozunk. Kilenc évesen is és huszonkilenc évesen is.
Az elmúlt időben sok visszajelzést kaptam, barátoktól, munkakörből, ismerősöktől, távoliaktól és közeliektől. Jó látni, hogy más mit lát...
- Amióta magam tudom féltem az egerektől. Most sincs másképp :) Nevetnek is ezért rajtam.
- Mindig azt mondták, hogy sokat tudok beszélni, magyarázni. Rövid videó rögzítette a minap, ahogy gesztikulálok és kellő hangerővel mondom a történetem :) Kacagnom kellett, de én voltam, vagyok :)
- Számtalanszor hallottam azt magamról, hogy naív vagyok. Igaz. Tizenkilencévesen is, de még most is. Nem nőttem ki.
- Néha beszólok. Aki jól ismer, tudja, hogy mikorra várhatja :) Régebb is, most is.
- Kedves, mosolygós, segítő, könnyen szerethető ember vagyok. Soha nem volt másképp.
- Jó hallgató, nyitott, megbízható. Sokszor elcsodálkoznak emberek, hogy miért is mondanak el nekem annyira mély dolgokat, amiket másnak nem.
- Ha velem hagyod a gyereked, rövid idő alatt megszeret engem. Mert huszonkilenc évesen is tudok nagyon gyerek lenni.
- Érzékeny. Amikor könnyezni kezdek, manapság megkérdik, hogy hány éves vagyok... Ezt sem nőttem ki.
- Erő és gyengeség együtt van bennem, harcban. Mindig
- Tűz, tisztító és pusztító egyaránt, ugyanúgy harcban. Mindig
- NAGYON szeretek, nagyon sírok, nagyon örvendek, nagyon haragszom, nagyon félek, nagyon akarom, nagyon vágyom. Ez a NAGYON. Mindig
- És a felsorolás nagyon az elején tart...
És akármennyi év teljen el, úgy hiszem mindig itt lesznek. Más lesz a hajam, ráncosabb a szemem, gyengébb a kezem, de legbelül mindig ugyanolyan.
:)
Az elmúlt időben sok visszajelzést kaptam, barátoktól, munkakörből, ismerősöktől, távoliaktól és közeliektől. Jó látni, hogy más mit lát...
- Amióta magam tudom féltem az egerektől. Most sincs másképp :) Nevetnek is ezért rajtam.
- Mindig azt mondták, hogy sokat tudok beszélni, magyarázni. Rövid videó rögzítette a minap, ahogy gesztikulálok és kellő hangerővel mondom a történetem :) Kacagnom kellett, de én voltam, vagyok :)
- Számtalanszor hallottam azt magamról, hogy naív vagyok. Igaz. Tizenkilencévesen is, de még most is. Nem nőttem ki.
- Néha beszólok. Aki jól ismer, tudja, hogy mikorra várhatja :) Régebb is, most is.
- Kedves, mosolygós, segítő, könnyen szerethető ember vagyok. Soha nem volt másképp.
- Jó hallgató, nyitott, megbízható. Sokszor elcsodálkoznak emberek, hogy miért is mondanak el nekem annyira mély dolgokat, amiket másnak nem.
- Ha velem hagyod a gyereked, rövid idő alatt megszeret engem. Mert huszonkilenc évesen is tudok nagyon gyerek lenni.
- Érzékeny. Amikor könnyezni kezdek, manapság megkérdik, hogy hány éves vagyok... Ezt sem nőttem ki.
- Erő és gyengeség együtt van bennem, harcban. Mindig
- Tűz, tisztító és pusztító egyaránt, ugyanúgy harcban. Mindig
- NAGYON szeretek, nagyon sírok, nagyon örvendek, nagyon haragszom, nagyon félek, nagyon akarom, nagyon vágyom. Ez a NAGYON. Mindig
- És a felsorolás nagyon az elején tart...
És akármennyi év teljen el, úgy hiszem mindig itt lesznek. Más lesz a hajam, ráncosabb a szemem, gyengébb a kezem, de legbelül mindig ugyanolyan.
:)
Címkék:
A hét örömei,
Belső utam,
Eat Pray Love,
Fényképek...,
Gondolatok,
Harmónia,
Me and myself,
Ünnepek
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)





.jpg)


